A fenti kép a regnáló orbáni kurzus közszolgálati egyetemén zajlott eskütételről készült, ahol az egyetemisták náci karlendítéssel tettek esküt az egyébként teljesen érvénytelen fideszes alaptörvényre, és orbán letűnő rendszerének mindhalálig való védelmére. Azt leszámítva hogy ez a ceremónia egy atavisztikus ripacskodás volt, kétségtelen hogy meggyalázta az egyetemnek otthont adó Ludovika több évszázados jó hírét is.
A Ludovikát 1808-ban az Országgyűlés határozatát jóváhagyó I.Ferenc király védnökségével, nyilvános közadakozásból alapították, hogy a Magyar Királyság illetve a Monarchia seregeinek a lehető legmagasabb szinten képezzenek tiszteket, akik nem csak erővel, hanem elméleti tudásban is képesek felvenni a harcot bármely ellenséggel bármely fronton is legyen arra szükség.
A Ludovika a kezdeti nehézségek után az ország legelőkelőbb oktatási intézményévé (Akadémiájává) vált, hiszen a kadétok nem csak katonai, műszaki és mezőgazdasági tudományokat, hanem történelmet, jogot, nyelveket és társasági ismereteket (kiváló modort) is tanultak. Így egy Ludovikát végzett tiszt a maga korában olyan tanult képességekkel és tudással rendelkezett, ami magasan a társadalom átlagos tagjai felé emelte.
A tandíj nem volt olcsó, de a magyar nemesség bármit hajlandó volt megadni azért, hogy fiaik ezt az Akadémiát végezzék el, s azzal a magyar „elit elitjei”-vé váljanak.
A Ludovika a hagyományaiba a magyar nép történelmének legjelentősebb harcai tisztelete, és azok emlékeinek ápolása alapvetésként épült be, hogy az itt képzett kadétok a magyar kultúra talaján álló, a magyar néphez feltétlen hűséggel kötődő katonákká váljanak. A Hunyadiak, Zrínyi, 1848, később az első világháború emlékeit – amiben már Ludovikás tisztek is estek el – tisztelték, és neves alakjait a katonai becsület, a néphez és hazához való hűség példaadóinak állították.
Nos, ehhez képest orbán és bandája ahogy hatalomra jutott, a Ludovika „hagyományai” közé belopózott az 1956-os forradalom Pongrátz, Mész, és Wittner féle „hőseinek” tisztelete, akik egyébként gyerekbántalmazók, utcai fegyveres rablók, és köztörvényes gyilkosok voltak. Ennek az új identitásnak elkerülhetetlen következménye volt, hogy a háborús bűnös Horthy, az ukrajnai és délvidéki tömegmészárosok (akik ahhoz is gyávák voltak hogy megadják magukat, és Berlinig futottak) kultusza is belopakodjon a Ludovikára, azzal együtt is, hogy ezek a magyar katonai becsület meggyalázói, a katonai erkölcs sárba tiprói voltak.
S hogy senki ne maradjon ki a fidesz politikai elődei közül, ma már a több százezer zsidó gyereket, nőket, férfiakat, beteg öregeket marhavagonba tuszkoló csendőrök, és a mögöttük álló náci közigazgatás prominensei is a „közszolgálat példaadói” közé emelkedtek. Így és ezért a fotón látható karlengetés nem más, mint az újkeletű igazodás kinyilvánítása a korábban már a pokol fenekére küldött náci/nyilas katonai erkölcshöz és identitáshoz.
Természetesen orbánt és fullajtárjait nem nagyon zavarja, hogy a nácizmus és annak minden jelképe, és megnyilvánulása iránt heves ellenérzést táplál nem csak a magyar társadalom döntő többsége, de a világ minden más népe is. Ahogy az se nagyon ejti őket gondolkodóba, hogy a náci, antiszemita identitás nem volt, és feltehetően már soha nem is lesz része a magyar kultúrának, és erkölcsnek. Így annak példálózása is távol esik minden originális magyar értéktől, amit bárkinek is elmondani vagy tanítani lehet vagy kellene.
A közhatalmat elődeihez méltó, illegitim, alvilági módon gyakorló orbáni horda zavartalanul építi újjá a nyilas korszak társadalmi és gazdasági rendszerét (gettók még nincsenek, ha csak a nyomor telepket, falvakat nem tekintjük annak), és erre a letűnt, meghaladott borzalomra építve, nábobi pökhendiséggel élesztik újjá a náci külsőségeket immár a Ludovikán is. Tragikus, hogy a felzúgó közfelháborodás hangjait neves értelmiségek csillapítják, azzal hogy „ez nem náci”, ez „nem diktatúra”. (Akkor mi az, ha nem ez?) A csitító hangokat némiképp gyanússá teszi, hogy a kormány pénze nélkül ma egyetlen média sem működhet, az értelmiség viszont az őket alkalmazó, vagy publikáló média nélkül éhhalálra volna ítélve! Nehéz ennek tükrében azt gondolni, hogy ezek által a jó nevű „okosok” által kommunikálva vagy publikálva minden önérdek nélküli az orbáni borzadály mentegetése!
A valósághoz a köznép reakciója áll a legközelebb. A kevéssé tanult, névtelen honfitársainké, akik minden napi munkájukkal fenntartják a társadalmat, a civilizációt, és bevételt teremtenek a rezsimnek, ami abból kegyesen csurgathat némi busás jövedelmet a vele kollaboráló megmondóembereknek.
A közember azt mondja: ez nem náci karlendítés, csak NERlendítés. Amivel idióta bűnözők nevelnek őket követő becsapott idiótákat, hogy azok majd a testükkel védjék meg őket a végső elszámoltatástól.
Ha orbánék hisznek benne, hogy ezek a mai Ludovikás szerencsétlenek alkalmasak lesznek erre, akkor tényleg a fejükre estek!