1990 előtt Magyarország a Varsói Szerződés tagjaként nagy katonai potenciállal rendelkezett, aminek része volt az egész országot behálózó Polgári Védelem rendszere, ami háború és természeti katasztrófák esetén volt hivatott megvédeni a lakosságot a súlyosabb következményektől, és a súlyos nélkülözéstől.
A rendszer nem csak légoltami óvóhelyekkel, hanem felszini bázisokkal, raktárakkal is rendelkezett, ahol egyebek mellett ruházatot, sátrakat, takarókat, orvosi felszerelést és gyógyszert, valamint tartalék élelmiszereket is tároltak szükség esetére.
1990-ben az MDF párt került hatalomra, de az USA-val kiváló, CIA ügynöki kapcsolatban álló SZDSZ útmutatásai alapján kormányoztak. Nyilván, ahogy az egészségügyi rendszert, és a hadsereget, úgy a polgári védelmi rendszert is elérte az SZDSZ újsütetű sztárközgazdászainak ötletelése a rombolásról, – hogy a Williamsoni jó kormányzás megvalósulhasson, – ezért már az MDF kormány a rendszer likvidálásába kezdett. A módszerek nagyon ismerősek voltak: pl. a magyar állam 100 vagonnyi só tartalékát egy miniszter fiacskája kapta meg, mai áron számolva is néhány fillér per kg áron, ami gyakorlatilag az „ingyen”- től semmivel sem tette drágábbá a kristályokat. (A piaci ár ennek 200-szorosa ma is) De a hatalmas mennyiségű konzerv, gyógyszer és egyéb felszerelés is ilyen sorsra jutott a Polgári Védelem vagyonából, arra való hivatkozással, hogy az állami tartalékokat kezelő Compacq vállalatot is fel kellett számolni mint „kommunista csökevény”-t.
Évekig nem tűnt fel senkinek hogy mi történt. Csak néhányan tettük fel a kérdést a baloldalról, hogy a Polgári Védelem utódja, a Katasztrófa Védelem a maga hiányos eszköztárával, a hiányzó (ellopott) tartalékaival, ugyan mit tudna kezdeni egy katasztrófa helyzetben. A liberálisok azonban pökhendien lesöpörték ezt a kérdést az asztalról, mert ők mindig is tudták a biztosat, hiszen nekik van Williamson – uk és Hayek – ük is, aki utóbbi az uzsorásokat dicsérte, az előbbi meg a lakosságot kutyába se vette… Ezért ha valaki hát ők tudják, hogy hogyan kell bánni egy országgal és lakóival..
Így érkezett el 2010 október 4.-e amikor Kolontár falut az Ajkai Timföldgyár gyártási hulladéka, úgynevezett vörös iszap öntötte el a közeli hulladék tározóból.
Ekkor derült ki, hogy az államnak már nincsenek sem eszközei, sem forrásai az ilyen katasztrófa helyzet kezelésére. A lakosság megsegitése végül társadalmi közadakozásból megtörtént, ezért a kormány nem látta szükségesnek hogy lépjen. (Mert ilyen kataszutrófa száz évben csak egyszer van ugye…)
A végső blamázs a dunai Hableány katasztrófa volt a magyar hatalom számára, amikor kiderült, hogy annak ellenére, hogy több száz kilométer hajózásra is alkalmas folyóvíz szeli át az országot, -aminek nagy része nemzetközi víziút – a nagyobb vízi mentési munkálatokhoz szükséges eszközök nem állnak rendelkezésére a védelmi szervezetének. A helyszinhez alkalmas gumicsónakja is csak egy volt a Katasztrófa védelemnek, ami akkor éppen Szegeden volt, így a mentési munkákat addig kellett halasztani, míg azt a budapesti helyszínre nem szállították..
Joggal merült fel a kérdés, hogy a hatalom ilyen anyagi feltételek mellett hogyan védi majd meg a lakosságot egy természeti katasztrófa vagy egy háborús helyzet esetén – hiszen bebizonyosodott hogy egyszerűen nem rendelkezik ehhez eszközökkel. A hatalomnak lépnie kellett.
Ma már már nem csak gumicsónakok, de vadi új raktárak, benne szivattyúk, generátorok, sátrak, mindenféle eszközök, üzemanyag, és helyreállított óvóhelyek álltak újra szolgálatba a polgári védelemben. Sőt, ahogy az kell, a kormány természeti katasztrófa, vagy háborús helyzet esetére megtervezte a személyi szükségletek biztosítását is, ami egy a liberálisok által dúlva fúlva megszellőztetett minisztériumi dokumentumból kiderült.
A liberális média persze (valószínű) hogy az eredeti rendszer szétverője érdekében – annak pénzén – dúl és fúl, és uszítja a nem túl okos rajongóit a helyreállított védelmi rendszer ellen. Nem jelent semmit.
A kormány ezen lépésit – a PV rendszer helyreállítását – nem ezek az ítészek, amerika ügynök propagandisták és rajongóik, hanem majd a következő természeti katasztrófa, vagy netán egy háborús csapás túlélői fogják hitelesen minősíteni. Ők vélhetően áldani fogják.
