Az Ukrán – Orosz konfliktus elején, 2022. április 2-án jelentek meg az első képek Bucsáról. Eredetileg az ukrán nemzeti rendőrségtől származó, de az Associated Press (AP) amerikai hírügynökségen keresztül terjesztett felvételeken az előző napon – elsején – „felfedezett” halottak voltak láthatóak, amiket a felvételekhez fűzött történet szerint az orosz hadsereg végzett ki, és hagyott hátra.
Már ennek a történetnek az elején is irritáló volt, hogy az orosz csapatok már március 28-án kivonultak, de az állítólagos bűncselekményt csak három nappal később „fedezték fel”, noha két nappal azelőtt, szintén az ukrán nemzeti rendőrség tett közzé felvételeket Bucsa visszafoglalásáról, de ott, azon a felvételen a halottaknak híre hamva sem volt.
Ma már világos, hogy akkor a háttérben béke tárgyalások zajlottak Törökországban, s ennek hatására vonta ki március 28.-án Moszkva az orosz hadsereg kontingensét Kijev alól – így Bucsából is. A tárgyalások március 29-i közleménye – egy nappal Bucsa elhagyása után – kimondta, hogy a tárgyalások nagyon előre haladottak. Mivel ebből úgy tűnt, hogy békekötés kezdődött napokkal azelőtt, az önmagában is aláásta a felvételekhez fűzött történet valóságtartalmát, nem csak a három hosszú nap ténye, ami az orosz kivonulás, illetve az azzal párhuzamosan történt ukrán bevonulástól a Bucsa főutcáján heverő halottak felfedezéséig eltelt.
Persze az a különös esemény, hogy április elsején, – három nappal az orosz kivonulás és ukrán bevonulás után – halottak tűntek fel Bucsa főutcájának hideg aszfaltján, az korántsem áprilisi tréfa volt, és mindenképp magyarázatra szorul. A magyarázatot persze megnehezíti az a tény, hogy
a holttesteket nem vizsgálhatta meg semmilyen független nemzetközi szakértő csoport. Ezt nyilván nem véletlenül tette lehetetlenné az ukrán belbiztonság, mert nem kerülhettek elő olyan bizonyítékok, amik a történetet – amit nem csak Zelenszkij, de Biden és Leyen szájába is roppant gyorsan beadtak – bármi módon is elhitelteleníthetnék.
De az a tény, hogy az ukrán belbiztonság – a Banderista Gestapo – láthatóan ott tüsténkedett a halottak körül, megerősíti azt a felvetést, hogy az egység a helyszínen volt. Egy olyan szabotőr, és terroristaként is debütált egység, ami az egykori vezetői szerint is 2014 óta háborúban állt (és áll) Ukrajna terroristának minősített orosz nemzetiségű civil állampolgáraival – akik közül sokakat addig is, meg azóta is megölt vagy elhurcolt. Innen viszont kezd tisztulni a kép.
Az ukrán Gestapo érintettsége vitathatatlan azokon a képkockákon, amiken hátrakötözött kezű, a ruházatukon fehér szalagot viselő halottakat ábrázolnak. A fehér szalag ugyanis a viselőjének orosz nemzetiségű voltát, vagy egyszerűen csak a harcokon kívül álló civilségét jelenti. Ilyen szalagot viselő személyekre nyilván nem lőttek volna az orosz katonák, hiszen ma már világos hogy parancsuk volt a civil lakosság megóvására. (Azért is haladtak igen lassan) A fehér szalag viszont nyilván irritálta az elhivatott ukrán Gestaposokat, akik később is kérkedtek orosz civilek lemészárlásával. Itt pedig az orosznak vagy orosz szimpatizánsnak látszó halottak mellett őket fotózták, és nem az orosz hadsereg katonáit!
A felvételeken látszottak olyan holttestek is, amik nem voltak megkötözve, és fehér szalag sem volt a ruhájukon. Amikor a halottak „megtalálása” után kitört nemzetközi diplomáciai zsivaly elült, olasz patológusok vizsgáltak meg néhány ilyen áldozatot. A tudományos vizsgálat kimutatta, hogy a halottak az ukrán propagandával szemben nem kivégzés, hanem un. kartács tűz áldozatai lettek, amivel az ukrán védelmi erők bombázták a települést. (A kartács egy repeszbomba, ami robbanás után nagy sebességű, milliméteres darabokra robban szét, és végez több száz méteres körben iszonyú pusztítást)
Ezzel kapcsolatban már csak az a megválaszolandó kérdés, hogy az oroszok lőtték-e magukat kartáccsal, vagy az ukránok az oroszokat – és ennek estek áldozatául a szerencsétlen civilek.
Igen; a Donbassból bizonyíték van a használatukra mind Szlavjanszkban, mind a Luhanszki Népköztársaság területén. Ezek az esetek ahol használták ezeket a kartács bombákat az ukránok, azok mind kivétel nélkül a polgári lakosság elleni akciók voltak.
Teljesen világos tehát, hogy az ukrán oldalon nemcsak az érintett tüzérség, hanem a lőszer akár ma is rendelkezésre áll, és a civil lakosság ellen is szemrebbenés nélkül használják.. Azt meg hogy az oroszok saját magukat lőtték, (aminek okán során ezek az emberek is elhunytak,) normális ember fel sem veti. Ha nem Ukrán vagy NATO tiszt persze csak akkor….
Miután az elhunytak halálának okait viszonylag pontosan meghatároztuk, szükséges a miértek tisztázása is.
Az ukránokat a harcokba bele kergető NATO-nak és Nyugatnak nem voltak észérvei arra, hogy Zelenszkij miért ne tárgyaljon a békekötésről az oroszokkal. Okot kellett tehát kreálni.
Mivel tudott dolog, hogy az ukrán Gestapo illetve az Azov náci horda egy csoportja a helyszínen volt, kézenfekvő dolog azt gondolni, hogy az USA vagy a britek (egykutya mind ebben a történetben) parancsot adtak az Azovnak, hogy kreálja ezt a történetet – szakértő NATO tisztek irányítása alatt. Joggal merül fel a kétkedő kérdés: ugyan miért engedelmeskedtek volna? Azt leszámítva, hogy ezek a nácik a Maidanon is a Nyugat parancsait hajtották végre, amikor a jogállam védőit öldösték, azért, mert az Azov nyugati katonai kiképzést kapott, és részben a helyszínen lévő NATO tisztek parancsnoksága alatt is állt. Vagyis az Azovnak semmilyen oka nem volt egy ilyen parancsot megtagadni, az orosz civilek gyilkolása még örömükre is szolgált..
A Nyugat szerepére két olyan tény is utal, amelyek általában pontosan jelzik mindenütt a jelenlétüket: a bucsai gyilkosságot elkövető személye megállapításának bámulatos gyorsasága, s erről az egész NATO-térségben a felelős politikusok szinte betűre egységes nyilatkozatai, valamint az, hogy bár eleinte az ügy alapos kivizsgálásáról beszéltek (Olaf Scholz kancellár például kérte is azokat), ez a pont nagyon gyorsan eltűnt a napirendről, mintha soha nem is létezett volna!
És még valami: több ország – pl Németország és Csehország is – törvényt hozott, hogy aki nem a NATO narratívát fújja Bucsa ügyben, és kritikus véleményt mer megfogalmazni az ellen, az börtönbe kerül. Tipikusan sajátos Nyugati módja ez az államok felett állók hazugsága védelmezésének.
De ez az ügy egyszersmind a Nyugat tragikus végső leminősítése is: „Ha egy emberi közösség a hazugságok olyan zsákutcájába beleszorul, ahol a dolgokat nevükön nevezni nem lehet, és nem is szabad, akkor ez előbb utóbb mindenképpen elvezet az adott emberi közösség általános értelmi és erkölcsi lezülléséhez.” – írja Bibó, és ez általánosan igaz már Európára is.
A kiváló színpad (Bucsa főutcája) a borzongató kellékek (a holttestek) és mindezek profi rendezésével született propaganda film megtette a hatását: Európa hitt neki, és tombolt a felháborodástól. Néhány nap alatt sikerült a filmmel az oroszfóbiát, az orosz ellenes hangulatot csúcsra járatni, amikor a tetőponton – április 9.-én – megérkezett Kijevbe Boris Johnson brit miniszterelnök, és a folyamatban lévő béketárgyalásokat egyszerűen lefújta. Az ukrán nép a bucsai mészárlás okán teljesen egyetértett vele – így Zelenszkijnek sem lehetett ellenvetése, pedig pontosan tudható volt, hogy ezt a háborút NATO támogatással sem nyerheti meg Ukrajna legyőzhetetlen hadserege..
Azóta sok százezer ukrán halt meg a harcokban, és a nácik által elfoglalt Ukrajna ma már csak földrajzi név, mert az önállóságát teljesen elvesztette. A bucsai hazugság, az arra épített orosz ellenes propaganda még tartja ugyan magát – különösen ott, ahol mást gondolni mint amit a propaganda állít, akár börtönbüntetéssel is járhat – de nem csak a háborút nem segített megnyerni, de még az oroszok szigetelését se sikerült megvalósítani vele. Annál inkább az ukránok utolsó esélyének szimbólumává kezd válni, mert azóta – a béketárgyalás megszakitása óta – emésztődik el és válik semmivé percről percre az ország, ami valaha az ukrán jogállam volt.
Úgy hírlik Zelenszkij már hajlik rá, hogy ne legyen NATO tag Ukrajna. Ha ez igaz, akkor úgy tűnik hogy megértette: akinek olyan barátai vannak mint neki, annak nincs szüksége új ellenségekre – a NATO tagsággal viszont egy rakás ország ellenségévé válnak akivel egyébként üzletelni szeretne. Olyan országok ellenségévé, akik fő szövetségese épp most győzte le Ukrajnát a NATO- val együtt. Kérdés hogy a valódi ellenségei, a nyugati ragadozók kiengedik-e valaha Ukrajnát a karmaik közül.
