Az USA elnöki ciklusának utolsó évébe lépve Donald Trump 13 hét múlva lezárja a republikánus jelölést. A Real Clear Politics közvélemény-kutatásában (nov. 9. és 20. között) Trump 47 ponttal vezet a legnagyobb versenytársa előtt, a mezőny többi tagját pedig további 27 ponttal előzi meg.
Az a liberális elképzelés, hogy Trump majd nem választható meg az általános választásokon, nonszensz – a legutóbbi közvélemény-kutatásokon holtversenyben áll, vagy megelőzi Biden elnököt. Az a tény, hogy az amerikaiak egy része más jelölteket részesíthet, vagy részesítene előnyben, az hamarosan teljesen lényegtelenné válik, amikor kiderül, hogy végül azt a személyt választják, akit a liberálisok szerint „senki sem akar”.
Pedig azért hogy ez ne így legyen, azért Donald Trump ex elnök ellen egész pályás letámadást indítottak a demokraták a CIA, az FBI, és az államügyészség részvételével, de talán még a kukások szakszervezetét is mozgósította Trump ellen a Biden adminisztráció. A nyakába zúditott koncepcionált jogi eljárás mögött – amely vádpontjaiból „talán egyet lehet hogy elkövetett” – alighanem Kamala Harris ex ügyész áll személyesen, akinél talán csak Kissinger lehetett gonoszabb fiatal korában.
De minden hiába volt, minden fordítva sült el: Trump férfiasan állt a bíróság elé, és állt ellen a vádaknak. Ezzel a Biden adminisztráció reménye – hogy Trump remegő térddel kegyelemért könyörögve iszkol el a porondról, – azonnal szertefoszlott. Sőt! Ha Trump az amerikai kisemberek szemében addig hős volt, ettől kezdve az új Super Man lett, aki egyedül számol le az ármánykodó, az amerikaiak szabadságára törő gonosszal, s ráadásul nem ölelkezik nyilvánosan láthatatlan szellemekkel, nem festi a körmét, és a bugyiját sem a nadrágon kívül hordja. Kiben lehetne hát jobban megbízni mint éppen benne? Ezért látszik úgy – innen nézve – hogy a Biden adminisztráció a saját intrikái, és az évek óta villogtatott ostobaságai erejével megteremtette Trump személyében a következő USA elnököt.
A demokrata körökben ettől a csúfos kudarctól a halálos rémület hullámai terjengenek: már se szeri se száma a Trumppal az eljövendő diktatúrát jövendölő véleményeknek, amiket tonnaszámra zúdit a lakosságra a liberális média. Liberális ítészek keseregnek, hogy az Egyesült Államok igazságszolgáltatásával sem tudták „megfékezni” Trumpot – jelentsen ez bármit is – ezért ha újra megszerzi az elnöki hatalmat, akkor biztosan egy új Hitlerré válik, az amerikaiakra meg olyan diktatúra vár, mint a magyarokra.
Csak hogy ez a magyarokkal való liberális példálózás egy csúnya öngól. Mert a magyarok nem diktatúrában, hanem liberalizmusban – egy liberális mintaállamban – élnek, amit az idősebb Bush elnök és Göncz Árpád 1990 májusi paktuma alapján az amerikai szakértőkből álló kormányközi bizottság hozott létre, Mr. Fukuyama történelem végét idéző látomásai alapján. Ezért az amerikai liberálisoknak imádni kellene Magyarországot, és nem fenyegetni, mintának kellene tekinteni a megvalósított modelljét, és nem szidalmazni. De ez mellékes, Trump ettől még hamarosan hatalomra kerül ismét. (Pressman meg elhúzza a belét Budapestről)
Úgy tűnik semmi nincs ami megállítsa Trumpot az ovális iroda felé tartó menetelésében. Az erőtlen, és egyre szenilisebb Biden, – aki a „magyar diktatúrában” egy kötött pályán haladó villamost se vezethetne, nemhogy az országot,- aligha lesz fittebb és fiatalabb, hogy Trump megállítására esélye legyen. Azon felül az a fránya afganisztáni – tipikus menekülésnek látszó – kivonulás sok amerikainak okozott lelki traumát, amiért személyesen Bident teszi felelőssé. De az oroszország elleni, megnyerhetetlen – sőt már el is vesztett- rendkívül költséges, és rettentő nagy inflációt gerjesztő proxy háború, amit az ukrán nácik kezével vív Biden, szintén sok amerikaiban ébresztett kételyt az öreg elnöki képességeit illetően. Ráadásul a fia, Hunter Biden nagyon piszkos ügyeiben való részvétele alapos gyanúvá érlelte a kételyt, hogy Joe Biden nem az az ember akinek mondta, és bemutatta magát, hogy az elnöki székbe ülhessen. Egyszerűen esélytelen ezekkel a qualitásokkal Trump ellen.
Mindeközben a Nyugati világnak egy erős, egészséges és okos vezetőre van égetően nagy szüksége, mert a globális Déllel szemben egyre hanyatlik, és ha nem történik sürgősen vezető váltás, akkor jó eséllyel alul is marad. Az egypólusú világ már visszaállíthatatlan ugyan, de az USA-nak nem mindegy, hogy a több pólusúban milyen pozíciót foglal majd el: erős, egyenrangú partnerit, vagy alárendeltet a most világszerte gúnyolt – kinevetett, gyengének, korruptnak és ostobának tartott – vezetőkkel, ideértve Bident, Leyent, Scholzot és majd nem minden atlanti vezetőt.
A rettegés foka azért is egyre nő a liberálisokban, mert az, hogy az USA oda jutott ahol most áll, abban óriási szerepük van, és bizonyosan a felelősséget is el kell majd emiatt vállalniuk. Hiszen elfoglalták és belakták a hatalmi rendszer minden zegét és zugát, és ők kormányozták minden ok nélkül a Trump időszak csendes tengeréről a zátonyok és féktelen viharok óceánjára az országukat, ami most láthatóan süllyed. Persze, a liberális habitust ismerve gondolom, hogy ezt biztosan nem ingyen tették.
Világos, hogy a haditengerészetnél az ilyen súlyosan veszélyes és ostoba hajó manőverek után fejek hullanak. Vagyis a liberálisok tiltakozásával ellentétben nincs abban semmi kivetnivaló, ha a politikában is ugyan ez történik, mert egy ország kontár vezetése és elsüllyesztése is ugyanolyan bűn, mint egy hajóé.
Ám hamarosan itt a szuper kedd, ami világosan megmutatja majd, hogy ki lesz Biden kihívója. A liberálisok addig Ron DeSantisban reménykedhetnek, aki sok tekintetben hajlamos ugyan úgy látni a világot ahogy ők.
De a számok most azt mutatják hogy ez csak hiú remény, hiába diktározzák, Hitlerezik, vagy King-Kongozzák, és patás ördögnek is nevezhetik, Trump egyszerűen megállíthatatlan, és a Biden kormányzatnak hamarosan vége lesz. Vagy nem. Az USA jövő évi elnök választásának ez a tétje. A tét pedig – a világpolitikai helyzet tükrében – még soha nem volt ilyen nagy.
