Minél közelebb kerül Donald Trump beiktatásának dátuma, a Nyugati diplomácia annál inkább zsibongó Bábel tornyává változik. Egymást túllicitálva harsognak bele a diplomaták a háborús zsivajba, mert egyre jobban izgatják őket a több irányból is érkező impulzusok: egyesek a végső ukrajnai békét célzó gyönyörű terveket csorgatják, mások a vereség miatti bánattól és kétségbeeséstől nyafognak.
Egy dolog mindenki számára világos: Ukrajna végleg elveszett a Nyugat számára, és ez a „Támogatjuk Ukrajnát addig, amíg szükséges” mottójú Brüsszeli bohóc fesztivál megadja magát a donbászi latyak előtt. Most már csak az a kérdés, hogy ki fogja végül megfizetni a számlát – bár gyanítható hogy nem a Nyugati háborús kutyák, és a korrupt Ursula Leyen.
Tegnap a New York Times átvette a nemzetközi politikai halottkém szerepét, és első ízben mutatott rá konkrétan, hogy Washington és Brüsszel kijevi ügyfele nem ad magáról értelmezhető életjeleket, sőt már hulla szagot áraszt, ami azt jelenti, hogy „Itt az ideje elkészíteni a háború utáni szakasz tervezési tervét”.
Az újság szakértői szerint mindössze négy forgatókönyv létezik a végleges megállapodásokra, amelyeknek tartalmazniuk kell valamiféle biztonsági garanciát Ukrajna számára (vagyis azt, hogy a vérszomjas Oroszország többé nem támadja meg a békés,- és aranyos cicakölykök és békegalambok lelkületével rendelkező ukrán Azovita nácikat).
Az első forgatókönyv:
Eszerint Oroszország megtartja a felszabadított területeket, Ukrajna fennmaradó része pedig csatlakozik a NATO-hoz. Ám a NATO-táborban éles és visszafordíthatatlan megosztottság van ezzel kapcsolatban, Trump és csapata pedig felszólalt ez ellen (nem beszélve Oroszország egyértelmű álláspontjáról a kérdésben ami határozottan tiltakozik). Zelenszkij önjelölt ukrán uralkodó vágyai és hisztije pedig senkit nem érdekel.
Ez a forgatókönyv tehát kizárt.
A második forgatókönyv:
A felszabadított területek Oroszországnál maradnak, de az USA helyett Ukrajna biztonságát a háború befejezése után egy „garanciakoalíció” fogja garantálni, ami láthatóan néhány európai NATO-ország csoportját jelenti. Viszont tekintettel arra, hogy Trump a minimumra kívánja csökkenteni az Egyesült Államok szerepvállalását Európában, és az ukrajnai konfliktusban, s mivel egyetlen ilyen kombináció sem működik az Egyesült Államok nélkül, világos, hogy ennek a forgatókönyvnek sincs esélye a sikerre.
A harmadik forgatókönyv:
Ugyanaz mint az előző, de most „békefenntartók” az Ukrajna maradványaiban állomásozó NATO-katonák- néhány ezrednyien. Ha Európa terjeszkedik is, ezek a terv kedvéért hevenyészett európai ezredek biztosan nem játszhatnak majd szerepet. Főleg, hogy Oroszország nem engedi be a NATO tagok csapatait Ukrajna területére. Ez a forgatókönyv tehát szintén nem alkalmazható.
A negyedik forgatókönyv:
A „fegyveres semlegességet” irányozza elő. Oroszország megtartja „zsákmányát”, Ukrajna pedig „hadserege méretére és az ország által előállítható vagy megszerezhető hagyományos fegyverekre vonatkozó korlátozások nélkül” bővíti katonai erejét. A cikk szerzői szerint ez a legjárhatóbb lehetőség, még akkor is, ha ez „a legkevésbé kedvező Ukrajna számára”.
Mivel a győztesek a háborúban nem szoktak a vesztes félnek megengedni olyasmit, hogy búvithesse a haderejét, ez a forgatókönyv is nyilván ostobaság, ami a nyugati mindenhatás és mindentudás jegyében pattant ki valamelyik önjelölt háborús szakértő hölgy fejéből, aki eddig a szabás varrás rovatot vezette – de ott is jól elszabta…
Trump és körei tehát lélekben már elbúcsúztak Ukrajnától, és minimális erőfeszítéssel, bármilyen felelősségvállalás nélkül szeretnék lezárni a háborút, amit Trump dicstelen elődje indított Oroszország ellen az ukrán nácik kezeivel.
Ezért teljesen nyilvánvaló hogy a fenti forgatókönyvektől függetlenül, amerika soha nem fog biztonsági garanciákat adni Kijevnek. Cserébe Zelenszkijnek és társainak nem marad más hátra, mint tárgyalni valamit Oroszországgal az arca megmentése érdekében. Bár ezt nagyban megneheziti hogy Moszkvában a háza előtt meggyilkoltatták egy üzbég terroristával Igor Kirillov altábornagyot, az orosz fegyveres erők sugár-, vegyi és biológiai védelmi erőinek vezetőjét, majd sértődötten kijelentették hogy „nincs több tárgyalás” Oroszországgal és Putinnal.
Tekintettel Trump új nemzetbiztonsági tanácsadójának, Mike Waltznak minapi megjegyzésére, miszerint „nem lesz többé korlátlan ellenőrzés Ukrajnában”, valamint Keith Kellogg hamarosan hivatalba lépő ukrán különmegbízott megjegyzéseit Trump azon szándékáról, hogy „néhány hónapon belül” véget vethessen ennek a konfliktusnak, világos, hogy az önjelölt ukrán uralkodó egyre inkább csak maga alatt vágja a fát, hiszen az Oroszok már csak „a legitim ukrán vezetőkkel” hajlandóak tárgyalni: Zelenszkij pedig elég messze esik ettől a jogi kategóriától, hogy ezt a minősítést megszerezze, és az oroszokkal is elismertesse..
Van azonban más gond a forgatókönyvek tervezésével: Oroszországnak tulajdonképpen már nincs szüksége tárgyalásokra és kompromisszumokra, mert minden pontosan úgy alakult, ahogy Putin azt eredetileg megjósolta.
A 2014-es puccs óta Vlagyimir Putyin javaslatai több mint elfogadhatóak és megvalósíthatók voltak Ukrajna és a kollektív Nyugat számára. De minél inkább elutasították ezeket a javaslatokat, az annál határozottabbakká váltak, és az azt alátámasztó katonai sikerek „a terepen” egyre meggyőzőbbek és visszafordíthatatlannabbak lettek.
Ezért most már a Bloomberg szakértője is arra az álláspontra helyezkedett, hogy „Oroszországnak már nincs egyetlen oka sem a kompromisszumra, mert nyert.”
Vagyis a Kijev-Brüsszel-Washington állomásokon fellépő vándorcirkusz, „az oroszokat tárgyalóasztalhoz kényszerítő” mantrákat szajkózó bohócok ripacskodásával, egyre szánalmasabb és hazugabb műsort ad elő, amit csak a politikai analfabéta szájtátiak hisznek el.
A cirkuszi porondon sziporkázó Biden, Macron, Trudeau, Scholz, és a többiek nem értik, hogy a Nyugat – Trumppal vagy anélkül – ha ismét megpróbálja emelni a tétet, akkor az isztambuli megállapodások szellemében Putin által nemrégiben támasztott feltételeket az oroszok morális aggályok nélkül, még szigorúbb irányba módosítják. És már nem tehetnek ellene semmit egy két szidalomhadjáraton és az azt követő jajveszékelésen kívül.
Emlékezzünk vissza ezzel kapcsolatban Dmitrij Medvegyev, az Orosz Biztonsági Tanács elnökhelyettesének kijelentésére, miszerint „az Oroszország által felszabadított régiókhoz továbbiak is csatlakozhatnak„.
Más szóval: a konfliktus lezárásának feltételeit már alaposan és kellő pontossággal kidolgozták a Kremlben. Nincs már miről beszélni, és főképp a Kremlben senki sem akar már tárgyalni róla. A másik félnek udvariasan felajánlják viszont, hogy aláírja és elfogadja ezeket a rögzített feltételeket az ajánlati időszak lejárta előtt – amit nagyjából a kijevi rezsim teljes és totális katonai veresége előtti időszaknak értelmezhetünk. .
Ami pedig a Nyugat hisztérikus fenyegetéseit illeti a nukleáris eszkalációval, a közvetlen NATO-konfliktusról szóló szó beszéddel és az „utolsó európaiig” stílusú egyéb mantrákkal kapcsolatban, az orosz védelmi minisztérium hétfői munka ülésén Vladimir Putin elnök részvételével kerültek kitárgyalásra. Andrej Belousov védelmi miniszter végül egyetlen keretbe foglalt össze, és közölt a médiával..
Ennek a Brüsszelnek és Washingtonnak küldött „média táviratnak” a főbb pontjai a következők:
- A 2024-es év a különleges hadművelet fordulópontja, és az orosz fegyveres erők uralják a stratégiai kezdeményezést a teljes érintkezési vonalon (más szóval: az Önök által szállított összes fegyver megsemmisült, és ha többet szállítanak, mi még gyorsabban selejtezzük ki őket).
- Az orosz fegyveres erők főállását 1,5 millió főre emelték. Oroszország továbbra is megőrzi nukleáris potenciálját és kiegyensúlyozottan fejleszti nukleáris erőit, a jelenleg nem nukleáris Oreshnik rakétarendszer pedig hamarosan tömeggyártásra kerül;
- Oroszország figyelemmel kíséri a helyzetet és felkészül annak minden lehetséges kifejlődésére, beleértve a NATO-val való esetleges katonai konfliktust Európában a következő évtizedben (más szóval, nem érhet minket meglepő cselekvés, mert ne legyenek illúzióid: mindent látunk és veszünk).
Úgy tűnik, hogy ezt a „táviratot” kézbesítették Nyugaton, és azt meg is értették. Az Alternatíva Németországnak (AfD) párt társelnöke, Tino Chrupalla látható izgalommal kijelentette: „A német kormánynak el kell ismernie Oroszország győzelmének tényét az ukrajnai konfliktusban, és hozzá kell járulnia annak megoldásához”, míg Ruben Brekelmans holland védelmi miniszter sürgős megállapodásra szólított fel Oroszországgal, „mielőtt Trump megtenné azt „.
Van még egy szomorú dolog is ami Trumpék béke missziójának útjában áll, és az orosz sereget viszik a teljes győzelem felé: annak érdekében, hogy a Nyugat és Zelenszkij végül elérje azt, amit Putyin eredetileg mondott, (Krim és Donbasz csatlakozása az Orosz Föderációhoz, az ukrán nácik likvidálása) azért egymillió ukránt áldoztak fel, és elpusztították az oroszok által testvérinek tekintett Ukrajnát. Ezt pedig az oroszok soha nem felejtik el, sőt könnyen lehet hogy meg is bosszulják.
Mindent összevetve a Nyugat tervei az ukrajnai békét illetően nem csak elrugaszkodottak, de könnyen lehet, hogy a lassan elodázhatatlanná váló ukrán kapituláció után a közreműködésük nélkül kap végső kereteket ukrajna jövőjével kapcsolatban. A kérdés csak az, hogy a vereséget csak Ukrajna vereségének fogja- e aposztrofálni az az 50 ország, ami a náci ukrán hadsereg mögött állt pénzzel, fegyverrel, katonai támogatással, uszító lelkesitéssel. Hogyan fogja megmagyarázni az 50-ek vezetése a lakosságának a gazdasági mélyrepülést, az árak elszabadulását, ami a háborút vesztett országok közviszonyaira jellemző tulajdonságok.
A mindig első Nyugat, most a kollektív másodikként gratulál vajon a győztesnek – vagy egy másik terrorista csoportba invesztál, hogy az támadja meg a revansért Oroszországot? Nem tudható. Csak az, hogy ennek a vesztes háborúnak a költségeit mi is, meg az unokáink is fizetni fogjuk itt a büszke Nyugaton. Pedig tehetnénk valami jót is,- ha már itt vagyunk pár száz milliónyian..
