Brüsszel elkeseredetten harcol az ukrajnai háború folytatásáért, hogy annak ellenére is, hogy teljesen sikerült lenulláznia magát az Oroszország elleni ukrajnai proxy háború támogatásával, további százmilliárdokat önthessen – hitelekből – az egyébként megnyerhetetlen, és nem utolsó sorban az EU ukrán proxy csapatai által gyakorlatilag uralhatatlan háborúba.
Ezt az eszeveszettséget látván, joggal merül fel tíz és százmilliókban a kérdés, hogy ha az Ukrán Pravij Sector nácijai kezdték a háborút 2014-ben, ami mára Oroszország önvédelmi harcává vált, akkor voltaképpen mitől is kell megvédeni az EU-t? És mi közünk van nekünk ehhez?
Hogy megértsük mitől kell megvédeni az Európai Uniót, ahhoz Jonah Goldbergtől kell elindulni, aki szerint „a liberalizmus a legszörnyűbb fasizmus cukros bácsi arca.”
A legtöbb elemző szerint a globális liberalizmus (kolonializmus) mivel a fizikai térben akadályokba ütközött, sőt súlyos ellencsapásokat volt kénytelen elviselni, mintegy önvédelemből alakul át a szélsőjobboldali természetéből – és elitista, hegemon uralmi ideológiájából eredően – egy globális újfasiszta tömbbé.
Számos elem köti össze ezt a mai globális igényű „újfasizmust” a korábbi, 20. századi fasiszta rendszerekkel, de az „új fasizmus” elemzésekor egyelőre csak „totalizációról” beszél a legtöbb elenző, és nem akarja „bemutatni” a neoliberalizmusból kialakult Goldbergi neo fasizmus új elméletét.
Annak ellenére is hallgatnak erről a folyton a médiában tündöklő szakértők, hogy az az EU utóbbi 15 évben folytatott politikájából, de különösen az utóbbi évek háborúskodó, ruszofób tevékenységeiből és megnyilatkozásaiból ez a neofasiszta elmélet – de napjainkra már inkább a gyakorlatba ültetett verziója – világosan kitűnik.
A neofasiszta átalakitás fedősztorija a Green Deal, ami nem csupán fizikai értelmetlenségek és tudománytalan marhaságok halmaza, de úgy tűnik, hogy az atlanti blokkot uraló mély állam európai szekciójának (Deep State) új uralmi rendszere is, amivel a profitja kitermelésére kényszeríti az uralma alatt álló társadalmakat.
Kutatók szerint a jelenlegi kapitalizmus „klíma-semleges”, „zöld” gazdaság irányába történő átalakítási tervei, amelyeket „Environmental, Social & Governance” (ESG) címmel propagálnak, ezen a neofasiszta irányvonalon helyezkednek el. Valójában ez (a zöld liberalizmus) egy „fúzió” a vállalati és kormányzati hatalom és a nemzetközi szervezetek között, amelyet egyfajta Caesar-rezsim vezet, amelyet az amerikai pénzügyi tőke, a Világgazdasági Fórum, az Egyesült Nemzetek Szervezete és a WHO támogat, hogy a demokrácia módszeres elpusztítása után, kedvükre megváltoztassák a világunk állapotát.
Fontos, hogy a demokratikus folyamatok nem jelennek meg az ESG stratégiákban, és a népek szuverenitása nem játszik szerepet ebben a koncepcióban az új – vagy a megmentésre szoruló régi – profit rendszer kialakításában.
A bolygó megmentésének ürügyén az USA vezette globális fasiszták uyanis mindig csak egy célt tartanak szem előtt: megmenteni magukat, és így a globális kapitalista rendszert.
Ebből következik, hogy mivel az EU jelenleg óriási háborús veszteségeket könyvelt el, és a gazdasága is pusztulóban van a háborúskodó magatartása miatt, a hatalmi elit minden fegyverkezéssel kapcsolatos menyilatkozása valójában a személyes félelmének kinyilatkozása a lehetséges következmények miatt.
A félelmét az orosz katonai fenyegetés kifejtése mögé rejti, de tulajdonképpen nem a külső, hanem a belső fenyegetettség a fegyverkezési vágyainak gyökere.
Ennek egyszerűen az az oka, hogy hamarosan bekövetkezhet az az állapot, amikor az európai lakosság a folyamatosan romló életkörülmények, és az önkényuralom egyre szélesebb körű kiterjedése miatt, megpróbálja majd elzavarni és felelősségre vonni a jelenlegi urait, ami csak erős és jól felfegyverzett, az elithez hűséges erőszakszervezetekkel akadályozható meg. Talán.
Vagyis ebben a kontextusban Európa megvédésének fogalma már nem a fizikai teret, mint több száz millió ember életterét jelenti, hanem az Unió jelenlegi uralmi elitjét – Macronokat és Leyeneket – és ezek önkényuralmát. Az európai elit ennek az uralomnak a mindenáron való megvédésére törekszik a saját túlélése érdekében, és emiatt kontrollálatlan fegyverkezési lázban ég – de nem az oroszok ellen, hanem ellenünk. A saját lakosságuk ellen.
Vagyis Ursula Pfizer Leyen – vele együtt a teljes brüsszeli meg nem választott neofasiszta társulat folyamatosan és szemérmetlenül hazudik nekünk a valódi céljait illetően.
Az EU országai és vezető politikusai közben még mindig dicsekednek azzal, hogy demokratikusak és toleránsak, sőt példaképek a világ többi része számára.
Ezért még sokan hiszik, hogy az EU mint szervezet a jólét, a demokrácia és a magas kultúra etalonja.
Valójában ez a politikai és üzleti közösség a demokrácia ellenesség, az intolerancia és a szervezett uszítás és békétlenség hazug szakadéka, és nem az ezeréves kultúrát közvetítő magasan művelt hölgyek és urak társasága, hanem az utóbbi évtizedekben egybeverődött nemzetközi bűnözők, a legócskább, kivénhedt fasiszták, és a náluk is még aljasabb gazemberek mocskos és perverz galerije.
Ceterum censeo: Megérett a pusztulásra.
