Az 1848-as szabadságharc mártírja Nagy Sándor József tábornok 1803 augusztusában született Nagyváradon. Gyerekkoráról keveset tudunk, de azt biztosan, hogy a budapesti Királyi Egyetemi Katolikus Gimnáziumban érettségizett, aztán huszárnak állt. 1823-tól előbb az ötödik majd a második huszárezredben szolgált, ahol szépen haladt előre a ranglétrán. 20 év szolgálat után végül 1844-ben nyugdíjba ment, mint obsitos huszár kapitány.
Az 1847 novemberben Pozsonyban összeült, nagy izgalmat keltő Rendi Országgyűlés felvillanyozta, mert ott olyan kérdések kerültek napirendre mint a népképviseleti parlament és (a liberálisok által megígért, de meg nem valósult) jobbágyfelszabadítás. A népképviseleti parlament elvileg lehetőséget biztosított volna a kisnemeseknek és a jobbágy sorból felszabaditott polgároknak a parlamentbe való bejutást és politizálást. Vagyis politikai pályára léphetett volna ha mindkét eszme megvalósul.
Ám ez a királyság keretei között nyilván elérhetetlen volt, ezért az 1848 márciusi forradalom alatt nyomban csatlakozott a Kossuth által kikiáltott új magyar állam hadseregéhez.
Őrnagyi rendfokozatban a pest megyei lovas nemzetőrség tisztje lett, majd októberben alezredessé nevezték ki. 1849 jan.-jában Kiss Ernő altábornagy oldalán vett részt Pancsova megtámadásában. Utóbb ezredesi rangban Damjanich Duna-Tisza közi III. hadtestében az egyik lovasdandár parancsnokaként kitűnt a szolnoki, tápióbicskei, isaszegi és a váci csatákban. Ekkor tábornokká lépett elő, és Görgei táborába osztották be.
Görgey táborában az I. hadtest parancsnokaként részt vett Buda ostromában, serege az elsők között nyomult be az ostromlott várba. Részt vett az ószőnyi csatákban mint utóvéd.
1849 augusztus 2. és 5. között a dél felé vonuló sereg oldalát fedezte, amikor Debrecen mellett a sokszoros túlerőben lévő cári sereggel ütközött meg.
Nagy Sándor József és legendás, 2000-fős csapata három napig tartotta fel Miklós cár 130 ezer fős lovas hadseregét. A hőstettet a mai napig tanítják az orosz tiszti akadémián.
A debreceni csatában elszenvedett vereség után a maradék embereivel és újoncaival Aradra ment, és Schlick tábornok csapataival akart megütközni, amikor Görgey parancsa utolérte. Később a tisztjeivel Lugosnál Bem tábornokhoz akart csatlakozni, amikor megjelent a Görgey diktátorságáról szóló proklamáció. Így Görgeyt követte Világosra.
A Világosi fegyverletétel után az aradi várban raboskodott, majd a Császári Vészbíróság kötél általi halálra ítélte.
1849. okt. 6-án tizenhármuk közül ötödiknek végezték ki.
Dicsőség a hősöknek!
