Az 1990-es un “rendszerváltás” óta Magyarország monovalens jobboldali, liberális társadalom és gazdaságpolitikai narratívát követ, aminek csődje már 1996-ban érthető és érezhető volt. A közhatalmi csúcsokon tanyázó vezetők – akik qualitásaik miatt, a legtöbb esetben nem többek mint politikai celebek – azóta is gyakran siránkoznak vagy ígérgetnek – sűrű egymásra mutogatás közepette – a társadalmat feszítő súlyos problémák kapcsán, de közben minden lehető módon titkolni akarják, hogy a probléma az általuk fenntartott bukott rendszer maga.
Mindeközben a tudomány egyre markánsabban határozza meg, hogy a neoliberális ideológia nem képes életképes társadalomirányítási modellt felmutatni, mert nincs érvényes gazdasági tudomány a hátterében (utalok itt a Cambridge- Cambridge vitára, ami a liberálisok vereségével zárult). Ennek főképp az az oka, hogy ennek a nagypolgári érdekvilágnak a hátterében és centrumában jellegzetesen a pénz és a tőke hatalma áll, amit legalapvetőbben csak hitek alapoznak meg, a legtöbbször a fizikai valósággal szemben. Ennek a beteg hitvilágnak a korrekciójára – a kor szavára tekintettel – történtek már erőtlen kísérletek, de azok a materialista szemlélet beültetésének kísérlete miatt elbuktak. A liberális materializmus ugyan is épp attól abszurdum, hogy annak szembe kellene fordulnia az eredeti iránnyal és alanyaival – a tőke és a nagypolgári pénzsóvárság elemeivel, – és tagadnia kéne a liberális gazdaságfelfogást, amivel gyakorlatilag azonnal kiírná magát a jobboldalról és a liberálisok közül.
Az tagadhatatlan tény, hogy a magyar társadalomban az emberek túlnyomó részének érdekei köszönő viszonyban sem állnak a liberálisok által képviselt mai világgal. A munka világa (pl. bérek, munkavállalói jogok, szakszervezetek) a társadalmi jogok (pl. szociális rendszer, nyugdíjak, képviselők szabad véleménynyilvánítási joga) a 30 éve tartó liberális monovalens uralom következtében végletesen erodálódtak, vagy megszűntek. Az ezekkel a jogfosztásokkal kapcsolatos epizódok világosan megmutatták a fennálló rendszer céljait, és irányát. Világosan érthetővé vált általuk, hogy e-mögé az uralom mögé, e-mögé a politikai (érdek képviseleti) modell mögé beállni csak a nagypolgároknak szabad – már ha nem végletesen dekadens és ostoba a társadalom nagyobb része. Mivel hogy a magyar lakosság legalább 80%-a a munkavállalói és prekariátusi oldalhoz tartozik!!
Vagyis mindent összevetve bármilyen előre mutató társadalmi összefogásnak csak a liberálisok ellenében van értelme, hogy a lakosság a szerzett jogait, munkavállalói jogait, – egyáltalán a létbiztonságát – visszaszerezze, és ellenpontot képezzen a liberális pénzhatalmi uralom kiteljesítését célzó törekvésekkel szemben.Ki kell emelnem: a liberális parlamenti pártok rendkívül agressziv politikai marketinget fejtenek ki, aminek elemei a vérlázítóan ostoba, jelszavakkal erősített :
(1.) antibaloldaliságra (“a népnek nincs joga magát, a létérdekeit képviselni”),
(2.) a nem csak ostoba, de felháborító számszaki “bérnövekedésre” (ami a csak a pénzromlás következménye, de nem jelent vásárlóérték növekedést),
(3.) valamint az Európai Unió által soha nem kívánt “egységes” “Európai Uniós bérekre, nyugdíjakra és családi pótlékra “,
(4.) hatalmi oldalról a kezelhetetlen bevándorlási hullámra (migráció, “Soros terv”) épülnek.
Ezek a hazugságok uralják a közbeszédet, és viszonylagos sikerrel leplezik az uralmon lévők által érzett rettegést a hatalmuk, és a társadalom tulajdonából lopott vagyonuk esetleges elvesztése miatt.
Mindezek tükrében elérkezettnek látszik az idő, hogy a társadalom tagjai fogjanak össze az őket kirabló rendszer és urai ellen. Az összefogásnak nem csak csak értelmet, de győzelmi esélyt is ad az a tény, hogy csak egy köztörvényes bűnözőnek minősülő hatalmi “elit” és a bűncselekményeiknek teret engedő, s azokat mentegető rendszer ellen kell fellépniük az Alapvető Emberi Jogaik, valamint az Alapvető Polgári és Politikai Jogaik védelmében. Tehát ez az összefogás kifejezetten a társadalmi önvédelem HIÁNYZÓ alapeleme lesz! “Lesz” – mert biztos vagyok benne, hogy tízezrek várják már egy valódi baloldali erő kilépését a politikai porondra, ami tollpiheként fogja elfújni ezt a nemzeti tragédiát okozó “bűnözői internacionalizmust” – amit a haveri államkapitalista rendszereket birtokló neoliberálisok építettek ki világszerte a “globalizmus” nevében.
Az összefogást koordináló baloldali erők és személyek azonban nem felejthetik el, hogy ez nem a “végső harc”. Ez a csata csak a bűnöző rezsim társadalom fojtogató uralmának eltörlésére indul, a másodlagos célja pedig nem haladhatja meg az Európai Unióban fennálló szociális államok modellje bevezetésének kereteit! Más kezdeményezés mellé ugyan is a társadalom baloldali tömege nem fog felállni – ami teljesen érthető is.
Rajta hát!
