Ahogy romlik a magyarországi helyzet, úgy növekszik azok száma, akik mélyen hisznek abban, hogy bármelyik nyugati országban jobb az élet – főként a szomszédos Ausztriában.
A nyugati országok javára írható jövedelmi különbségek csak erősítik ezt a hitet a magyar társadalomban, pedig ennek nem sok alapja van.
A magasabb nyugati jövedelem például a lakhatási költségek brutalitása miatt rendre kompenzálódik. De az élet egyéb területeinek viszonyai is fontosak az életminőség megállapításához és megértéséhez. Márpedig ez az igazán fontos, – sokkal fontosabb mint az elérhető jövedelem,- hogy tudd mit érsz, és hogy élhetsz magyarként egy másik országban..
Ilyen tudás az, hogy aki autót is vezet, az az ausztriai viszonyok között igen jelentős „pótadókat” is kénytelen kiperkálni a kiépített totális megfigyelőrendszereknek köszönhetően. De a megfigyelőrendszerek sem tökéletesek, az automaták által óriási mennyiségben kiszabott bírságok könyvelése sem egyszerű a szövetségi rendőrségnek, így megesik, hogy ugyanazt a bírságot többször is behajtják az embereken. Álljon itt néhány igaz történet a totális megfigyelő és büntetési rendszer szolgálatába állított osztrák rendőrség és néhány magyar honfitársunk közös ügyeiről.
A első ügy banálisan indult. Főhős – nevezzük Sanyinak – az Ausztriában élő ismerőse autójával haladt az A1 autópályán, az anyósülésen az ismerőssel és autóulajdonossal. Kisvártatva megelőzte őket egy civil rendszámű autó, és piros tárcsát mutatott – azaz az egyértelmű rendőri megállás jelzést. Megálltak, de az igazolvány és jogosítvány ellenőrzés után a rendőrök csalódottak lettek: nem közlekedésiek, hanem mélységi felderítők voltak, akik illegális migránsokra vadásztak. Az ellenőrzöttek – osztrák és magyar állampolgárok – nem tartoztak abba a kategóriába amire vadásztak de valami indokot kellett mondani a megállításukra. És Heuréka! A magyar sofőr – Sanyi – jogosítványa kopott volt, a hátoldalán a számok nehezen olvashatók voltak. Ezért tehát a jogsi „érvénytelen”! Sanyi erre mosolyogva megígérte hogy cseréltetni fogja. Rendőrök el. .
Hónapokig nem történt semmi. Sanyi közben állást talált, és elhatározta hogy marad, ezért a helyi rendőrségen kicseréltette a jogositványát Osztrákra – ha már úgyis kopott. Két hónap múlva kivett egy lakást. Még ki sem csomagolt rendesen amikor megérkezett a levél, hogy engedély nélküli vezetésért 450 Euróra bünteti a helyi rendőrség.
Sanyi másnap munka helyett a rendőrségre ment, ahol kiderült hogy az idegenrendészet jelentette fel az ominózus közúti ellenőrzés után. Azonnal fellebbezett.
A kb egy hónap múlva tartott fellebbezési tárgyaláson Sanyi kifejtette, hogy ha nem lett volna érvényes jogosítványa a közúti ellenőrzéskor, azt pár héttel az igazoltatás után az osztrák rendőrség – ugyanaz a kapitányság ami megbüntette!! – nem cserélhette volna le osztrákra. Nyilvánvaló tehát, hogy vagy a feljelentő, vagy a jogosítványt osztrákra kicserélő tiszt helytelenül járt el. Sanyi szerint persze az idegenrendész.
. Értem én – mondta az elaggott hölgy aki a tárgyalást egyszemélyben vezette. – De meg kell hogy büntessem magát. Ha nem fizet nyolc napon belül kilenc napra börtönbe megy.
Az eljáró hölgy végül a 450 Eurós bírságot csak 10 Euróval toldotta meg, s közölte hogy fellebbezésnek helye nincs.
A kilencedik nap reggelén pedig hajnal hatkor valóban ott állt három rendőr a lakása ajtajában, – noha a csekk és a határozat még nem érkezett meg.- egyfajta „pénzt vagy életet” stilusban követeltek tőle 460 Eurot.. Szerencséje volt hogy épp előző nap kapott fizetést és nem kellett börtönbe mennie…
A második ügy is teljesen banálisan indult. A főhős – nevezzük Zolinak – leparkolt egy percre a kis hegyi városka önkormányzata előtt, hogy elhozzon egy iratot a cégének. Az egész nem tartott 5 percig – vagyis a parkolás a megállás fogalmát még nem lépte túl. Ámde a városka parkolóőre ott termett, és máris állította ki a büntető cédulát Zoli hiába kérte hogy hagyja abba mert csak két percre szállt ki az autóból munka ügyben – a parkolóőr hajthatatlan maradt és büntetett. Zoli dühösen tette el a büntető cédulát és távozott.
A szokásos büntetéseket Zoli mindig fizetéskor adja fel ami teljesen normális, hszen egy hónapban az egyszeri bankolás a normális és biztonságos.Két hét múlva fel is adta a csekket és az ügyet lezártnak tekintette. Ám két nap mulva egy fenyegető levelet kapott a városkából hogy a bírságot nem fizette meg. nyomban megpróbált telefonálni amit szokás szerint nem vettek fel – Ausztria is olyan bizonyos fokig mint Magyarország,- aztán mivel ő bizonyithatóan fizetett hagyta az egészet.
Zoli megrökönyödésére két hónap múlva a bírósági végrehajtó kereste meg hogy fizesse ki a parkolási bírságot, plusz még vagy 150 Euro költséget. Zoli megmutatta a befizetett csekket, amire a végrehajtó csak hümmögött és távozott.
Ámde két hét múlva két rendőr jelent meg Zolinál amolyan „pénzt vagy életet stílusban” és követelte hogy fizesse ki a parkolási bírságot plusz 60 Euro végrehajtási költséget…. Fellebbezésnek helye nincs.
Az történt hogy a városka könyvelője nem végezte el a munkáját és be sem könyvelte a bírság befizetését. Ezért az néhány hónap múlva végrehajtásra került – második beszedésre de már jelentős többletköltséget hárítva Zolira.
A harmadik ügy még banálisabban indult. A főhős – nevezzük Tibinek – autójába az egyik bevásárlóközpont parkolójában bele tolatott egy arab úriember a frissen vásárolt BMW-jével. Tibi autójában nem esett komoly kár, a BMW is csak megkarcolódott, de az arab ragaszkodott a rendőrség kihívásához. A rendőr megérkezett, majd mivel nem talált az ügyben egyértelmű felelőst, távozott is.
Tibitől a biztosítója két nap mulva bekért egy leírást arról ami történt – aztán csend. Három hónap múlva kapott egy levelet, hogy felemelik a biztosítási díját mert „balesetet okozott”. Tibi hiába fordult a biztositóhoz egy levélben, hogy írják meg milyen balesetet okozott – főleg hogy ilyet mikor ismert el – a biztosító válaszra sem méltatta.
Tibi úgy döntött hogy szünetelteti a biztosítást, és ezt a műszaki vizsga lejártakor határidőn belül be is jelentette a biztositónak. Erre a biztositó azonnal felmondta a szerződését, sőt fel is jelentette, hogy biztosítás nélkül autózik. A rendőrség ez alapján a bemondás alapján különösebb vizsgálódás nélkül 200 Euróra büntette.
Persze biztosan vannak akik azt mondják hogy úgy kell nekik, a törvényeket be kell tartani. Csak hogy itt szó sem volt törvénysértésről, és nagyon abszurd módon lehet csak ráerőszakolni az esetekkel kapcsolatos eljárásokra azt a szlogent, hogy a „törvényeket be kell tartani”.
Ezekben az esetekben egyértelműen nyomon követhető a totális büntetési vágy kiteljesedése mind az állam, mind a kapzsi önkormányzatok részéről, és a polgári jogok semmibe vétele is, ami a józan eszet erőszakkal is hajlandó mellőzni a törvénnyel való takarózással elkövetett jogtiprások során.
Osztrák barátaim azt mondják, hogy ilyet – ilyeneket egy osztrákkal soha nem merik megtenni. Ha ez igaz, (vannak rá infok hogy az) akkor az ügyekben ott van a sovinizmus és rasszizmus is, ami még elfogadhatatlanabbá teszi az osztrák hatalmasok, a büntetők és a büntetéseket nyögő nem osztrákok viszonyát. Főleg, ha a bírósági eljárási gyakorlatok még ennél is tragikusabbak…
