Angela Merkel a vitatott képességű német exkancellár hálátlanul elhatárolódott az őt hatalomra juttató partjától, a CDU-tól, miután az a szélsőjobboldalinak tartott AfD-vel közösen szavazva vitte át a parlamenten a bevándorlási szabályokat szigorító törvényjavaslatát. A szavazás vízválasztónak számít, mivel az elmúlt egy-másfél évtizedben a magukat mérsékeltnek kikiáltott német pártok semmilyen módon nem akartak együttműködni a szalonképtelennek tartott AfD-vel. A szavazás tárgya irreleváns, – az uralkodó ideológiák bukásáról, és a világ dolgainak eddigi sikertelen kezeléséről szól, ami az uralmi pártokat terheli. Orbán Viktor magyar miniszterelnök Merkellel ellentétben viszont sietett a közös szavazáshoz gratulálni, amit sokan nem tudnak – vagy képesek – megérteni hogy miért. Német érdekből! Lássuk miért:
Van az országban egy teljesen függetlenül működő, de mégis meghatározó rendszer: a multinacionális tőke termelő és kereskedő központjai. Ezek közt épp úgy van német vagy japán autóipari konszern, mint távol keleti műanyaggyár és brit szatócs.
Ezek a cégek azért települtek Magyarországra, mert az országban viccesen alacsonyak az adók, és a munkabérek, gyakorlatilag nem létezik az ipari termelést hatékonyan szabályozó környezetvédelem, és munkajog sem, a szakszervezetek is csak névlegesen léteznek, amiknek a gyárakból való kitiltása sem jár semmilyen törvényes következménnyel, mint az európai országokban.
A kis magyar kiszolgáló cégeket is uraló multik ilyen paradicsomi állapotok között élvezhetik az EU hatalmas fizetőképes keresletéből származó -és a magyar oldalról bérrel, adóval nem nagyon korlátozott– mesés profitot, amit szabadon és minden korlátozástól mentesen vihetnek ki az országból akár offshoreokba is, hogy a hazai nemzeti kormányuk általi adó kivetését is elkerülhessék.
Van azonban még valami ami ezekben a cégekben közös: mesés pénzbeli támogatásokat kapnak a magyar kormánytól – ami nem más mint a befizetett adóik rendszeres visszaszolgáltatása a neoliberális világrend elvei jegyében. Persze ez nem csak a mai kormány alatt volt így, ez az országot uraló „gazdasági” narratíva 30 éve.
Ahhoz azonban, hogy ez a mesebeli állapot fennmaradjon, Magyarországnak jelentős valuta bevételekkel kell rendelkeznie – ami a nemzeti tulajdonban maradt piciny gazdaságából nem teljes egészében kitermelhető. Ezt a hiányzó bevételt pótolja rendszeresen az EU pénzügyi támogatása, ami ugyan nem nagy összeg a költségvetéshez képest, viszont – itt kell erről mindenkit megnyugtatnom – bárki „lehajol” érte!
Az idei évben az egész EU-ban megcsappant a gazdaságból kihúzható profit a vesztett proxy háború miatt, és a jövő évtől se lehet sok jót várni a termelő és kereskedő cégeknek, amit azok „veszteségként” értékelnek. Így joggal várják el a kormánytól hogy támogassa a magyarországi bázisaikat, ha már a bőség éveiben is olyan gavallérosan tömte a zsebüket. Ez kizárólag abban az esetben valósulhat meg, ha a német kormányból eltűnnek az Orbánnal és a Trumppal ellenséges erők, és megváltozik az EU centrumában az erő birtokosa. Erre talán az egyetlen esély az, hogy Németország az AfD irányítása alá kerül.
A mostani szavazás – amihez Orbán sietett gratulálni – ennek nyitott utat, meg annak hogy ha idén nem is de jövőre ismét magyar adó milliárdokat kapnak az ide települt német multik. A szekér halad tovább ahogy eddig, a forráselvonás töretlenül folytatódik a libsizmus szabályai szerint, csak más(ok) fog(nak) kukorékolni az EU fasizmustól és korrupciótól bűzlő szemétdombján.