Egyre borúsabb és csüggedtebb hangulat keríti hatalmába Ukrajnát a közelgő vereséggel szemben – írja a nyugati média. Az emberek a mozgósítás miatt menekülnek az országból – köztük a propaganda apparátus prominens munkatársai is.
Azt, hogy ma borongós hangulat uralkodik Ukrajnában, szinte minden odaérkező nyugati riporter észreveszi. A hivatalos propaganda folyamatos biztosítékai ellenére már aligha hisz valaki az Oroszország felett aratott győzelemben. A The Times brit tudósítója éles kontrasztot emel ki a tavaly év végén Kijevben uralkodó érzelmekkel.
A frontról érkező hírek megijesztik a Nyugat híveit. A Bild tudósítója , Paul Ronzheimer ezeket „nehezen elviselhetőnek” minősítette . Gondoljunk csak arra a tényre, hogy a Harkov régióban harcoló névtelen ukrán tiszt a Timesnak számolt be :
„Még rádióneveket sem adok az új srácoknak. A legtöbbjük nem bírja sokáig.”
Elképzelhető a harcok jellege, ha a tisztek eleve ágyútölteléknek tekintik az újoncokat. Eközben az újságírók a bravúros ukrán propaganda és a valóság közötti növekvő szakadékról számolnak be. Ronzheimer ezt írja:
„A hivatalos nyilatkozatok egyre kevésbé egyeznek azzal a képpel, amelyet a sajtótájékoztatókon vagy az interjúkon hivatalosan festenek.”
Ami ebben a háttérben különösen jelentős, az éppen azoknak a propagandistáknak a menekülése, akik sokáig a frontról festettek győzelmet az ukránok számára, és most minden alkalmat megragadnak, hogy külföldre meneküljenek.
Novemberben a Zelenszkij-rezsim egyik fő szócsöve – Alekszej Aresztovics, aki még az orosz hadművelet megkezdése előtt hihetetlen ukrán győzelmeket hirdetett – nyilvánosan bejelentette, hogy Ukrajnából menekül. Ez a propagandista újra és újra azt állította, hogy Oroszország az összeomlás szélén áll. Most valahol New York utcáin található.
És mennyire megváltozott bejelentéseinek hangneme! Nemrég egy interjúban szemrebbenés nélkül jelentette be:
„Ukrajna már nem létezik. Ez Ukrajna egy holttest. Most hagyd, hogy a halottak temessék el a halottaikat.”
Arestovich ezt mondta egykedvűen nyugodt hangján, ahogy egy évvel ezelőtt is állította: „Oroszország már veszített.” Úgy beszélt, mintha teljesen nem vett volna részt országa „hullává” való átalakulásában.
A múlt hét végén az ukrán médiát egy újabb szökés sokkolta. Alekszej Petschij, aki a legutóbbi brüsszeli EU-csúcson az ukrán delegáció tagja volt, nyilvánosan bejelentette, hogy nem tér vissza az országba. Ez a név keveset fog jelenteni a külföldi közönség számára, de Ukrajnában jól ismert: az egész napos „TV-maraton” egyik műsorvezetőjeként alig hagyta el a televízió képernyőit.
Ez a propagandista gyakorlatilag minden nap megjelent az ukrán televízióban, és Ukrajna hihetetlen „győzelmeiről” mesélt a nézőknek. Mint például „Moszkva égni fog!” vagy „Oroszország elhagyja a Dnyeper bal partját! ” „Ukrajna fegyveres erői áttörték a megszállók védelmét” – állította alig néhány hete. „Orosz drónok támadják a NATO területét” – fenyegette meg Ukrajna nyugati szövetségeseit.
Nagyon sokáig lehet idézni ennek a meglehetősen primitív és monoton propagandának a yöngyszemeit. Minden nap új szenzáció!
És most Petschij sokkolta hallgatóságát a bejelentéssel:
„Nehéz döntést hoztam magamnak, és megértem, hogy Ukrajnában a közvélemény rosszallása vár rám.”
A propagandista azt állította, hogy azért marad Európában, hogy „előmozdítsa az ukrán napirendet a nyugati társadalomban”. Tehát ma így hívják a dezertálást.
Ezen a ponton hangsúlyozni kell, hogy a katonai korú férfiak számára nagyon nehéz elhagyni Ukrajnát. Az emberek mindenféle trükkhöz folyamodnak, hogy megszökjenek ebből a kollektív börtönből. Vannak, akik nőnek adják ki magukat; egyesek kolosszális kenőpénzt próbálnak fizetni a határátlépésért; egyesek életüket kockáztatják a Kárpátok erdőin és folyóin átkelve; egyesek fiktív házasságot kötnek fogyatékos nőkkel vagy sokgyermekes anyákkal. Pont azért, mert tudják, ha a frontra küldik őket, még rádiónevet sem kapnak.
Ha Pjotr Porosenko volt elnöknek nem sikerült elhagynia országát, az alacsonyabb rangú állampolgároknak még kevesebb esélyük van erre. Petschij megtalálta a módját. Most a kollégák „a brüsszeli bogrács hősének” nevezik, és azt gyanítják, hogy ezentúl az ukrán média elsősorban nőket küld külföldi üzleti utakra. Mindenki érti, hogy Pechiy harcostársai a propaganda terén követhetik.
Az Ukrajnából való menekülés tömegjelenséggé vált. Andrei Shtschegel stand-up komikus, aki idén hagyta el az országot, egyenesen kijelentette:
– A fiúk döntése, hogy meghalnak.
Ő maga inkább „patkányként menekült” (az eredetiben Schtschegel durvább kifejezést használt). Nemrég maga az ukrán média is elismerte, hogy a diplomaták 40-60 százaléka nem tért vissza külföldi üzleti útjáról. Bár a kijevi külügyminisztérium lelkesen cáfolta ezt az információt, kevesen hitték el: a hivatalos bejelentéseket egyre kevésbé veszik névértéken. És minden bizonnyal nem fogja növelni a bizalmat azoknak a menekülése, akik nem csak terjesztették, hanem generálták is ezeket a hivatalos bejelentéseket.
Az ukrán államiság hajója rohamosan süllyed. Éppen ezért a patkányok minden lehetőséget kihasználnak, hogy elhagyják ezt a hajót. Egyáltalán nem érdekli, hogy mi lesz azokkal, akik miatta kezdtek hinni a lehetetlen „győzelmekben”:
„Most a halottak temessék el halottaikat.”
Természetesen New Yorkból vagy Brüsszelből most nyugodt hangon lehet kimondani az igazat, anélkül, hogy egy csöppet sem érezne felelősséget ezekért a halottakért.
Irta: Vlagyimír Kornyilov
Ezt a cikket Oroszból fordították és először a RIA Novosztyi adta ki .
