Macron, a francia köztársaság elnöke egy pénteki panelbeszélgetésben azt mondta, hogy csupán 2 éve van hátra az Európai Uniónak, aztán meghal. Mert hogy véglegesen lemarad az EU az USA és Kína mögött, és ezért nem találja majd meg a helyét az éppen ujra felosztás alatt álló világban.
Többek közt a szociális rendszert okolta Macron a lemaradásért, de óvatosan kerülte a gazdasági hidegháború és a proxy háború említését, amit az EU indított Kína és Oroszország ellen, aminek végül mára a nyílvánvaló – de még ki nem kiáltott – vesztesévé vált.
A sötét felhők már 2015-ben kezdtek gyülekezni az EU gazdaságának egén: az orosz és kínai PPP meghaladta az EU átlagot, amit akkor a bölcs Nyugati közgazdászok csak „átmeneti jellegűnek” ítéltek meg. Úgy vélték, hogy az EU által kitalált un „Green Deal” project – aminek előfutrát már 2005-ben megindították (Emissions Trading System, ETS) hamarosan vissza emeli az EU-t a rangsorban és potenciálban az említett országok fölé.
Az EU gyakorlatilag ekkor indított gazdasági hidegháborút Oroszország és Kína ellen, aminek a belföldi propagandában is hangot adott, és magyarázatokat mellékelt. Azonban a terv nem sikerült úgy ahogy kiötlötték, mert a liberális tervezők jellemzően nem vették figyelembe sem a Green Deal-hez szükséges anyagi és energiaforrások mennyiségét, sem a legyőzendő országok nagyon nagy és állandóan fejlődő gazdasági potenciálját, és a közreműködési hajlandóságuk feltételeit, ami főként az alapanyagok és energiahordozók területén nélkülözhetetlen.
Azt leszámítva hogy a liberális közgazdaságtan tanításával ellentétben, az alapanyagok mennyiségét nem a szabályozatlan piac határozza meg, hanem a fizikai valóság, a tervezők tévedéseiből csak a végletes gazdasági meg nem értést kell kiemelni.
A mainstream liberális propaganda ugyan is több mint egy évtizede azt szajkózza, hogy az EU azért drága és versenyképtelen, mert Kína „államilag dotálja” a kínai termékek piacra jutását, amivel megsérti a nemzetközi kereskedelmi szabályokat.. Hogy ezt megértsük, mindenek előtt ismerni kell a kínai gazdasági rendszer alapelveit.
A kínai gazdasági rendszer köztulajdonban lévő termelőeszközökön alapszik, azaz állami vállaltok sokaságán, amik egyetlen közös – az állam által ellenörzött – kasszába termelnek profitot. Ebből a közös kasszából finanszírozzák egyes vállalatok nagyobb beruházásait is, vagyis nem csak a nyereség hanem a befektetés forrása is köztulajdon. A modell ahhoz a ma is létező farmgazdasági modellhez hasonlit,- illeteve azzal egyezik meg – amiben egyszerre több ágazattal is foglalkozik a tulajdonos : földet művel, állatot tenyészt, illetve élelmiszert állít elő a kisüzemében. Az egyes ágazatok eseti forrásigényét így a másik két ágazat is fedezi.
S enben a szerkezetben ahogy a farmert sem lehet felelősségre vonni azért „tisztességtelen piaci magatartás” gynánt, mert a sajtérlelő kamráját az eladott búzája árából építette, úgy Kina se vádolható tisztességtelenséggel, ha pl az elektromos autóinak piacra jutását az acélipara és a mikroelektronikai ipara bevételeiből is finanszírozza- mert azok tulajdonosa egy és ugyan az.
A Nyugati gazdasági szerkezete -aminek célja nem a társadalmi fejlődés elősegítése, hanem korlátlan pénzfelhalmozás egyes egyének számára – már versenyképtelen ezzel a „kínai” társadalmi modellel – mert:
– egyrészt minden termelő egység magán tulajdon,
– másrészt mindegyik saját magával is versenyez a magasabb profitért, aminek semmi köze nincs a társadalmi jóléthez és fejlődéshez,
– harmadrészt nincs vissza nem fizetendő támogatás sem, ha nagyobb beruházásra van szüksége egy termelő egységnek.
Mindenben a vadkapitalista piac törvényei döntenek.
Ezt a versenyképetelenséget azért is aggasztónak kellett volna hogy érezzék az Európai Unió felelős vezetői, mert a Nobel díjas közgazdász Stiglitz a kollégáival szemben már odáig ment, hogy azt mondta:
„Hayek és Milton Friedman állításával ellentétben a szabad és szabályozatlan piacok nem vezetnek hatékonysághoz és társadalmi jólétéhez – ennek nyilvánvalónak kellene lennie mindenki számára, akinek van némi józan esze.”
Az EU vezetőknek azonban nem volt, és ma sincs, amit az bizonyít, hogy képtelen belátni hogy nem Kína szabálytalankodása, hanem a saját ajnározott liberális vadkapitalista modelljük működésképtelenségeés a dilettáns, korrupt vezetés az oka a hanyatlásuknak.
Macron elnök az EU jövőképéről szóló un Draghi jelentés ajánlásait is emlitette megvalósitandó célként, azonban az kifejezetten a tőke és a vagyon, és nem a társadalom megmentését tűzte ki célul (azon keveseket leszámítva akik a mág működni képes hadiiparban kapnak majd munkát), hanem a tőke, a vadkapitalista modell megmentésére tett félre nem érthető javaslatokat, amelyeket szinte minden EU vezető lelkesen üdvözölt!!! Vagyis a Draghi jelentés sem segit mehosszabítani az EU haláltusáját, amit az öngyilkos, állam és társadalom ellenes politikája okozott.
Ebben a tragikus hírben az az egyetlen örvendetes, hogy Macron elnök a kijelentéseiben a szabad médiában évek óta keringő elemzésekhez kapcsolódott abban a tárgyban, hogy el kell tűnnie a világ politikai és gazdasági térképéről az EU-nak.
Bár a szabad média elemzéseivel még nem értett teljesen egyet, mert akkor a saját személyes felelősségét is be kellene ismernie, amiért a hidegháborús uszításaival súlyosan rombolta az EU életesélyeit.
De ha beszélt volna róla, az sem adna neki felmentést, hiszen köztudomású, hogy ő maga is az EU egyik gyilkosa.