Azt állítod, hogy orbánt Soros György „teremtette”?
Ez így nem igaz – Soros anno csak fantáziát látott a Fidesz nevű ifjú pártban meg egy két nagy dumás alapítójában, és támogatni kezdte őket, mint ifjú, feltörekvő liberálisokat.
Aztán mióta először kormányra került, Orbán pont úgy a nemzetközi nagytőke szabályai szerint táncol – bárhogy is mást kommunikál – mint az összes keleti impérium politikai osztályainak minden tagja, aki 1990 óta kormányra került, vagy arra szeretne kerülni..
Te alighanem nem tudod, hogy a „rendszerváltás” nem nálunk, és nem 1989-ben, hanem Moszkvában, 1982 – ben kezdődött Brezsnyev halála után közvetlenül, Andropov beiktatásakor. Akkor határozott úgy az SZKP KB, hogy 1991-ig kivonja Kelet-Európából a csapatait. (A miértek roppant érdekesek a magyar vonatkozásaik miatt is – de ez most nem idetartozik.)
Ezt a nagy katonai leépítést Andropov azzal együtt jelentette be, hogy a beiktatására meghívott KGST országok vezetőivel egy ennél is felettébb rémítő dolgot is közölt:
„.. a Szovjetunió nem képes többé sem katonai, sem gazdasági alternatívát nyújtani a testvéri kelet-európai országok népeinek. A haderőink kivonását a térségből a lehető leghamarabb megkezdjük, és legkésőbb 1991-ig be is fejezzük.”
Ettől a nyilvánosan bejelentett narratíva váltástól az akkori magyar politikai osztály – akár csak a Prágai, Varsói, Berlini – pánikba esett, (volt miért ugye) és tőlük telhetően próbáltak felkészülni egy politikai-gazdasági szerkezetváltásra. Aminek nyilvánvalóan (de nem szükségszerűen!!) be kellett következnie a röviddel később drasztikusan megváltozó katonai erőtérben, amit a liberálisok a megvalósuló „egypólusú világrend”-ként értékeltek, aminek természetesen az USA lett volna az örökös vezetője (legalábbis a következő néhány száz évben.).
Hamarosan kiderült, hogy az SZKP nem viccelt, tényleg megkezdte az európai csapatkivonásokat, és intenzív tárgyalásokat folytatott az USA-val és a NATO-val az „azutáni helyzet”-ről. Ebben a légkörben már a szerkezetváltás terve visszavonhatatlanná volt, ezért a politikai elit lassan lassan puhulni kezdett az akkoriban „másképp gondolkodó”-nak elnevezett feltörekvő baráti körökkel szemben.
Az akkoriban az MSZMP által meghívott nyugati tanácsadók által tervezett, és központilag irányított szerkezetváltás része volt a „politikai ellenzék kitermelése” is, amihez a hidegháborús hadviselés egyik ismert szakértője, az USA kormányához ezer szállal kötődő szervezet, Heritage Fundation (új nevén Central for American Progress- CAP) biztosította a „szakmai” hátteret.
Egyes források szerint a cég egyik (máig is) lelkes támogatója, Soros György ennek az alapítványnak (végül is az USA kormánynak) tett külön felajánlásképp kezdte anyagilag támogatni a saját alapítványán keresztül a Fideszt, amit az MSZMP KB nemes egyszerűséggel „támogathatónak” minősített. Hiszen a Fidesz akkori tagsága „káderekből” illetve azok gyerekeiből állt (“kommunista úri gyerekek” voltak – ahogy akkoriban mondták) és nem jelentettek „halálos veszélyt” egy valós szerkezetváltás megtörténte után sem, az akkor még hegemonikusan uralkodó politikai osztályra. (Ahogy más “rendszerváltók” sem, hiszen azok is jelentős mértékben az MSZMP csúcsvezetői közül “delegálódtak” a “másik” oldalra)
Egyes források szerint a cég egyik (máig is) lelkes támogatója, Soros György ennek az alapítványnak (végül is az USA kormánynak) tett külön felajánlásképp kezdte anyagilag támogatni a saját alapítványán keresztül a Fideszt, amit az MSZMP KB nemes egyszerűséggel „támogathatónak” minősített. Hiszen a Fidesz akkori tagsága „káderekből” illetve azok gyerekeiből állt (“kommunista úri gyerekek” voltak – ahogy akkoriban mondták) és nem jelentettek „halálos veszélyt” egy valós szerkezetváltás megtörténte után sem, az akkor még hegemonikusan uralkodó politikai osztályra. (Ahogy más “rendszerváltók” sem, hiszen azok is jelentős mértékben az MSZMP csúcsvezetői közül “delegálódtak” a “másik” oldalra)
Meg kell itt jegyezni: máig több helyen hivatkozott tény, hogy a nyugat szemében orbán és társai, a már akkor készen álló orosz ellenes propaganda célok és eszközök kiváló alanyai voltak, akikről feltételezni lehetett, hogy némi pénzért cserében hűséggel fogják szolgálni az új urak terveit. Ezért „megérte beinvesztálni” ebbe a társaságba, akikből – a várakozások szerint – majd az orosz, és kommunista ellenes magyar elit főszereplői fognak kikerülni.
A források hitelességét nem dolgom minősíteni, de az biztos, hogy Soros támogatni kezdte a Fideszt a pártállam beleegyezésével! Dermesztő összegű pénz tűnt el akkoriban a Fidesz bugyraiban, amit az a Soros alapítványtól működésre és pártépítésre kapott! Kisgé Simicska Lajos bővebben is tudna erről mesélni, de szerintem sírig tartani fogja a pofáját – mert ez a csibész törvény.(Sokad magammal ott voltam, láttam, tudom mi és hogy történt, – de ez nem lényeg most)
Ennek a támogatásnak, és az 1989-es romániai diktatúra ellenes kampányának köszönhetően a Fidesz bekerült elébb a köztudatba, majd a parlamentbe is.
Ezt követően -1990-ben – alig hogy a Fidesz parlamenti párttá, és orbán képviselővé vált, – a Szovjetunió bukását megünnepelendő Washingtonban tartott Internacionáléjukon a világ liberálisai megegyeztek a nemzetközi nagytőke képviselőivel (idősebb G. Bush és társai) a végre akadálymentessé vált globalizáció menetrendjében (New Wrold Ordner) és annak társadalmi, gazdasági, közjogi felépítésében, aminek megvalósításáért cserébe a tőke képviselői az anyagi támogatásukról biztosították a jelenlévőket, akik a közjogi hatalom megszerzésével kívánták előmozdítani az alku megvalósítását. (Az NWO mint nemzetek feletti kapitalista magánállam rendszerének sajátosságaival kapcsolatban itt tudhatsz meg részleteket)
Az Internacionálén (ami kimenetelében csak nemzetközi hazaárulásnak, összeesküvésnek volt minősíthető ) magyar liberális parlamenti képviselői, és pártelnöki minőségben, valamint és legfőképp a Liberális Internacionálé alelnökeként Orbán Viktor is jelen volt. Ma a történelem és a közgazdaság tudomány ezt az aktust a „washingtoni consenzus” (w.c. 1990) néven emlegeti.
Ennek a kevesek által ismert ténynek a tükrében más megvilágításba helyeződik a magyar politikai elit azóta folytatott tevékenysége. Az internacionálét követő 8 év múlva bekövetkezett első Fidesz kormányzás idején, orbán megtagadta az EU Szociális Chartájának aláírását. Mert annak teljesítésére szociális lakásokat kellett volna építenie, ami által a szociális rendszert kellett volna fejlesztenie ha megteszi. Az meg adóemeléssel, és értelemszerűen profitcsökkenéssel is járt volna, ami összeegyeztethetetlen lett volna az 1990-es washingtoni liberális programmal, és az az iránti elköteleződésével. Ehelyett törvényesítette a devizahitelezést, ami a nemzetközi nagytőke számára – a magyar banki leányvállalataikon és hitelközvetítő ügynökeiken keresztül – mesés profitot biztosított.
Nem különben a direkt államadósság növelésével is teljesítette orbán a vállalását, a szociális rendszert szintén leépítette, a gazdaság nemzeti részét pedig esze ágában sem volt fejleszteni, ezért a társadalmi életminőség romlása miatt a következő kormányciklusban már nem teljesíthette a washingtoni vállalásait. Nyolc hosszú év szünet következett, amelyben orbán nábob módjára élt, magánhadseregnyi testőrséget tartott fenn, amit nem tehetett volna meg a pártelnöki és képviselői fizetésének együttes összegéből sem – így felettébb valószínű, hogy az üzletfelei teljesítették neki az alku rájuk eső részében foglalt pénzügyi támogatásokat. De ekkor Soros már legalább 8 éve nem pénzelte se orbánt, se a pártját!! A pénz mégis dőlt orbánhoz és a Fideszhez!
Orbán második hatalomra kerülése után azonnal ott kezdte fojtatni ahol abbahagyta a washingtoni NWO project megvalósítását. Azóta lebénította a szakszervezeteket, saját maga által írt jogrendet vezetett be, a végrehajtó hatalom minden csúcsára a saját vazallusait ültette be, szinte eltörölte már a szociális és az állami ellátó rendszert, lebutította az oktatást, ígéreteivel ellentétben nem csökkentette hanem „befektetői” érdekeket szolgálva jelentősen növelte az országot kiszolgáltató államadósságot, s bár másról kommunikált, (szabadságharc, államadósság elleni harc,) de szolga módra végrehajtotta a nagytőke EU bázisának követeléseit is: költségvetési hiány lecsökkentése, bérstop, multik adójának EU átlaga alatti szinten tartása, stb. Mindez arra utal, hogy Orbánék nem csak komolykodásból és okoskodásból hivatkoznak az „Új Világrend”-re (NWO), hanem annak alapjegyzőkönyvét (w.c 1990) illetve az abban foglalt TERVSZERŰ „szerkezetátalakítás”-át hajtják végre az állam, és a lakosság érdekei ellen. Mindezt azért, mert ez a project szülte – „teremtette” őket, és nem fordítva. (annyira nem is okosak, hogy ez a saját tervük legyen,- bár a híveik azt hiszik róluk hogy azok)
Sommásan – dióhéjban – így tudom cáfolni azt a felvetésedet, hogy „Orbánt nem a transznacionális tőke termelte ki, hanem Soros.” Ha erre csak azt írtam volna hogy „de igen, a nagytőke” azt nem értenéd, ahogy nagyon sokan nem értik, és amikor végre megértik az írott dolgok, meg a cselekvések összefüggéseit, akkor azt el se akarják hinni, hogy az orruk előtt történt mindez.. (azért „kommunistázzák”pedig csak pőre elárulónk!)
Ebben a kommünikében sajnos nem esik szó a Gorbacsov és Raegen paktumról, pedig az ő szerepük sem piskóta!
Valóban nincs szó róla, aminek két jó oka is van.
Az egyik az, hogy igaz hogy Gorbacsov a magyarországi narratíva váltás előtt (1985-ben) lépett a világpolitika színpadára mint kormányfő, az ő tárgyalásai nem befolyásolták a narratíva váltás bekövetkezését, hiszen a folyamat fizikai értelemben már akkor több mint felénél tartott. (Gazdasági és katonai átalakulások)
A másik az, hogy a két világhatalom vezetőinek alkudozásai csak annyiban befolyásolták egy orbáni figura "születését" mint amennyiben a legapróbb részletekig képesek voltak az átalakulást szabályozni. Vagyis semmiben.
Meggyőződésem, hogy ha képesek lettek – lehettek volna, akkor a mi orbán figuránk meg sem születik.
Köszönöm hogy elolvasta.