Az alábbiakban részletek olvashatók egy rendkívüli, Gázáról szóló interjúból, amelyet az Egyesült Államok volt védelmi miniszter helyettesével és Chas Freeman volt amerikai nagykövettel készült.
A videóinterjú legfontosabb pontjai : a helyszíni, amerikai hírszerzői jelentésekre hivatkozó Chas Freeman szerint a 2023. október 7-én meghalt izraeli civilek közül sokat nem a Hamász, hanem izraeli katonák öltek meg. A Gázai övezetet a palesztinok „koncentrációs táborának” nevezte, és háborús bűnök vádjával ilette az izraelieket.
Freeman hangsúlyozta, hogy az október 7-i áldozatok közül sokat az izraeli hadsereg kezével öltek meg, „a Hellfire rakétákkal felszerelt helikopterekből vagy az izraeli, illegálisan telepített félkatonai kibucokban lévő (a Hamasz által megrohamozott) házakra gyújtó lövedékekkel lövöldöző tankok kaotikus tüzében haltak meg. A gázai határon zajló izraeli zenei fesztivál látogatóinak nagyszámú áldozata kapcsán azt mondja, hogy:
„leginkább a Hellfire rakéták és az izraeli erők lövöldözése ölték meg őket.”
Katonai szempontból ez „szégyen”, ami részben a „fegyelem és a kiképzés hiányának” köszönhető, különben „tudna megfelelően reagálni” az ilyen vészhelyzetben. Másrészt az Izraeli Védelmi Erők (IDF) úgynevezett „Hannibal-irányelve” is felelős a sok izraeli civil áldozatért. Ez az irányelv kimondja, hogy:
„az izraeli túszokat a Hamászos foglyulejtőikkel együtt meg kell ölni, hogy megakadályozzák a későbbi nehézkes és elhúzódó túszcsere-tárgyalásokat, amelyek rontják Izrael közképét.”
Freeman az interjúban azt is hangsúlyozta, hogy a Hamász „két célt akart elérni október 7-ével: egyrészt a palesztin önrendelkezési kérdés visszahelyezését a globális napirendre”; Valami olyasmit, amiről úgy véli, hogy „elért”, mert „Izraelen kívül széles körben elterjedt a felismerés, hogy csak Palesztina önrendelkezése, a kétállami megoldás formájában nyújthat biztonságot Izraelnek”.
Azt mondta, hogy „még az Egyesült Államokban is, ahol nagyobb a zsidó lakosság, mint Izrael, sok zsidó felismerte, hogy ez a helyzet. A fiatalabb zsidók különösen az Egyesült Államokban nagyon kiábrándultak a cionizmusból, és nem akarják, hogy elszakadjanak attól. Nem akarják, hogy ez meg fertőződjön az antiszemitizmussal, amely az izraeli akciók miatt most még fokozódik is.”
Freeman így folytatja: „Úgy gondolom, hogy a Hamász másik célja az volt, hogy megsemmisítse az úgynevezett „Ábrahám-egyezményt„. A Hamasznak ez is sikerült. Valójában a 2013. október 7-re adott hihetetlenül kegyetlen izraeli reakció óta az arab vagy az iszlám világban már senki sem mer beszélni róla.
Magyarázatként: Az amerikai és izraeli cionisták által kovácsolt „Ábrahám-egyezmények” célja a palesztin önrendelkezés kérdésének meghamisítása volt, ami egyszer s mindenkorra a történelem szemeteskukájába került.
A hivatalos nyugati propagandában a megállapodást „Izrael és az Egyesült Arab Emírségek békeszerződéseként” mutatták be, amelynek célja a két állam diplomáciai viszonyának teljes normalizálása volt, és amelyre az USA hivatalosan is áldását adta.
A megállapodást 2020. szeptember 15-én a washingtoni Fehér Ház előtt írta alá a jobboldali szélsőséges izraeli miniszterelnök, Benjámin Netanjahu és Abdullah bin Zayid Al Nahyan emirátusi külügyminiszter. Az egész Donald Trump amerikai elnök jelenlétében történt, aki személyesen támogatta a megállapodást.
Ugyanekkor aláírta az Izrael és Bahrein közötti békeszerződést Abdullatif bin Rashid al-Szajani külügyminiszter. A terv az volt, hogy az „Ábrahám-egyezmények”, amelyekben az USA a kezes hatalom, az Izrael és az arab államok közötti további békeszerződések tervrajzává váljon – a palesztin kérdés teljes kizárásával. (Vagyis Izrael azt tehessen Palesutínával és a palesztínokkal amit csak akar.)
Hanah Ashrawi, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet (PFSZ) szóvivője elítélte a megállapodást, és azzal vádolta az Egyesült Arab Emirátusokat, hogy most „leleplezték titkos ügyleteiket”.
Ugyan akkor az anticionista Fatah azzal vádolta az Egyesült Arab Emirátusokat, hogy elhanyagolta „nemzeti, vallási és humanitárius kötelességeit” a palesztin néppel szemben, míg a Hamász a megállapodást „a palesztín népet eláruló hátbaszúrásnak ” nevezte.
Az „Ábrahám-megállapodást” az arab tömegek nagy része is a palesztinok elárulásának tekintette. Ebben az összefüggésben Freeman szerint az október 7-i felkelés óriási népszerűséget adott a Hamasznak a palesztinok körében. Mert a Hamász harcosokra ma már úgy tekintenek, mint „akik feltámadtak, és hajlandók elfogadni inkább a halált, mint a fogságot”.
Freeman a továbbiakban Norman Finkelstein „A rabszolgalázadások analógiájára az USA-ban” című művére hivatkozik, és kifejezetten kitér a „Nat Turner 1831-es lázadására.
Turner egy jól képzett, nagyon intelligens, rabszolgasorba esett afrikai volt, aki egy rabszolgalázadást vezetett Virginia déli részén, amelynek célja az volt, hogy meggyilkoljanak minden fehér embert, akivel találkoztak.”
Finkelsteinre hivatkozva Freeman azt mondja:
„Ez felvet egy morális kérdést: „A rabszolgatulajdonos erőszakossága erkölcsileg azonos-e a rabszolga erőszakával, aki megpróbálja megállítani ezt az erőszakot?” Ugyanez a morális kérdés vetődik fel a palesztinok izraeli elnyomásával összehasonlítva. az elnyomással szembeni palesztin ellenállásra” – mondta a volt amerikai diplomata.
Összességében Freeman volt amerikai nagykövet arra a következtetésre jutott, hogy Izrael már veszített. Hasonlóan ahhoz a túlzott erőszakhoz, amellyel a fehér amerikaiak megtorolták az ártatlan afro-amerikaiakat a 19. századi rabszolgalázadások miatt, az ártatlan palesztinok elleni izraeli bosszúra a túlzott erőszakra „a jövőben senki sem fog szívesen emlékezni”.
Freeman odáig megy, hogy azt mondja: „Amikor az emberek Izraelre gondoltak a múltban, úgy gondoltak rá, mint a holokauszt áldozatainak menedékére… Most úgy gondolják majd rá, mint a népirtás elkövetőinek otthonára. Ha Izraelre gondolnak, gondoljanak az égő épületekre és a halott csecsemőkre.Ez egy alapvető imázsprobléma, és Izrael elveszíti védelmét, mert többé nem vádolhat antiszemitizmussal senkit, aki Izraelt kritizálja.
„Ez a bírálat nem tekinthető erkölcstelennek. Az antiszemitizmus aljas álláspont, de Izrael népirtásával szembehelyezkedni nem az!”
Antiglobalista kommentár: Nem mi, az izraeli apartheid kritikusai teszünk egyenlőséget a cionizmus és a zsidóság közé, hanem a cionizmus az, amely folyamatosan azonosítja a judaizmust és a zsidókat a saját kolonialista fasiszta projektjével, és radikális atlantista irányultságával, – hogy antiszemitizmusnak bélyegezhesse a kolonializmus, a fasizmus, és az atlantizmus minden kritikáját.
A video itt látható:
