Preambulum helyett.
Róna Péter nagytiszteletű közgazdász professzorunk szerint is abban nyilvánul meg a bal és jobboldal közti alapvető vita, hogy a tőkések és munkások képviselői a termelési javak elosztási arányán vitáznak. A liberálisok és a baloldal mai politikai vitáiban az ellentétek általában anakronisztikusak, viszont általában az győz, aki érvényesíteni tudja a saját álláspontját, amihez kellő információs bázissal, és tudományos fogalomrendszerrel is rendelkezik.
Mainapság a baloldal a liberálisok (virtigli tőkepárti) fogalomrendszerében óhajt vitázni, aminek viszonyai közt naponta vereséget szenved – mert elfogadja és alkalmazza azt a modernnek kikiáltott fogalomrendszert, aminek kevés köze van a valósághoz. (A liberális közgazdaságtan ugyan is csak némi modern „pénz hitek”, és statisztikák halmaza, nem pedig gazdálkodástan!!) A vitákat azért is nem képes a baloldal megnyerni, mert a vitázó baloldali embereknek kevés fogalma van a gazdaságról, a gazdasági folyamatokról, így hajlamosak az egyébként teljesen kifordított értelemben használatos liberális jelszavakban gondolkodni. Ennek háttere is megérne egy hosszabb levezetést, de szinte mellékes, és szóra sem érdemes, amíg a vitaképtelenség fő oka: a kollektív tárgyi tudatlanság.
Pedig nem volt olyan rég, amikor Magyarországon még létbiztonság volt, tervezhető volt a közelebbi jövő, valóban ingyenes volt az oktatás a felsőoktatásban is, és a kórházi műtétekhez nem a beteg vitte a kellékeket, mint egykor a sokak által a „kommunizmus csődje” mintaállamának tekintett Romániában.
Az egyre kilátástalanabb életperspektívával szembenéző fiatalok ennek láttán ma már joggal kérdezik a szüleiket, nagyszüleiket: mi történt? Hol romlott el az ország? Hol rontottátok el?
Vannak persze válaszok. De a lényeg általában kimarad, vagy el sem hangzik: valaha – akkor még – Magyarország a magyar társadalomé, és nem rablóhordáké volt, az emberek létbiztonságát a kollektív tulajdonban (köztulajdonban) lévő termelőeszközök és földvagyon alapozta meg, ami állandóságot és kiszámíthatóságot biztosított a hétköznapokban.
Azonban a rendszerváltás előtti világpolitikai mozgásoktól eltekintve, Magyarország társadalmi gondolkodásában olyan alapvető változások álltak be, amik zárójelbe tették a létbiztonságot, és a kiszámíthatóságot, helyükre a „mindenki lehet kőgazdag” hite és egyéni elvárása lépett.
A biztonságot feladó gondolatiság várható következményeivel csak azok voltak tisztában, akik vagy már éltek a korábbi – Horthy – rendszerben, vagy vették a fáradságot, hogy gazdasági és politikai alapműveltségre tegyenek szert. (A mindenkit megillető ingyenes oktatás erre mindenkinek lehetőséget biztosított) A „nagy fordulat” az egyéneknek a társadalomhoz való viszonyában bekövetkezett változásokban volt leginkább mérhető, amit akkor a hangzatos „másképp gondolkodó” jelzővel illettek a tolerancia kinyilvánításának jegyében. Ennek a nem minden előzmény nélkül felbukkant „másképp gondolkodásnak” a legfontosabb eleme az egyéni érdeknek a közösségi érdekek felé helyezése volt, amit különösen a vagyoni gyarapodás szabadságának igénye, (az egyének vagyon iránti sóvárgása) illetve a magán vagyon hatalmi státuszának (korlátlan szabadságának) megteremtése motivált annak ellenére is, hogy a tőke szószólói ma is a többpártrendszert (létérdekük!!) és a korlátlan utazási szabadság követelését helyezik ennek előterébe. A későbbi, un. „rendszerváltás” is tulajdonképpen arról szólt, hogy ezeknek az egyéni, és korlátlan vagyonosodási igényeknek megfelelő állam és jogrend szülessen.
Az értelmiség vakon és gőzerővel gyártotta – nyilatkozott, és publikált – az ehhez szükséges elméleteket, aminek hatására a társadalom viszonylag gyorsan elfogadta az új modellt, aminek kulcsszavai (jelszavai) a „tőke, hitel, és befektetés” (ezek együtt: pénz, de a spekulánsokról, és uzsorásokról persze mélyen hallgatva), a „verseny”, a „hatékonyság”, a „folyamatos növekedés” (csak a profit esetében, a munkavállalók életkörülményei nem számítanak) a „reform”, és az „innováció” voltak.
Az azóta eltelt 27 év sem szolgáltatott azonban sokak számára elég tanúságot ahhoz, hogy megértsék: ezek a jelszavak a társadalmi szintű önmegsemmisítésre való felhívások voltak, tudományos műhelyekben szerkesztett elegyük pedig a világtörténelem legveszélyesebb és legagresszívabb szellemi mérgezését idézte elő – világszerte – a társadalomban. Oly annyira nem érti senki, hogy Magyarországon már van magát kommunistának aposztrofáló párt, ami a fiataloknak nem megfizethető bérlakásokat, hanem az élethosszig tartó adósrabszolgaságba vezető „olcsó” lakáshitelt követel! Mert a pénz, és vagyon iránti sóvárgás már mindenkit megfertőzött, társadalmi méreteket öltött, és kitölti a hétköznapok közbeszédének tartalmát is. Az emberek már leggyakrabban a pénzről beszélnek egymással, – közvetve vagy közvetlenül is – ami ezáltal a magyar átlagember világképének centrumába került, és abszolút értékké vált.
Sőt. Bármit megtesznek érte hogy megszerezzék! Az így született Pénzisten pedig számolatlanul szedi áldozatait: öngyilkosok, a társadalomból kitaszított, olykor megfagyott hajléktalanok, utcára lökött devuzahitelesek, és más bűncselekmények áldozatainak tömegei jelzik a hódító útját.
Pedig a pénz – az azóta „liberális”-nak nevezett egykori „másképp gondolkodók” tanaival ellentétben – csupán a megtermelt javak elosztására szolgáló eszköz, ezért önmagában semmit nem ér, kivált ha nincs mögötte a pénzzel elérhető (megvásárolható) érték. Ha valakinek sok pénze van, az persze elvileg bármit megvásárolhat, de a pénz nagymértékű felhalmozása valójában torzítja az elosztási rendszert, ami a társadalom termelés-fogyasztási rendszerében végzetes anomáliát okoz. Mégpedig úgy, hogy akiknek – a felhalmozás miatt – nem jut pénz, azok nem tudnak hozzáférni a megtermelt javakhoz, ezáltal a társadalom fogyasztóereje időről időre csökken.
A csökkenő fogyasztás a termelés lassulásához, de akár a beszüntetéséhez is vezethet. Tehát a pénz – mint eszköz – helytelen gyakorlati alkalmazása (pl. a korlátlan, adózatlan felhalmozásának tűrése, a másodlagos elosztás beszüntetése, vagy torzítása) okszerűen, és szükségképpen a gazdaság – a társadalom önfenntartó rendszere! – összeomlásához vezet. A tudomány szerint legalábbis, de ez ma se a társadalmat se a ma még politikusnak látszó, és annak kikiáltott főembereket – köztörvényes bűnözőket – nem érdekli.
A csökkenő fogyasztás a termelés lassulásához, de akár a beszüntetéséhez is vezethet. Tehát a pénz – mint eszköz – helytelen gyakorlati alkalmazása (pl. a korlátlan, adózatlan felhalmozásának tűrése, a másodlagos elosztás beszüntetése, vagy torzítása) okszerűen, és szükségképpen a gazdaság – a társadalom önfenntartó rendszere! – összeomlásához vezet. A tudomány szerint legalábbis, de ez ma se a társadalmat se a ma még politikusnak látszó, és annak kikiáltott főembereket – köztörvényes bűnözőket – nem érdekli.
Pedig nem ördögtől való a gondolat: a pénz túlságos felhalmozását megakadályozandó már az egyiptomi kultúrában is védekeztek, sőt a rómaiban is, mert az attól háromszor is összeomlott még a népvándorlás kora előtt!
A mai (római) pénzrendszer egyik fő jellegzetessége a hitel, illetve a befektetés. A hitel tulajdonképpen egy olyan aktus, amellyel a pénz felhalmozója valakinek – a részére adott pénz által – hozzáférést biztosít a különféle javakhoz úgy, hogy azok fizikai ellenértéke (más javak, árucserére alkalmas dolgok) még nem termelődtek meg a hitelfelvevő számára. A hitelező természetesen – mivel nyerni akar az ügyleten – kamatot köt ki a folyósított összegre. Ez azt eredményezi, hogy a hitelfelvevő nem csak a hitelt adja vissza, hanem az általa termelt javak hozzáférési jogának akár 40%-át is.
Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy ha egy paraszt évente 60 db krumplit tud termelni, amiből legalább 8 db a megélhetéséhez, és 5 db a termelés fejlesztéséhez, és fenntartásához szükséges, de 100 db krumpli értékének megfelelő hitelt vett fel, 100 hónap futamidőre, az a hitelezőnek évente akár 52 db krumpli ellenértékét is kénytelen visszafizetni – a Magyarországon nem ritka 40%-os kamattal növelten. Így gyakorlatilag nem tud fejleszteni, sem fenntartani, s ha mégis szeretne, akkor új és új hiteleket kell felvennie – míg végül fizetésképtelenné nem válik. (ekkor a termelő vagyon a hitelező bank tulajdona lesz)
Ha a kamat alacsonyabb – pl 20% – a paraszt akkor is a netto termelési értékének (megélhetésen felül rész) több mint felét kénytelen a hitel visszaadására fordítani, ami a saját gazdasági erejének (termelési – fogyasztási potenciál) közel felének elvonásával jár együtt. A hitelező (pénzhalmozó) viszont így anélkül gazdagodik, hogy a gazdaságban effektív módon részt venne, mégpedig közel akkora arányban mint az, aki a termelő (társadalomfenntartó) tevékenységet végzi.
És most képzeljük el ugyan ezt nemzetgazdasági szinten és arányokban! Jó példa lehet ehhez a gondolathoz az a tény, hogy a 2006-os Magyar gazdasági statisztikák szerint a lakosság fogyasztási hitelei kettőször akkora összeget tettek ki, mint a nettó bérkifizetés éves összege. Vagyis abban az évben – sőt a következőben is! – minden közüzemi számlát, de minden reggeli szendvicset, vagy ebédet is hitelbe vásárolt meg minden magyar.
Aztán az egészet gondoljuk át még azzal is, hogy a hitelezőnek minden nyeresége (kamat) pénzzé konvertált értékként (gazdasági forrásként) külföldi számlákra vándorol, és máris megértjük a Magyar gazdasági mélyrepülés alapvető okait is.
A parasztot sújtó teher – hitel és kamat – azonban nem csak a parasztot sanyargatja, hanem a termelés-fogyasztási lánc többi szereplőjét is. Mivel – különösen a magas hitelkamat, vagy halmozott hitelek esetén – a paraszt kénytelen árat emelni, azt első sorban a fogyasztók sínylik meg. Rajtuk keresztül pedig azok, akik mást termelnek – mivel a fogyasztók kevesebbet tudnak fogyasztani más javakból az árdrágulás miatt. Ennek következtében más termelők egyszerűen tönkremehetnek, és teljes vagyonuk a hitelezőre száll, – mert a mai viszonyok között nyilván hitelből termeltek – mások meg egyszerűen felhagynak a termeléssel. S mivel a termelés csökkenése munkahelyek szükségszerű megszűnésével is jár együtt, a fogyasztók jelentős része pénztelenné válik. Ez a jelenség azonban nem a pénz vásárlóerejét növeli, hanem a társadalom gondolkodásában okoz súlyos torzulást, azáltal, hogy a fogyasztók egyre több munkát hajlandóak végezni egyre kevesebb pénzért (a krumplihoz való hozzáférés lehetőségéért).
A példa világosan bemutatja, hogy a tőke a hitelen – és kamatain – keresztül milyen drasztikus rombolást képes végrehajtani egy egy „lassan fejlődő”, de életképes gazdasági rendszerben. Például a nálunk is honos poszt szocialista egypólusú értékrendben.
A pénzt felhalmozók azonban nem elégszenek meg ennyivel. A hiteleket az államnak is nyújtják, amit a hangzatos „befektetés” – szóval jelölnek, de az valójában nem valami termelő tevékenység elősegítését célozza, hanem az – új, vadkapitalista – állam hatalmi kiadásait fedezi, és a társadalom minden tagja fizeti vissza – a saját érdekeivel is szemben. Mivel az államot pont úgy sanyargatja a hitel mint a parasztot, az kénytelen a „takarékossági intézkedésekre” (megszorítások). Ezt az egyszerű ember az adók növelésében, az állami szolgáltatások (egészségügy, oktatás, szociális juttatások közterületek fenntartása, stb) folyamatos csökkentésében éli meg. A tőke – liberális szószólóival – ideológiát is szolgáltat ehhez a társadalomfosztogató eljáráshoz, amit a „good govermance” azaz a „jó kormányzás” kifejezés foglal össze. A „jól kormányzott” államnak kötelessége a hitelek felvétele, és azok visszafizetése úgy, hogy annak érdekében állandóan csökkentenie kell a kiadásait. (Különösen a másodlagos elosztásban a társadalomra fordított kiadásokat). Bajnai Gordontól, és Orbán Viktortól tudjuk: Magyarország kifejezetten „jól kormányzott” – a tragikus társadalmi és gazdasági következményeket pedig már mindannyian ismerjük.
Az állam folyamatos leépítését, és a szegénység fokozódását érzékelő tömegeknek a tőketulajdonosok szószólói persze folyamatosan „magyarázattal” szolgálnak a bajokra. „Reform”, „innováció”, „verseny” és „hatékonyság” nélkül nem megy, nem élhetünk emberi életet – mondják. De mi is a „reform” valójában? Kórház bezárások, végtelenre növekvő operációs várólisták, egészségügyi, és szociális intézmények bezárása, és/vagy magánosítása, munkanélküli és más szociális ellátások kurtítása, és/vagy abszurd feltételekhez kötése, a másodlagos elosztásban egyre nagyobb összegek visszaosztása a tőketulajdonosoknak, stb. A liberális reformot, annak évtizedek óta tartó folyamatát ezért egy másik szóval lehet kifejezni: rombolás. A magyar „reform” jellegzetessége pedig a féktelenség, vadság, és embertelenség.
Az innováció jegyében a politikai osztály a gyakorlatban eltüntette a föld színéről a magyar gazdaság minden fizikai és jogi hátterét, ami egyébként a nemzeti vagyon volt maga. Ezt a tevékenységet egy 2006-os tudományos tanulmány úgy foglalta össze, hogy Magyarországnak az összes eddigi háborúi, forradalmai – ideértve a tatárjárástól kezdve a II. világháborúig minden pusztítást – nem okoztak együttesen (!) sem akkora kárt az országnak, mint a liberális gazdaságmodell. A lerombolt magyar gyárak helyén – vagy helyett – külföldi tulajdonban álló összeszerelő üzemek jöttek létre, mondván, hogy az oda importált – legtöbbször használt, az anyaországban elavult – gépek jelentik a XXI. század technikáját és technológiáját. Üdítő kivételek vannak: Audi, Mercedes, stb. -de magam is szereltem ezek szintén idetelepült beszállítóinál olyan gépeket, amiken a II. világháborúban még fegyvereket gyártottak az egyik vagy másik harcoló oldalon! Az innováció tehát magyar értelemben véve nem más, mint „helycsinálás” a külföldi tulajdonú összeszerelő üzemeknek és beszállító cégeiknek.
A magyarázatok sarkalatos pontja a gazdasági versenyre hivatkozás. Ennek jegyében nem csupán a béreket csökkentették le, hanem azt is állítják, hogy csak ott lehet termelés, ahol profit is keletkezik. (Ettől függetlenül vidáman terem a közismert A paradicsom és A paprika – és más is – minden kiskertben, ott is, ahol a tulajdonos koldusszegény, és semmi féle profitja nem keletkezik a kapálásukból) A termeléshez szükséges természeti erőforrásaink továbbra is spontán, a versenytől függetlenül léteznek, rendelkezésre állnak, csak társadalmi megegyezés kérdése hogy ezek hasznát a társadalom, vagy a tőketulajdonosok élvezzék korlátlanul.
Vagyis a bércsökkentés csupán a profit, a nagy magánvagyonok növelését szolgálta, – és szolgálja – ami a liberális gazdaság versenyének manifesztuma. Ami ráadásul szinte a keletkezés utáni pillanatban elhagyja az országot, és semmilyen hasznot nem hoz a társadalomnak.
Polányi Károly- az egész Európában nagyra tartott, de itthon ismeretlen – közgazda kutatásai óta tudjuk: a verseny a komplett társadalom kizsákmányolásának eszköze. Monopóliumokat hoz létre (kis hal – nagy hal elleni kilátástalan küzdelme) ami a saját érdekeit kényszeríti a társadalomra. Sőt, a versennyel a liberális gazdaságfilozófia a dolgozókat is arra kényszeríti, hogy azok is versenyezzenek egymással a profit növelésének érdekében, amit a buták vagy leigázottak országaiban zokszó nélkül meg is tesznek az emberek. (Döntsd el te, hogy Magyarország melyik kategóriába tartozik.) Ahogy azt is tudjuk a tudós munkásságából, hogy nincs helye versenynek a társadalmi létfenntartást szolgáló iparágakban, (pl. lakásépítés, vagy egészségügy, élelmiszer termelés, stb.).mert az is a monopóliumok kialakulásához vezet, ami végképp maga alá gyűri a társadalmi érdeket. Polányi szerint a szórakoztatóipari és luxuscikk gyártók és szolgáltatók versenye azonban helyes, és elfogadható, de a versenyüket nem a bérek csökkentésével, hanem a minőség területén kell kifejteniük.
A végső magyarázat a „hatékonyság” illetve az, hogy Magyarországon az nem megfelelő ahhoz, hogy „rendes bért” fizessenek a munkásoknak.
Feltételen tudni kell, hogy a liberális gazdaságfilozófia tudományos alátámasztását a tőketulajdonosok rendkívül fontosnak tartják, ezért ma az atlanti világ nagy részén – így Magyarországon is – egy általuk alapított londoni cég, a Human Resurch Institut által kidolgozott teljesítmény normákat és annak „hatékonysági mutatóit” használják a termelésben. A HRI szakmaiságáról annyit: az Audi egyik műanyagipari beszállítójánál (másokról csak hallomásból tudom ugyan ezt) a termelési norma azonos a gép maximális teljesítményével. Ergo selejt, áramkimaradás, géphiba „kizárt” (??), és nem is szerepel ilyesmi a számításaiban. Ráadásul a munkásoknak óránként statisztikai lapot kell vezetniük a termelésről, és ha a gép selejt darabokat nyomott (pl. szerszámkopás miatt), vagy netán meghibásodott (pl elfáradt és eltört egy tengelye), azt a zsebük bánja meg! Ráadásul a HRI abban is készségesnek mutatkozott, hogy olyan számításokat is elvégezzen, ami igazolja azt, hogy Magyarországon pl. egy ember kezeljen három olyan gépet, amiből egyetlen darabot is két fő kezelő személyzet üzemeltet egész Európában! Vagyis a magyar dolgozó hat ember helyett dolgozik, egy európai munkavállaló 20%-nyi fizetéséért.
Ehhez képest a liberális ideológusok és gazdaságtudorok szerint a magyar munkás legfeljebb fele olyan „hatékony” mint az osztrák (aki mellett nem ritkán a munkatársak fele „alacsony hatékonyságú” magyar, akik egyenként ugyan annyi – vagy több – munkanormát teljesítenek mint ő.)
Mindent összevetve a „hatékonyság”-ról szóló előadások a középkori falusi búcsújárásokban megszokott bazári szemfényvesztés kategóriába tartoznak. Az előadók mentségére legyen mondva: a liberális közgazdaság csak ostoba pénz – hiteken, és utólagos statisztikai számításokon alapszik, utóbbiban benne foglalva az adatszolgáltatók (tőketulajdonosok) eredendő hazugságait is, amiből ahogy az fentebb is kiviláglik: nem kevés van már!
Mindezekből szerintem világos, hogy a liberális gazdasági fogalomrendszer vagy butaság, vagy ordas hazugságo(ka)t akar leplezni, tudományosnak elfogadtatni. Ahogy az is világos, hogy ebben a fogalomrendszerben – baloldaliként – nem szabad a gazdaságról egyetlen percig sem gondolkodni, mert az maga az egyén, és a társadalom módszeres kirablásával való egyetértés!
Mindennek ellenére a tőketulajdonosok által finanszírozott pártok ha kormányra jutnak, önmaguk oldalmeghatározásától függetlenül a liberális közgazdaság filozófiáját hirdetik, az ellenzékük pedig – szintén oldalmeghatározástól függetlenül – annak megvalósítását követeli! A társadalom pedig a kollektív tárgyi tudatlanságtól vezetve elhiszi, hogy ez az ő érdekében történik! Sőt. Ma már generációk nőttek fel, amik el sem tudják képzelni, hogy létezik más narratíva is, és mély meggyőződéssel harcolnak a liberális rombolás fenntartása és tökéletesítése mellett. (Lásd pl. Momentum mozgalom).
Le kell szögezni: a liberális gazdaságfilozófia – ha működőképes is volna a társadalom fenntartása szempontjából – az soha nem vezethet olyan közviszonyokhoz, amelyben nagymértékben csökkenne a mai szegénység, és a munkavállalók tervszerű, permanens kirablása. Egyszerüen azért, mert a liberális narratíva a nemzetek feletti tőke érdekeit szolgálja, az pedig nem kompatibilis a nemzetek dolgozó osztályainak érdekeivel – sőt szöges ellentétben állnak azzal!
A liberalizmus további rombolása elleni politikai harcban viszont csak is Karl Marx intelmét szem előtt tartva szabad részt venni, vagy az ellenállás képviselőt harcba küldeni: „aki nem ért a gazdasághoz, az ne foglalkozzon politikával!” Annál is inkább mert Magyarország látható, érezhető hogy a végromlás útjára lépett, idegen érdekeknek van kiszolgáltatva, és idegen akaratoknak van alárendelve mind kormányzatilag – ebből evidensen következően – össztársadalmilag is. Éppen ezért nekünk, az ellenállóknak
A liberalizmus további rombolása elleni politikai harcban viszont csak is Karl Marx intelmét szem előtt tartva szabad részt venni, vagy az ellenállás képviselőt harcba küldeni: „aki nem ért a gazdasághoz, az ne foglalkozzon politikával!” Annál is inkább mert Magyarország látható, érezhető hogy a végromlás útjára lépett, idegen érdekeknek van kiszolgáltatva, és idegen akaratoknak van alárendelve mind kormányzatilag – ebből evidensen következően – össztársadalmilag is. Éppen ezért nekünk, az ellenállóknak
Az van a zászlónkra írva, hogy:
A Magyar társadalom olyan országban akar élni, ahol az életkörülmények biztonságosak, és kiszámíthatók, a társadalmi igazságosság a jogban és a gazdaságban egyaránt érvényesül, ezért a mindenkori törvények szigorúak, de ugyan akkor méltányosak is.
Mi szociáldemokraták, kommunisták, és más baloldali közösségek ennek megvalósítására:
a lakhatáshoz való jogot, a tisztes munkabért, és ennek védelmét, az öregségi nyugdíjhoz, a szolgálati, és rokkantnyugdíjhoz, a szociális és családi támogatásokhoz való korlátozhatatlan hozzáférést alanyi állampolgári jogként nevesítjük. Ezen túlmenően a biztosítási jogviszony alapján járó öregségi nyugdíjat, szolgálati nyugdíjat, és rokkantnyugdíjat vagyoni természetű jognak, magántulajdonnak minősítjük.
Ennek előmozdítására és védelmére:
/1. Helyreállítjuk a Magyar Köztársaságot, annak 1949. évi Alkotmányát,
/2. Ismét felállítjuk a Szakszervezetek Országos Tanácsa Kongresszusa által létrehozott Magyar Munkáskamarát,
Kizárólagos joggal (ágazati és szakmai lebontásban bértáblába foglalva) a bérmegállapítás és a bértárgyalás, a munkaadók szervezeteivel kötött országosan érvényes kollektív szerződés, valamint a munkanélküliségi biztosítási rendszer üzemeltetése terén, (ideértve a munkanélküli segélyalap kezelését) valamint törvény előterjesztési, és vétójoggal a munkaügyi, és a szociális törvényalkotás terén. A Munkáskamarát a szakszervezetek működtetik, ám abban a munkavállalóknak alanyi jogú tagságot, a civil szervezeteknek helyi, regionális, és országos tanácskozási jogot adunk.
/3. Felülvizsgáljuk a Magyar Köztársaság szerződésben vállalt gazdasági kötelezettségeit,
s amelyek tarthatatlannak bizonyulnak, azokról szerződésmódosító tárgyalást indítunk az érintett partnerekkel annak érdekében, hogy a társadalmat és a gazdaságot többé ne terhelje semmi féle értelmetlen, túlzó, vagy beláthatatlan kimenetelű kötelezettség.
/4. Totális frontot nyitunk a nyomor és a szegénység ellen.
A hajléktalanság megszüntetésére azon túlmenően, hogy azt megakadályozó törvényi rendelkezéseket hozunk, állami erőforrásokat is biztosítunk. Ennek keretében első sorban az önkormányzati lakásvagyon helyreállításával és felszabadításával, a szociálisan rászorulókat befogadó ápolási intézmények bővítésével kívánjuk a közterületen élők sorsát megfordítani.A szegénység felszámolását elsősorban földrajzi prioritások mentén, a fenti gazdasági és szociális programok végrehajtásával hajtjuk végre.
/5. Bevezetjük a magáncsőd jogintézményét abban a formában, hogy az eljárás lefolytatását mind a magánszemély, mind a hitelezői is kérhetik. Az eljárás határidejét legfeljebb három, különösen indokolt esetben legfeljebb hat hónapban limitáljuk, amely lezárulta után a magánszemély „tiszta lappal” kezdhet új életet. A csődbe jutott magánszemély ha ezzel illetve eközben bűncselekményt nem valósított meg, nem bűnöző, ezért a további neoliberális jogkorlátozásait – pl olyan követelések teljesítését amit a vagyona nem fedezett, vagy jövedelmei feletti felügyeletet stb.- mereven elutasítunk.
/6. Megvédjük a gyerekeket.
Ennek keretében felülvizsgáljuk a neoliberális családjogi törvényt, és eltörlünk minden olyan rendelkezést, ami a gyermek-szülő kapcsolatba, vagy a család életébe beavatkozik, azt valamitől (pl. vagyoni helyzettől) függővé teszi, vagy azt bármilyen okból és módon korlátozhatónak tekinti. Biztosítjuk azonban a gyermek – szabad akaratából való kinyilvánításán alapuló, vagy hatósági eljárás alapján bebizonyosodott körülmény miatti – védelmét a szülővel szemben is arra az esetre, ha őt a családjában bántalmazzák, vagy sanyargatják. A gyermekek szociális körülményeinek javítását a családtámogatási rendszer fejlesztésén túlmenően az óvodai, és bölcsődei hálózat fejlesztésével, az oktatási intézmények korszerűsítésével, valamint ezek gyerek, és szülőbaráttá tételében valósítjuk meg.A kiskorúak ellen elkövetett szándékos bűncselekmények büntetési tételeit súlyosítjuk, különösen a külön élő szülővel való kapcsolattartás bármilyen akadályozása és a gyermekek bármely típusú foglalkoztatása, kizsákmányolása tekintetében.
/7. Megvédjük a családokat.
Kinyilvánítjuk, és az Alkotmányban rögzítjük, hogy a család emberek vérségi, vagy lelki alapon létrejött, az emberre jellemző alapvető közössége, amit törvénnyel korlátozni nem lehet. A családot ennek értelmében nem az állam, nem is az általa alkotott jogszabályok, és nem is az egyházak, vallási szervezetek hozzák létre, hanem a természet, és az egymással egyenjogúságban élő emberek szabad akarata. Ennek értelmében elismerjük az élettársi kapcsolatot is, annak minden családjogi és polgári jogi következményeivel egyetemben.
/8. Helyreállítjuk a többkulcsos adórendszert,
amelyben a legkisebb kulcs 0%, és ebbe a kategoriába soroljuk a létminimum körüli bruttó jövedelmet a valódi esélyegyenlőség megteremtésére, a legszegényebbek további leszakadásának megakadályozására.
/9. Az árbiztonság, a javak és szolgáltatások mindenki számára elérhetővé való tétele
érdekében helyreállítjuk a vállalkozások számára kötelező rezsióradíjas árképző rendszert, az abban kalkulált méltányos hasznot meghaladó extra profitot pedig extra adókivetéssel limitáljuk
/10. A gazdaság, a belső termelés és a fogyasztás helyreállítása, és annak biztonságos fenntartása érdekében a napi 4 órás nappali munkavégzéssel elérhető havi nettó munkabért a mindenkori létminimum összegének megfelelő összegben határozzuk meg, és ezt Alkotmányba foglalt külön törvényi rendelkezéssel védjük meg. A gazdasági folyamatok helyreállítása, és a társadalmi igazságosság kiterjesztése érdekében, valamint a tudományos máshova tartozásuk miatt szétválasztjuk az adó, és a szociális rendszert. A családi adókedvezményt ennek keretében a minden rászoruló által alanyi jogon elérhető családtámogatási rendszerben valósítjuk meg – rászorultsági alapon.
/11. A munkahelyek számának folyamatos bővítése mellett fenn kívánjuk tartani a közmunkarendszert
ott, ahol az állami közfeladatok ellátása e nélkül veszélybe kerülne. A közmunka végzését az ágazati besorolásnak megfelelő rendes bérrel ( és rendes társadalombiztosítási jogviszonnyal) honoráljuk.
/12. Támogatjuk a mezőgazdasági kistermelési ágazat helyreállítását,
a falvak körüli önkormányzati területet a helyi lakosság közbirtokává alakitjuk pl a legeltető állattartás a vadgazdálkodás, és más közös hasznosítás előmozdítására.
a falvak körüli önkormányzati területet a helyi lakosság közbirtokává alakitjuk pl a legeltető állattartás a vadgazdálkodás, és más közös hasznosítás előmozdítására.
/13. A kizárólagos társadalmi tulajdoni forma fenntartásával függetlenítjük az állami költségvetéstől a társadalombiztosítási és az egészségügyi ellátórendszert, ahogy ezeket is elválasztjuk egymástól. A társadalombiztosítás szervezetei egészségbiztosítási, és nyugdíjbiztosítási járulékokat szednek, ez alapján nyugdíjat folyósítanak, illetve a biztosítottak egészségügyi ellátását fizetik. Az esetleges pénzügyi eredményeiket működő alapokba helyezik, amely által önálló vagyont hoznak létre.
/14. Az egészségügyi ellátó rendszert helyi és regionális önkormányzati közös tulajdonba adjuk,
amelyek non-profit vállalkozásként, de árképzés (rezsióradíj) alapján végzik megelőző – gyógyító – rehabilitáló tevékenységüket. Az esetleges pénzügyi eredményeiket a tulajdonosuk (önkormányzatok) szociális költségvetésébe utalják, amik azt csak a szociális rendszer finanszírozására használhatják fel. (Az állam a rendszerből csak az Áfa bevétel által részesül)
/15. Helyreállítjuk az igazságszolgáltatási rendszert,
amelynek keretében megszüntetjük a neoliberális rendszer védelmében létrehozott – egyébként működésképtelen, és antidemokratikus – vízfejeket, és centrumokat. Helyreállítjuk a Legfelső Bíróságot, és visszahelyezzük eredeti hatáskörébe. A városi, járási, megyei bíróságok tagjainak előírjuk a 4 évente kötelező status pályázatot, illetve a szintén kötelező általános pályaalkalmassági vizsgálatukat.
/16. Felülvizsgáljuk az 1998 és 2009-között végbement lakossági devizahitelezés rendszerét, és végrehajtását
mind a pénzügyi szervezetek, mind a politikai osztály tagjainak felelőssége szempontjából. Amennyiben bármely – akár egyedi – esetben bizonyíthatóvá válik, hogy a hitelezés csalárdul, illetve az adósság vállalók megtévesztésével történt, nem tétovázunk a legszigorúbb jogi felelősségre vonás kezdeményezésében, az elkövető(k) személyétől, rangjától függetlenül.A devizahitel károsultak megsegítésére szigorítjuk az ingatlanok végrehajthatóságára vonatkozó szabályokat, bevezetjük a jelzálogfedezeten felüli követelés törvényi tilalmát, valamint a károsultak számára a szociális rendszer helyreállítása keretében tömeges szociális lakásépítésbe kezdünk. (Álláspontunk szerint nekik nem kültelki bódé jár, hanem lakóhelyi illetékességű, élhető környezetben lévő bérlakás!)
/17. Mivel hazánk a neoliberális csőd következtében súlyos – világháborúsnak is leírható – károkat szenvedett, vegyes tulajdonú Részvénytársaságokat hozunk létre az ország és a gazdaság újjáépítésére azzal a korrupció ellenes megkötéssel, hogy abban a külföldi tulajdon a Magyar tulajdonú befektetések külföldi arányát nem haladhatja meg. Ezen részvénytársaságok a lakosság és a KKV-k közép és hosszú távon lekötött befektetéseit gyűjti, működteti a társadalom és a gazdaság érdekében elsődlegesen a lakásépítés, a nemzeti feldolgozóipari beruházás, és gyártás, az infrastruktúra fejlesztése, valamint az alternatív energiahordozókra való átállás területén.A társaságok működésüket elsődlegesen az ország leszakadó részein kezdik meg, a gazdasági felzárkóztatás, a munkahelyek számának jelentős bővülése érdekében.
/18. Helyreállítjuk az oktatási rendszert, azon belül elsődlegesen a mindenkori gazdasági, piaci igényeknek megfelelő minőségű és mennyiségű szakmunkásképzést és felsőoktatást. Minden első szakma, illetve diploma megszerzését alanyi jogon ingyenessé teszünk, és ezt az Alkotmányba is foglaljuk, törvénnyel védjük meg. A tankötelezettség alsó határát 7, a felső határát 18 éves korban határozzuk meg.
/19. Europanizáljuk a jogrendet,
a méltányosság jegyében eltöröljük a „nulltoleráns” és „totalitárius” – ezért túlzó, és értelmetlen – USa eredető vagy liberális filozófiai gyökerű de tólzó jogszabályokat, felülvizsgáljuk, és módosítjuk az első sorban a kisvállalkozókat súlytó értelmetlen rendelkezéseket – pl. a dohányzás ellenes törvényt -, ellenben súlyosítjuk a fekete foglalkoztatás, a munkaügyi törvényekkel visszaélők, és a csőd bűntettek elkövetőinek büntetését.
/20. A szociális, és törvénykezési intézkedésekkel jelentősen csökkentjük a fogva tartott állampolgárok (elítéltek) létszámát.
Csoki tolvaj gyerekek, és a neoliberális politikai osztály dúlása miatt hajléktalanná lett szerencsétlenek helyett, a milliárdos gazdasági bűntettek elkövetőit, az ország, és a társadalom valódi fosztogatóit, az állam és a közhatalom korrumpálódott vezetőit kívánjuk első sorban – a súlyos, személy elleni bűncselekmények elkövetőivel együtt – rács mögött látni. Az ő tartós – de szerény- ellátásukra nem sajnáljuk az adófizetők pénzét.Eltörlünk minden olyan büntetőjogszabályt, ami „vétlen” károkozás, vagy normasértés alapján szabadságvesztés büntetést tesz lehetővé. Helyébe a kártérítési szabályok megerősített rendszerét illesztjük. (pl. ma akkor is börtönbe küldik a halálos balesetben résztvevő gépjárművezetőt, ha a felelőssége nem állapítható meg egyértelműen – úgy hogy „relativizálják” a baleset fizikai körülményeit)
/21. Eltöröljük azokat a diszkrimináló jogszabályokat, amik az egyházakat, vallási szervezeteket bármely szempontból egymás alá vagy felé helyezi,
törvényben védjük meg a szabad vallásgyakorlást. A vallásgyakorlást civil társadalmi igénynek tekintjük, és akként is támogatjuk. Ezzel együtt lebontunk az állam és bármely egyház között fennálló minden olyan kapcsolatot, a mi az állam rendes működésével összefüggésbe hozható.
/22. Helyreállítjuk a jogsértően megszüntetett alternatív nyugdíjbiztosítási rendszert,
a lehetőségekhez mérhető időben és mértékben kárpótoljuk a volt magánynyugdíj pénztári tagokat az Orbáni állam által elkobzott vagyonukért, de a magánnyugdíj pénztári tagságot többé nem tesszük kötelezővé.
/23. Ki kívánunk kilépni az Európai Unió és a NATO tagállamai közül, és keressük az együttműködést azon tagállamokkal, illetve szervezetekkel, amik a nemzeti függetlenlenség és katonai semlegesség alapjaira helyezett működésében érdekeltek, és a megreformálásra törekednek.
/24. Fenntartjuk a határon túl élő magyarok megszerzett állampolgárságát, támogatjuk a még nem állampolgárok számára a Magyar Állampolgárság jogállásának könnyített elérését, a lehetőségekhez mérten támogatjuk a határon túli szervezeteiket, de mint kettős állampolgárok a választói jogosultságot csak állandó belföldi lakhellyel rendelkezőként, illetve magyarországi születési hellyel rendelkező, vagy ilyennel legalább hat éven át megszakítás nélkül rendelkezett regisztrált hajléktalanként gyakorolhatják.
/25. Kiemelt fontosságú ügyként kezeljük a cigányság nyomorba döntött rétegeinek ügyét.
Mivel nem teszünk különbséget állampolgáraink között azok nemzetiségi hovatartozása szerint, a foglalkoztatási, és oktatási, és szociális programokba való bevonásukat a hasonlóan rossz életkörülmények között élő lakosság részére induló programokban egységesen kezeljük. Szigorúan fellépünk viszont a programok végrehajtása során, az esetlegesen előforduló negatív diszkrimináció ellen. A cigányság biztonságának – és védelme – érdekében fokozzuk az általuk sűrűn lakott helyeken a rendőri jelenlétet, büntetőjogi tényállássá teszzük a rasszista gyűlöletbeszédet, súlyosítjuk a nemzetiség tagjai elleni izgatás, és csoportos fenyegetésük büntetési tételeit, valamint a párizsi békeszerződés alapján betiltjuk a neonáci szervezetek működését. Az emberi, állampolgári egyenjogúság elve alapján a civil szervezeteiket, (pl. kulturális szervezetek) a többi hasonló szervezethez hasonló módon, és szabályrendszer szerint támogatjuk.
/26. Minden itt nem részletezett kérdésben az ENSZ által elismert Köztársaságok működő modelljeit és jogi megoldásait tekintjük mérvadónak és kiindulási pontnak.
Külön felhívjuk a figyelmet, hogy
A jövő már régen elkezdődött, ideje tenni érte valamit hogy velünk, és ne ellenünk történjenek a dolgok!!
