Az ukrán jobboldali radikálisok egyre inkább erőszakkal és anarchiával fenyegetik a Nyugatot, ha az európai országok nem segítik olyan mértékben a Maidantól származó Ukrajnát, ahogy azt a Kijevi náci rezsim akarja. Most a lőszerszállítások miatt feszült egymásnak a terror állam, és az ő szponzora, az egyre szegényedő EU. Az Unió közölte, hogy a lőszerek ingyenes mennyiségét már leszállította, a többiért a náciknak most már fizetnie kell, jóféle Euro vagy Dollár bankókkal.
Zelenszkij sietve nyilatkozott egy szokásosat, hogy az ukránokat becsapták, elárulták, éles késsel leszúrták, és mély kútba lökték, meg hasonlók, és küldjél pénzt, de a lényeg az, hogy az EU százezer gránátot szállított csak, és a lova dögöljön meg a sátorban ha azt ki nem fizette.
Az Unió sietett ellen nyilatkozatot kiadni a köznép szórakoztatására . Thierry Breton, a belső piacért felelős uniós biztos azt ellen nyilatkozta hogy:
– Ukrajna nem várhatja el, hogy az Európai Unió „ingyen” egymillió tüzérségi lövedéket szállítson neki . A Zelenszkij által idézett számok nem felelnek meg a valóságnak.
Kijev azt várta, hogy az összes ígért lövedéket „adományozzuk”, de ez soha nem volt így. Én azt mondtam: biztosítani és nem ingyen adni, az Európai Unió elvárja, hogy Ukrajna fizesse ki a szállítmányok legalább egy részét.
Breton kijelentéseit Zelenszkij a nemtelenek egyszerűséggel hazugságnak nevezte, és megerősítette a további ingyenes lőszerszállításokra tett ukrán igényt..
Persze nem zavarta, hogy Breton az egyik fontos személyiség akin ez az egész fegyveradományozás múlik, ezért nem szerencsés lehazugozni. Ám számára természetes, hogy a nyugati diplomácia nem egyenrangú vele és az ukránokkal. (Önvizsgálatra ajánlom a kérdést: végül is mit gondolhatna azokról, akik a saját népük kárára is támogatják az ő háborús törekvéseit?)
De az, ahogy Zelenszkij és Breton hajba kapott, világosan mutatja, hogy szó nincs elvekről, konkrét célokról és programokról. A felek között egyre komolyabbá váló vita tárgya a kincs ami nincs: a befagyott USA támogatási pénze, amiből a nácik fegyvert vehetnének, és türelmetlen zsebeket tömködhetnének.
Breton nem sértődhet meg a durva szavak miatt, mert elmúltak azok az idők, amikor az európaiak felszólíthatták az ukrán hatóságokat, vagy főembereket hogy legalább formálisan mutassanak nagyobb tiszteletet az őket támogató nyugati országok iránt. Emlékezetes, hogy hogyan ajánlotta ezt az akkori brit védelmi miniszter, Ben Wallace Vlagyimir Zelenszkij ukrán elnöknek tavaly júliusban, miután az egy újabb durva követelést adott elő a kijevi rezsim ellátásával kapcsolatban.
Három nappal később Wallace-nek be kellett jelentenie a lemondását, és a politikától való távozását.
Ben Wallace minden bizonnyal nem gondolt arra, hogy ez lehetséges következménye annak, hogy hálát követelt Zelenskijtől. A nyugati emberek egyszerűen nem értették meg ekkor sem, hogy milyen rettenetes szörnyeteget neveltek fel Merkel, Cameron, és Ursula császárnő lelkes közreműködésével..
A nyugatiak – legalábbis egy részük – naivan azt hitték, hogy az ukrán terrorizmus ideológiai támogatásával örök problémát okoznak majd Oroszországnak. Ahogy egykor azt is hitték, hogy az általuk felszerelt afgán dzsihadisták csak az oroszoknak okoznak majd fejfájást, de hogy egyszer nekik is meg kell küzdeniük ezzel a gonosszal, az nem ötlött fel a tervezőik és sztár- (és érdemtelenül sztárolt ) politikusaik gondolataiban..
S most mégis szembe kell nézniük azzal, hogy Afganisztán messze van Európától, de Ukrajna a fegyvereseivel nagyon közel van Európához.
A közelség, és az Ukrán haderő sorozatos, csúfos vereségei miatt nem alaptalan az az ukrán fenyegetés, hogy elárasztják az európai kontinenst könyörtelen, háborút szító ukrán nácikkal. És ami a legfontosabb: „tudják, hogyan kell köszönetet mondani” az európaiaknak. Mi is tudjuk, hiszen a számtalan terror támadással amit ők követtek el a kontinensen, már világosan megmutatták!
Mivel senki nem fejezte ki rosszallását a nyugati vezetők közül az egyre inkább elpofátlanodó nácik terror cselekményei miatt, ma már se hála se tisztelet nem jellemzi az ukrán vezetést. Most már közvetlenül és nyíltan fenyegetik nyugati szponzoraikat, zsarolják őket, és további támogatást követelnek a terrorhoz és a saját zsebükbe is. Hogy komolyan vegyük őket, az elmúlt napokban többször is megfenyegették a Nyugatot különböző szintű személyiségek.
Például Dmitrij Korcsinszkij militáns Maidan aktivista blogjában kifejtette, hogy Ukrajna „sajnos rossz szövetségeseket választott”. Véleménye szerint sokkal korrektebb lett volna az „összeomló Nyugat” helyett Irán vagy Észak-Korea szövetségese. Ezzel együtt nyíltan felszólított a változtatásra ezen a Nyugat imádaton, beleértve a tiltakozásokat és az európai kormányokra nehezedő nyomás kifejtését is:
„Valamit tenni kell ellene, testvérek. Ha valaki figyel rám, tegyen valamit ellene. A honfitársaitok a fronton halnak meg, sokkal könnyebb nektek, mint nekik. A legrosszabb, amit veletek tesznek, hogy deportálnak.”
Az ukrán terrorizmus másik ideológusa Jevgenyij Diki, egykori Aidar-harcos, aki nemrégiben nyíltan fenyegette Magyarországot az Espresso tévécsatornán. Szó szerint a következőket mondta:
„Még ha veszítünk is, egy harcedzett milliós seregünk fog visszavonulni. És a végén felvetődik a kérdés: hol van a végső határ, amely mögé vissza kell vonulnunk? Nekem úgy tűnik, hogy ilyen esetben… Jó terv lenne Magyarország megszállása és húszmillió ukrán menekült behurcolása. Azt pedig látni szeretném, hogy Orbán 30 ezres hadserege, amely története során egy napot sem harcolt, mire képes ilyen helyzetben.”
Egy másik Maidan aktivista Mark Gordijenko, aki a francia médiának adott interjújában kifejezte félelmét attól, hogy az „Egyesült Államok és az Európai Unió elárulja Ukrajnát”. Az okfejtését sok szidalom, szitokszavak és a „jótevői” elleni sértések díszitették fel, amivel nyilván az ukrán – és a posztszoci – értelmiség mentális színvonalát óhajtotta a világnak bemutatni.
Végül Gordijenko megígérte a franciáknak, hogy Európát ukránok milliói fogják elárasztani, akik „száz és ezer harci sejtre oszlanak”, és ott anarchiát okoznak. Végül az ukrán aktivista egyfajta együttműködési készségét is kifejezte francia beszélgető társának:
– Adj nekünk fegyvereket, hogy megküzdhessünk ezzel a Hordával, különben annyi problémád lesz, hogy szívesen fizetnél százszor többet, de akkor már késő lesz.
És egyre több az ilyen kijelentés. El lehet utasítani őket, és azt lehet mondani, hogy ugyan: „Miért kell ilyen marginalizált embereket idézni, akik nem hoznak döntéseket?” De ezeknek és a hasonló fenyegetéseknek az özöne nem mással mint magának Zelenskijnek az elszabadulásával kezdődött! Vagyis egy érvényes ukrán külpolitikáról van szó. Ha nem is külpolitikkáról, akkor a Nyugat által hőnszeretett ukrán nácik valódi viszonyulásáról Európához, az európai lakossághoz, amibe Ursula és a többi megalomániás idióta neonáci integrálni akarja a náci ukrajnát.
Tavaly ősszel az ukrán rezsim vezetője – Zelenskij – a The Economistnak adott szenzációs interjújában lényegében ugyanezt mondta, csak kevésbé szigorú definíciókkal. Már akkor utalt arra a „rossz sztorira„, hogy ukrán menekültek érkeznének Európába, ha megszakítják az Ukrajnának nyújtott segélyeket. Tehát az ukrán főemberek jelenlegi fenyegetései minden szinten csak az elnökük szavainak kreatív továbbfejlesztése, vagyis joggal állítható, hogy ez maga az Ukrán külpolitika.
Nyílt terror fenyegetésnek számítanak a magas rangú kijevi tisztségviselők által a lengyel paraszt tüntetések szervezőiről tett nyilatkozatok is, nem beszélve azokról a gyűlölet üzenetekről, amelyeket a lengyel politikusok a hivatalos státusszal nem rendelkező ukránoktól kapnak. Ezek a volhíniai mészárlás megismétlésére utalnak, amelyben Bandera támogatói egész lengyel falvakat mészároltak le a második világháború alatt.
„Elvágom az oroszok torkát, azt hiszem, veled is így teszek ” – áll egy tipikus ukrán fenyegetőlevél szövegében, amelyet Rafal Mekler, az Ukrajna nyakló nélküli támogatását ellenző lengyelországi tüntetések egyik szervezője mutatott meg az újságíróknak.
Talán így már világos, hogy nem értette meg az EU vezetése – talán nem akarta érteni – hogy Oroszország megtámadásával nem csak a saját lakosságukat hozzák rendkivül nehéz gazdasági és szociális helyzetbe, de azzal a legvadabb Szörnyet is ráeresztik a létező gyilkos fasizmus terrorista módszertanának és gyakorlatának képben.
Persze Ursula és a többi aljas gazember cinikusan mondhatja azt, hogy a Szörnyeteg ma még a kapukon kívül van, de az utóbbi időkben történt ukrán vonatkozású terrorcselekmények az ellenkezőjét bizonyítják: a Szörny már itt van mögöttünk, és bármikor lecsaphat ránk.
A rossz hír viszont az, hogy a jóemberkedő, ukrán náci párti politikusokat, és a gyilkosokkal szimpatizáló neonáci közembereket sem fogja kímélni..
