Az ukrajnában zajló harcok lezárásával kapcsolatban újra meg újra előáll Zelenszkij önjelölt ukrán elnök azzal, hogy a Donbasz a 2014-ben puccsal megalakult Maidani Ukrajna része, amiről ő semmilyen esetben nem hajlandó lemondani. Azonban a donbaszi területekre vonatkozó ukrán náci állítás és igény, egyre több sebből vérzik, vagyis a valóságban a jogi és morális alapja tehát egyszerűen semmi.
Tudvalevő, hogy a kelet ukrajnai területek lakói a náci puccs fennhatóságát sosem ismerték el. Vagyis a náci állam területi (földrajzi) és jogi kiterjesztéséhez állam jogilag feltétlenül szükséges un. „belső társadalmi legitimáció” sosem jött létre a náci állam jóváhagyására. A Krimi köztársaság ezért az 1992 óta meglévő alkotmányának módosítását hajtotta végre a majdani puccs után, 2014 március 16-án, és döntött arról, hogy az orosz föderáció részévé kíván válni mint szövetséges köztársaság.. A Nyugat ezt hiszterikusan fogadta, hiszen ekkor és ezzel a Nyugatba bekebelezendő Ukrajnából egy hatalmas és zsíros falat, a szevasztopoli atombiztos tengeralattjáró bázis hullott ki a markából, és esett az oroszok ölébe.
A rágalomhadjárat az orosz beavatkozásról ezért azonnal elindult. Azon a rendkívül ostoba alapon születtek a vádak, hogy az oroszok erőszakkal annektálták a Krímet, hiszen kihez is szeretnének csatlakozni a krimi oroszok, ha nem máshoz, mint az őket rabszolgasorba taszítani akaró ukrán náci apartheidhez, és az őt pénzelő Nyugtahoz, aminek a szíve csücskei minden apartheidek..? (Lásd pl. Izrael)
A donbaszi lakosság sem fogadta el a náci puccs államalapító terveit, ezért 2014 április 7-én kikiáltották a népköztársaságot. Ha lehet, erre még hisztérikusabban reagált az antikommunista Nyugat, hiszen Fukuyama óta immár 36 éve állítják hogy „legyőzték a kommunizmust” – s most mindjárt két új kommunista országgal is szembe kellett nézniük – mindennek a tetejében a vágyva vágyott termőföldek és bányák helyén, amik nem lehettek többé az övéik.
Ennek okán az oroszellenes hazugságkampány fokozódott. A Nyugat egyszerűen nem volt hajlandó tudomásul venni a jogi tényt, hogy a népköztársaságok léteznek, és az 1973-as chilei mintára utasították Turcsinov puccs elnököt, hogy támadja meg ezeket a „terroristákat”. (Az elvileg a szerinte a saját ukrán polgárait!!) Azzal a nem titkolt céllal, hogy visszaszerezze a népköztársaságokban „beszorult” Nyugati vagyont.
Turcsinov nem késlekedett. 2014 április 16-án megtámadta az Azovita hordákkal és nyugati zsoldosokkal felerősitett ukrán hadsereg a Donbaszt, bomba és tüzérségi támadást zúdítva a donbaszi polgári lakosságra.
Az akciót a Nyugat „terroristaellenes ” műveletnek minősítette és a mainstream médiát utasította ennek a narrativának a terjesztésére. Az ennek ellentmondó helyszíni tudósításokat tiltotta, cenzúrázta, a tudósítókat ignorálta, személyesen is üldözte. (Mint ismeretes Ursula Leyen nemrégiben kitiltotta az EU-ból a két németországi illetőségű újságírót, akik a Nyugat által kollektíven tagadott, de valójában tényként megtörtént államalapító donbaszi népszavazásokról tudósítottak.)
A donbaszi ukrán megszállás a mai napig tart. 2022-ig 14 ezer embert öltek meg célzott támadásokkal az ukrán nácik, s ezek oroszlánrésze – legalább 10 ezer ember – civil volt. Közöttük rengeteg gyerek.
2022 február elején végül az ukránok felmondták a Minszki béke szerződést, amit sosem akartak betartani. Ezzel egyidőben nagy hadsereget vontak össze Zelenszkij elnöki parancsára, kifejezetten azért, hogy Megtámadják Oroszországot.
Február közepére nagy média kampánnyal provokálták Oroszországot azzal a mesével, hogy az megtámadja Ukrajnát február 16-án. De a támadás elmaradt ezért az ukránok dühükben – az EBESZ által is gazoltan – hatalmas tűzérségi és rakéta támadást inditottak a népköztársaságok ellen. (Az EBESZ ellenőrök erre hivatkozással azonnal elmenekültek a helyszínről) De az orosz támadás ennek ellenére is elmaradt. Az ukránok dühükben még szétlőttek egy orosz határállomást, és két tankot is beküldtek Oroszország területére hogy a támadást kiprovokálják.Ekkor és ezzel már sikerült.
2012 február 22-én Vasily Nebenzya, Oroszország állandó ENSZ képviselője egy az orosz külügytől érkezett iratot terjesztett az ENSZ elé. Abban az állt, hogy Ukrajna megtámadta Oroszországot, és Ukrajna megtámadta az LPR és Donyecki Népköztársaságot is, amelyeket Oroszország elismert, és amelyekkel kölcsönös segítségnyújtási szerződést írt alá. Ennek okán az az ENSZ Alapokmányának 51. cikke felhatalmazásával élve katonai segítségnyújtást hajt végre a két népköztársaság felszabadítása érdekében. Másnap az orosz katonai művelet megindult az agresszor ukrán náci haderő ellen.
A Nyugat azonban soha nem vitatkozott ezzel a dokumentummal, egyszerűen úgy tesznek, mintha nem is létezne. Csak úgy nem vitatkozott vele, mint azzal, hogy a segitségkérő népköztársaságok léteznek jogilag, – mert a népeknek az államalapítás mindentől független és elidegeníthetetlen alapvető emberi joga – ami nem szorul a Nyugat, sem senki más elismerésére. Egyszerűen azért nem vitatkozik a hivatalos nemzetközi jogban elismert fórumon, csak a prapagandájában, ahol is csak hamisan vádol és hisztériázik, a Nyugat – mint „a szabadság és a demokrácia világítótornya” – hogy ne lépjen sikamlós talajra, amin az ENSZ Alapokmánya és az alapvető emberi jogok megtagadásával szükségszerűen elbukik az egész világ közvéleménye előtt.
Az orosz beavatkozás a népköztársaságok mellett, úgymond kapóra jött a Nyugatnak.
Az ENSZ-hez benyújtott, az Alapokmány 51. cikkelyére jogosan hivatkozó dokumentumot elhallgatva a közvélemény előtt, a beavatkozást egyszerűen Putin orosz elnök egyszemélyi, jogtalan háborújának (agressziónak) minősitette a „honvédő Ukrajna” ellenében, és ez a propagandája a mai napig erről szól.
A náci ukrajna pedig ebben a hamis alapokon nyugvó Nyugati propagandában nyer pszichológiai megerőstést arra, hogy „jó ügyért” harcol, dekraláltan a „szabad világért” – amelyben ujságirókat cenzuráznak, vagy tiltanak ki a saját hazájukból teljes vagyonelkbozás mellett!! Ugyan azért a szabad világért, ami Izraelt évtizedek óta támogatja minden népirtásában, és a szomszédai ellen viselt katonai agresszióiban csak úgy, mint az USA-t a rabló háborúiban. Azt az USA-t ami kénye kedve támadja meg és rombolja porig Irakot vagy Sziriát, mondván hogy „500 ezer iraki kisgyerek halála nem túl nagy ár az USA érdekeinek érvényre jutásáért.”
A Nyugat és az ukránok nem késlekedtek azzal sem, hogy a beterjesztett orosz védelmi nyilatkozatot mellőzve az ENSZ Bíróságánál kollektívan bevádolják Oroszországot terrorizmussal, háborús agresszióval, és népírtással. A vádakat az ENSZ Bíróság végül nem fogadta be – leseperte az asztalról – de a peranyagba foglalt Nyugati és náci hamis propaganda azóta is fennmaradt. Egyszerűen azért, mert a náciknak is, meg a Nyugatnak is „kényelmesebb” katonai vereséget szenvedni a hatalmas és jól felszerelt orosz hadseregtől, mint a donbaszi szocialista népköztársaságoktól – akik a valódi hadviselő felek ma is Ukrajnával szemben!
A fentiekből világosan kitűnik, hogy
1. A Nyugat tisztában van vele, hogy a Maidani náci puccs csak részben sikerült, mert a puccs után a keleti régiók nem álltak be a puccsista államba – amihez alapvetően és nemzetközi jogban garantált kollektív (emberi) joguk volt. Vagyis azzal is tisztában van, hogy a fennálló jogkövetkezmények (köztársaságok léte, és az ellenük való agresszió) erővel megváltoztathatóak lettek volna, de az erre felbérelt ukrán náci haderőt a megtámadottak egyszerűen elverték – még ha az orosz állam segítségével is de gyakorlatilag már legyőzték.
2. A Nyugat és Ukrajna viszonya jelenleg a felbujtó és a bérgyilkos közötti viszonnyal írható le, de azzal, hogy a felbujtó már nem akar erőszakot, örülne ha egy „hírtelen béke” keretében egy kis darabot nyerne a vágyott köztársasági területekből, hogy a 11 éve tartó vérontásnak értelmet találjon.
3. Ukrajna a Nyugat propagandájában keresi a vélt igazát, a donbaszi területekre vetitett területi igényével, ám ez a propaganda nem több mint a nemzetközi jog permanens tagadása. Ahogy a Nobel díjas Stiglitz mondta:„Mindenki hisz a szabályokon alapuló rendszerben, de mindenki maga akarja megalkotni a szabályokat, és nem szereti, ha a szabályok ellene dolgoznak – mondván, sértik a szuverenitását és a szabadságát. Mély aszimmetriák vannak a világrendet fenntartó szabályrendszerekben. A nagyhatalmak nemcsak alkotják a szabályokat, hanem szinte tetszés szerint meg is szegik azokat”
Ez különösen igaz a Nyugatra, amely ebben az estben nem csak a NATO terjeszkedés megállítására tett szavát szegte meg, de figyelmen kívül hagyta a Minszki békét is, amit az ENSZ a saját jogába integrált, és tudomásul venni sem hajlandó azokat a jogi tényeket, amik szuverén, új államokat hoztak létre az általa tevékeny módon .- tehát jogellenesen, agresszorként – elpusztított Ukrán jogállam volt területén.
4. Ukrajnának a békekötéshez feltételül szabott területi igényei tehát azért jogellenesek, mert az adott területen sosem építette ki az államapparátusát, és ott sosem tartott parlamenti választásokat, – tehát a Maidani Ukrajna jogilag ott sosem létezett – a helyi lakosok sem óhajtanak az ukrán apartheid alattvalói lenni. Mindent összevetve az ukrán igények a Nyugat háborús, neofasiszta világuralmi propagandájára alapozottak, amely propaganda már minden fronton elbukott. Az ukrán követelésekkel együtt.
Itt az ideje, hogy a képernyőinkön tündöklő neofasiszta és atlantsta liberális „szakértők” a mainstream média fogalmazóinak véleményeire alapozott agymenéseit szembe állítsuk a valósággal:
Az az „igazságos béke” amit a Nyugat és a náci Ukrajna követel, az tulajdonképpen az imperialista hóditás és népirtás elismertetése volna a Donbaszban, a helyi erők – a tulajdonképpeni győztesek – kapitulációjával egyetemben.
A követelés egyben világos üzenet is a világnak, hogy a Nyugat engedélye nélkül továbbra sem történhet semmi a világban, akár az emberi jogokat is bármikor sárba tiporhatja továbbra is az atlanti liberalizmus.
Csak abban bízhatunk, hogy a polarizálódott világ új hatalmai megértetik a bukott hegemonnal, – az atlantaikkal – hogy a világának vége, mert a Föld országai felszabadultak az uralma alól. Vesztett minden fronton Zelenszkijjel, és az ukrán nácikkal együtt, miközben a „szabad világ” fogalma is új értelmet nyert.
