A Fővárosi bíróság fegyveres szervezkedésben való részvétel, államrend megdöntésére irányuló szervezkedés, illetve csoportosan elkövetett fegyveres rablások és betörések sorozatos elkövetése miatt, 1958 július 23.-án, első fokon halálra ítélte Wittner Mária 21 éves alkalmai munkást.
Wittner Mária 1937 június 9-én született Budapesten. Anyja áruházi eladó volt, apja egy perzsa utazó kereskedelmi ügynök, akit soha nem ismert, mert az csak alkalmi kapcsolatban állt az anyjával. Mivel törvénytelen gyerek volt, a családja szégyellte, ezért két éves korában a Carmelita nővéreknek adták örökbe. A kolostor bezárása után azonban 1950-ben visszakerült az anyjához, aki a nagyanyja gondjaira bízta. Az anyjával azonban nem jöttek ki, ezért Wittner önként az Üllői úti lánynevelő intézetbe vonult 13 évesen,. Itt élt 1952-ig.
Mivel kezelhetetlen kamasz volt, a gimnáziumi tanulmányaival felhagyott már az első évfolyamban, ezért az Üllői útról Szolnokra helyezték, ahol pincér szakmunkástanuló lett. Az iskolát azonban nem végezte el, mert terhes lett. Gyermekét – előadása szerint – fél év gondozás után állami gondozásba adta, és 1956 februárban – már nagykorúként – visszatért Budapestre.
Az akkori viszonyok között budapesti tartózkodási jogot nehéz volt szerezni. Un.: három hónapos, ideiglenes tartózkodási engedélyt kapott, ami munkavállalásra jogosította a fővárosban, de családi okokra, és lakhatási problémákra hivatkozva nem helyezkedett el. (Az anyja nem engedte hogy nála lakjon.)
A tartózkodási engedélye meghosszabbításával – 1956 május – egyidejűleg kiközvetítették az építőiparba dolgozni, de ott az orvosi alkalmassági vizsgálaton megbukott azzal, hogy „nehéz fizikai munkára alkalmatlan”. (Állítása szerint viszont alkalmi hómunkásként, és mosónőként dolgozott ez idő alatt, ami utóbbi a legnehezebb, igen nagy állókészséget igénylő női fizikai munkák egyike volt.)
1956 nyarának elején sárgasággal kórházba került, és az egész nyarat ott töltötte, majd mivel minden fizikai munkától eltiltotta az orvos a zárójelentésben, ágybérletbe költözött ahhoz a nőhöz, akinél állítása szerint alkalmi mosónőként dolgozott. (Munkája továbbra sem volt, így lábadozásának költségforrása ismeretlen.)
Az októberi forradalom eseményeibe úgy keveredett bele, hogy október 23-án már lejárt tartózkodási engedéllyel lődörgött a városban. Az egyik csoportosulás kíváncsivá tette, és elvegyült az ott lévő fiatalok közt. A Szabad Nép szerkesztősége előtt várakozott a csoport, amikor elterjedt a hír, hogy a rádiónál rálőttek a fiatalokra, akik a DISZ követeléseinek beolvasását követelték.
A kíváncsiak tömegével együtt ő is odament. Saját elmondása szerint ezután: „szemben fölmentem egy emeletes ház tetejére, ahol két fiatal srác volt fegyverrel. Megmutatták, hogyan kell tölteni a „gitárt” – így hívta akkor mindenki az orosz dobtáras géppisztolyt – és én töltögettem nekik” (A rádiónál, a szemközti épület tetejéről is lőtték a tömeget, máig az a hiedelem, hogy az ÁVH lőtt.) Wittner ezt követően a fegyveresekkel maradt, nem is tért vissza az ágybérletébe.
Wittner ezt követően – a rádió elfoglalása után – többiekkel együtt a Corvin közbe ment, ahol viszont nem tartottak igényt a szolgálatára. Ezért október 25.-én a VIII. kerületi Vajdahunyad utcai bázis megerősítésére küldték két másik nővel együtt, ahol Kis Károly, mint esztergomi akadémiai növendék, hadnagyi rendfokozattal parancsnokolt.
Íme a csapat:
Kis Károly (turbánban) és csapata Wittnerrel |
Kis Károly hdgy. (középen, lent, turbánban) attól függetlenül hogy nős ember volt, a parancsnoksága alá tartozó minden harcosnővel (összesen 3) felváltva aludt, majd az ezzel kapcsolatos élményeit rendre kitárgyalta felkelőtársaival. Egyéb tevékenységéről is maradtak fenn dokumentumok.
Kis Károly a csoportjával nem csupán szembenállást valósított meg az akkori diktatúrával szemben, hanem fegyveres portyázásokat tartottak, aminek keretében a fegyveres kényszerítéssel „igazoltatott” polgári személyek pénzét, óráját, és egyéb értékeit elvették, de a Futó utca 44, Nap utca 19, és az Üllői út 36-ban lévő lakásokba is bizonyítottan betörtek.
Ebben az irányban folytatott tevékenységüket a mai jobboldali történetírás – mint a korabeli bíróság által megállapított tényállást – szelíden így fogalmazza át: „járőrszolgálat és portyázás közben a csoport több tárgyat gyűjtött össze, amelyeket a forradalmi napok után szétosztottak egymás között.” A „járőrszolgálatokban és portyázásokban” (tárgyak gyűjtésében) Wittnert aktív résztvevőként nevesítik a fennmaradt iratok.
A munkára alkalmatlan Wittner, puskával. |
Hősünket november 4.-én – portyázás, vagyis a Verseny Áruház fosztogatása közben – egy szovjet akna repesze találta el, és a Péterfy Sándor utcai kórházba került. Néhány nap múlva, november 9-én megpróbált Ausztriába szökni, de elfogták. Mivel a hatóságok előtt még nem volt ismert a tevékenysége, el is engedték.
Pár hét múlva azonban sikeresen kiszökött az országból, de tisztázatlan okból rövid idő eltelte után visszatért, és kis ideig alkalmi munkákból élt az 1957 július 16.-i letartóztatásáig. A korábbi portyázó társai ugyan is, akik életben maradtak, de nem tudták elhagyni az országot, a tőlük megszokott bajtársiasság nevében rávallottak.
A bíróság Wittner Máriát és nyolc Vajdahunyad utcai „portyázó” bűntársát 1958 július 23-án első fokon halálra ítélte, majd Wittner esetében az ítéletet másod fokon 1959 február 24-én életfogytiglani börtönre változtatta át, tekintve fiatal korát, és azt, hogy nem volt bizonyított hogy a fosztogatáson kívül életellenes támadásokban is részt vett volna. (A rádióval szembeni épület tetején folytatott október 23-i tevékenysége nem volt a periratban – az kizárta volna a kegyelmet.) A többiek esetében az elsőfokú ítéletet a bíróság helybenhagyta, és azt végre is hajtották.
Wittner 1970 március 25.-én szabadult, mert az ügyét valamiért „politikai”-nak minősítették, és mert nemzetközi nyomás volt a Magyar kormányon, hogy a politikai elítélteknek amnesztiát adjon. Nem könnyű sors várt rá: rövidke 10 év alatt belerokkant elébb a varrónői, majd a takarítónői munkába, ezért 1980-ban rokkantnyugdíjas lett.
Önvallomása szerint, aminek őszinteségét nincs okunk vitatni: „ nem éreztem magam forradalmárnak. Nem is akkor lettünk azok, sokkal inkább a börtön, és az azutáni évek tettek azzá minket.” („megutálta Kádárt” a börtönbüntetése miatt.)
Az itt feltártakból nyilvánvaló is, hogy semmilyen politikai, vagy társadalmi cél nem vezette se a rádiónál történt eseményekben, sem a későbbi fegyveres “portyázásos gyűjtögetésekben”.
Ez azonban nem akadályozta a múltban állandóan önmagát, a gyökereit kereső jobboldali politikai osztályt abban, hogy Wittnerben – és portyázó, rabló társaiban – „ráismerjen” a politikai elődjére, és a forradalmárra – noha az a forradalmárok semmilyen azonosító jegyével nem rendelkezik.
A jelenből ítélve kétségtelen, hogy Wittnerben a Nagy Elődök, a Fidesz származástani őseinek egyik jellegzetes alakját találta meg a Fidesz-KDNP-ben koncentrálódott jobboldali új elit.
Wittner Mária mindennek ellenére ma erkölcsi, és politikai idolként tűnik fel állami rendezvényeken, mint a Fidesz-KDNP ex-képviselője a Magyar parlamentben, ami a magyar társadalom egy igen jelentős részének mély megelégedését szolgálja. (Ezek felmenői, rokonai természetesen nem voltak Wittnerék áldozatai)
Készült az 56-os Intézet publikus kutatási anyagai, és Wittner Mária önvallomása alapján.
Köszi Pali.
Köszönöm hogy elolvastad!
Köszönöm!
Én köszönöm hogy elolvasta!
Hat, ugy latszik , a bator forradalombol ahol tobb diak mehghalt az orsz tankok altal, sikerul egyeseknek buncselekvenynek besAROZNI! EN ORULOK, HOGY ATELTEM1
Szomorú,hogy ilyen személyek képviselik 56 emlékét! 🙁 Ezeknek még mindig börtönben lenne a helyük! 🙁
Nem ő képviseli, hanem vele képviseltetik.
Mert rajtam, és pár másik emberen kívül senki sem tiltakozik!
Azért.
Ilyen volt, és ilyen és ilyen is marad a jobboldali hazugsággyár, ami sikeresen elhitette magáról hogy "vannak forradalmárai " is, holott ez politológiai képtelenség. Mint pl. a "balliberális".
Köszönöm hogy elolvasta.
Amint azt írtam, ezeket a "forradalmárokat" a jobboldal találta meg magának.
Angyal Istvánt – a valódi hőst – például nem találta meg, mert nem szolgálja holtában sem az érdekeiket.
Köszönöm hogy elolvasta.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Arady Úr!
Honnan eset le az a "Y" a vezetékneve végére?
Gondolom nem sok köze lehet Aradhoz.
Mert, hogy nem a családi genealógiájából vezethető le, az bizonyos!
Érdeklődéssel várom Horn Gyulával kapcsolatos tényfeltáró írását.
Kedves Bodó Úr!
Az "Y"-t illetőleg az a nagyapám öröksége. Ő meg a dédnagyapjától örökölte, az meg szintén a dédapjától – és így tovább.
Valóban nincs közöm Aradhoz, Erdélyhez is csak György ősömön keresztül, aki a fejedelem egyik végvári lovaskapitánya volt. Az Arad vármegyei históriában írva van hogy a Gyalui és a Borosjenei várbirtok résztulajdonosa volt, amit vitézségért kapott. (Egyébként felvidéki volt, (galántai) az Esterházy klán tagja) A bizonyosságait épp ezért talán jobb volna, ha nem érzelmi alapon vezetné le.
Ha nem nyerte el a tetszését a blogbejegyzés, akkor kérem forduljon bizalommal orbán viktorhoz, mert az ő udvari történészeinek publikációit használtam fel minden itt leírt szó alapjául. Ahelyett pedig ne a családommal foglalkozzon ha kérhetem!
Ami pedig Horn Gyulát illeti: ebben a blogban több helyen is említettem a tevékenységét, de arról önálló bejegyzést még nem volna érdemes írni. De ez nem jelenti azt hogy idővel erre nem fog sor kerülni.
Köszönöm hogy elolvasta.
A cikkben levő állítások mennyire bizonyíthatóak? Köszi.
Olyan szinten bizonyíthatóak hogy az itt a neten is megtalálható tudományos publikációk és Wittner önvallomása, nyilatkozatai alapján írtam meg. Felhívom a figyelmet pl. arra is a nyomaték kedvéért a bejegyzésben, hogy "..tevékenységüket a mai jobboldali történetírás – mint a korabeli bíróság által megállapított tényállást – szelíden így fogalmazza át: "
Vagyis ez a dolgozat a száraz történelem tudományos publikációk "olvasható" változata, semmit nem tettem hozzá, és semmit nem vettem el belőle.
Köszönöm hogy elolvasta.
Ezztől hányni kell! Nagyon pontos a leírás!
És ez a szörnyszülött tagja 2018 – ban a magyar parlamentnek ! Észbontó !
Emlékszem a Tv bemutatta, szabadulása után egy panel lakást kapott kárpótlásul a Kádár rendszertől.
Köszönöm hogy elolvasta-
Én úgy tudom már nem tagja a parlamentnek, de minden Fidesz-KDNP buli díszvendége ma is.
Köszönöm hogy elolvasta.
Az nem kárpótlás volt, hanem teatralis gondoskodás a "szabadon engedett politikai fogolyról". Mert hogy Wittnert – nem tudni miért – politikai fogolynak minősítették.
Köszönöm hogy elolvasta.
Szerintem Arady Úr rossz indulatú kivetkőztető szándéka szinte tapintható.Egy korabeli angol tudósító filmes riportjában az 56-os forradalmárok utcagyerekek,csavargók voltak,tehát a csőcselék.De Petőfit és társait is jellemezte magyar katonai szakértő kezelhetetlen,fegyelmezetlen társaságnak,akikkel nem lehetett győzelemre vinni a szent ügyet.Visszautazva még messzebbre az időben,azt is tényként kell elfogadnunk,hogy a honfoglaló elődeink tulajdonképpen egy primitív rabló banda volt,amikor betörtek Európába.Raboltak, fosztogattak,gyilkoltak ,sakkban tartották a békés nemzeteket.Megkérdezném Arady Urat,vajon fiatal korában soha nem követett el valami etikai vétséget,amiért szégyenkeznie kellett? Azért teszem fel a kérdést,mert nyilván felsőbb rendű lényként könnyű ítélkezni mások felett.Wittner Máriáról könnyű levakarni utólag a szenteltvizet,de egyezzünk meg a következőkben: engem tökéletesen hidegen hagy,kivel feküdt le lánykorában vagy büdös volt-e neki a munka vagysem.A lényeg az,hogy ott akkor volt bátorsága csatlakozni a "csőcselék" forradalmárokhoz.Mivel Szerbiában élek,volt alkalmam látni sőt átélni egyet s mást a háborúból.A legjobb barátom három hónapot töltött el abban a lyukban,ahonnét a szerb hadsereg naponta lőtte Eszék városát.Elmondása szerint csak úgy tudta túlélni épp ésszel azt az idegtépő állapotot,hogy folyamatosan ágyúzni kellett a védtelen várost,ha naponta tökrészegre leitta magát társaival együtt.Emiatt bizony senki se jogosult arra,hogy elmarasztalja fegyelmezettlen viselkedés miatt a harctéren. Én személyesen kalapot emelek a "csőcselék" 56-os forradalmárok előtt,már azért is mert nekem édesanyám tisztelettel beszélt róluk ideát Szerbiában azokban az időkben,amikor odaát meg se mertek mukkanni a forradalomról.Roppant büszke vagyok a pesti srácokra illetve arra a csürhére,akiknek volt bátorságuk fegyvert fogni az oroszok ellen.Arra is nagyon büszke vagyok,hogy a mai jobboldali politikai garnitúra hősökké kiáltotta ki ezt a csürhét.Valószínűleg magam is ott lettem volna közöttük.
Kedves Ispánovity Úr.
Az itt leírtakat a jelenleg hatalmon lévő szélsőjobboldal által fizetett jobboldali történészek ténymegállapításai alapján jegyeztem le. Mindenféle "indulat" nélkül.
Az a bizonyos, Ön által említett filmriport arról szól, hogy a kis számú söpredék butácska gyerekeket fegyverzett fel és használt a céljaira – mint ahogy az nem régen az afrikai törzsi mészárlásoknál is volt hasonlóan tapasztalható. Ez önmagában is minősíti a "hősöket". Az európai civilizációban élő emberek szemében persze negatívan.
Megjegyzem, hogy nem csak Wittnerek, hanem valódi hősök is voltak a forradalom alatt, – pl Asztalos és a csapata – vagy a Munkástanácsok vezetői és tagjai, akik általában névtelenül haltak meg. A valódi hősök nem az egyéni céljaikért – mint pl Pongrátz és a Corvin köziek – hanem a társadalmi haladásért küzdöttek, akiket én magam mélyen tisztelek. Az ő tetteiket, és személyes áldozatukat viszont mélyen elhallgatja az uralkodó szélsőjobboldali média és közbeszéd.
A fonókban, és faluvégi kocsmákban terjedő legendáriumokkal ellentétben pedig a SU nem azért avatkozott be, mert pár fegyveres rabló azt itt le akarta volna teperni, hanem azért, mert a Nagy Imre kormány a rablóvezérek alezredesi kinevezésével köztörvényes, és háborús (emberiség elleni) bűntetteket akceptált – törvényesített – és a törvényes rend helyreállítására – a fegyveres rabló hordák semlegesítésére – nem volt más reális megoldási lehetőség. Vagyis szó sem volt semmilyen "honvédő" háborúról vagy "forradalomról" azok esetében, akik bűntetteket követtek el. Wittner, a fegyveres rabló maga is azt vallja, hogy "nem voltunk forradalmárok, a börtön tett azzá minket". (Meg a köznépi tájékozatlanságban fogant körbeszéd! Amiért persze felelős a Kádár korszak elitje is, mert hogy hallgattak a történetről, és nem tárták fel a társadalom előtt a tényeket. Ennek valódi oka más lapra tartozik.)
A honfoglalásra meg egyéb a tárgyhoz abszolut nem tartozó kifejtéseire engedelmével itt és most hely, és idő hiány miatt nem reagálnék.
Köszönöm, hogy elolvasta.
Köszönöm a tájékoztatást.