Ötszáz évvel ezelőtt egy spanyol hajós és felfedező egy primitív nép földjén kikötve, alkudozni kezdett az őslakosokkal azok földjére és kincseire. A kannibálok markába üveggyöngyöket szórt, amit azok boldogan számolgattak, és felettébb gazdagnak hitték tőle magukat. Cserébe odaadták a spanyolnak a földjüket, kincseiket, végül rabszolgák lettek a saját földjükön, s csak a nyomorúságos gunyhóik maradtak a tulajdonukban. Azóta semmi sem változott: a csalás csalás, a kannibál meg kannibál maradt.
A ma megjelent szakszervezeti körökből származó információ szerint a kormányzat 7,5%-al emelné a minimálbérek összegét, és két százalékponttal csökkentené a bérjárulékokat.
Ha a dolgok mélyére nézünk, láthatjuk hogy a Fidesz kormány még fukarabbul szórja az üveggyöngyöket mint az egykori megszálló elődei: a magyar bér – bár a gazdasági teljesítmény jelentősen növekszik – egyre kevesebbet ér.
2010-ben a magyar minimálbér 73 500.- HUF volt, amiből a levonások után 60 236.- Ft ütötte a dolgozó markát. Ez 227.- Euro vásárló értékű pénz volt, (mai értéken számolva kb 270 Euro)
2019-ben a minimálbér Forintban emelkedett ugyan – 149 000.- HUF Brutto és 99 085.-Ft nettó – azonban ez csupán 310.- Eurót ért.
2020-ban a kormány ismét „bőkezűen” emelte a bért, 161 000.-HUF Brutto illetve 107 065 Ft nettóra, ami nagyjából 297 Erot ért.
2021-ben a várható nettó bér 173 000 HUF lesz Bruttóban ami – ha az adólevonások nem változnak akkor – 115 000 Ft nettó bért jelent. Ez a jelenlegi trendek mellett az emelés ellenére is nagyjából 287- 307 Eurót fog érni.
A kormány mint a legnagyobb munkaadó, és a vállalkozók az érdekegyeztető tanácsnak nevezett bábszínházban állandóan arra hivatkoznak, hogy:
1. „nem nőtt az ország gazdasági teljesítménye”. Ez a hivatalos GDP adatok szerint nettó hazugság, mert az ország teljesítménye Euróban számolva megmásfélszereződött, azonban a bérek Euróban számolva stagnáltak. Ha a munkaadók valóban ehhez a mutatóhoz alakítanák a béreket, akkor a 2020-as Bruttó bérminimumnak nagyjából 250 000.- HUF Bruttonak kellett volna lennie!
2. „a béreket nem lehet kigazdálkodni”. Ez pedig egy napról napra visszatérő tudomány tagadó ostobaság, mert a bért a munkavállaló termeli meg, a termék vagy szolgáltatás végfelhasználója meg kifizeti. A végfelhasználó által fizetett összegből fizeti a munkavállalót a vállalkozó, akinek ha nem volna munkavállalója, eladni vagy szolgáltatni sem tudna! (apropó tudománytagadás! Miért csak a vírustagadókat, és holokauszttagadókat büntetik?)
A szakszervezetek a bérköveteléseikben meg sem közelítik azt az érvelést, amivel szembesíthetnék a kormányzatot és a vállalkozókat az otromba hazugságaikkal. Csak hogy ezt komprádorkodásnak hívják, s a komprádor érdekképviselet nem az aminek mondja magát! Nem csoda, ha nem tolonganak a munkavállalók a szakszervezeteknél a belépési nyilatkozatuk aláírására.
A munkaadók a béremelés feltételéül azt szabták, hogy a kormány további két százalékpontot engedjen el a bért terhelő járulékokból.
Hogy ezt milyen számítás alapján tartják előnyösnek, az annak tükrében, hogy idén pl. munkavállalónként számolva 100 millió HUF nyereséget vett fel és vitt ki az országból az Opel, egyszerűen talányosnak hívható, ha nem ordas kapzsiságnak. Bármelyik is legyen az ok, az önmagában is ellentmond minden béremelési vétó ésszerűségének.
Azonban az vérlázító, hogy a magukat nagy „hazafinak” tartó vállalkozók pontosan tudják, hogy ezzel a csökkentéssel majd kevesebb kerül be a nemzet közös kasszájába, ezért az tovább szegényedik és sorvad.
Igaz, hogy a hazafiságukat harsogva hangoztató munkavállalókat sem zavarja a bércsökkenés, és az sem, hogy emiatt az őseik által rájuk hagyott javakat váltják pénzre, és az azzal termelt munkaerejüket hordják bele abba a termékbe, amit a gazdáik kivisznek majd az országból, és így segítik elő a komplett nemzeti vagyon transzportját. Az ország és a társadalom totális kirablását!
Ezen felül a magyar vállalkozói környezet un. „adóparadicsom” ahol a mélyen EU átlag alatt vannak a társaságokat terhelő, – a profitból fzetendő!! – adók és járulékok. Ezen is felül, a kormányzat igyekszik a befizetett adókból súlyos tíz és százmilliárdokat visszaosztani a munkaadóknak, mindenféle indokkal. Vagyis nem lehet szemére vetni a magyar gyarmati kormányzatnak, hogy nem tömi direkt vagy indirekt módon a leggazdagabbak feneketlen zsebeit.
Nem lehetnek kétségeink. A brüsszeli „vétóbotrány” a nagy átverés világosan rámutatott, hogy Magyarországon semmi sem történhet a német nagytőke akarata ellenében. Az pedig ezután nem 100 hanem 105 millió HUF nyereséget akar hazavinni az állandó növekedés jegyében. A magyar munkavállalók tönege ezt is boldogan – legfeljebb halkan morgolódva – fizetik majd.
Összességében látható, hogy a minimálbér vásárlóértéke meg sem fogja közelíteni a reális szintet – de még csak a létminimum összegét sem. Az epidemia inflációs hatása ráadásul európai léptékű inflációt okoz, ez pedig a bér gyanánt folyósított papír alapú üveggyöngy értékét még tovább errodalja majd, akárhogy is számolhatnak a boldog őslakók.
A magyar munkavállalók így válnak a fejlett és demokráciát hirdető Európa olcsó német rabszolgájává a kormány hathatós közreműködésével.
De azért most mindenki boldog, mert üveggyöngy még van – némelyeknek.
