„Itthon is alapjövedelem kell” mondja az egykori tőzsdeelnöktől kezdve az összes neoliberális pénz, kamat, uzsora, és vagyon hívő, aki (ne dőlj már be neki!) valójában a küszöbön álló óriási összeomlás és nyomor miatt, az összekuporgatott vagyonát félti – nem a társadalmat. Vannak akik kitartanak még, és mereven ragaszkodnak ahhoz az elvhez, hogy csak a pénz kaphat gazdasági teljesítmény nélküli jövedelmet (kamatot, jutalékot, osztalékot.)
Van azonban a gazdaságtörténelemnek egy olyan epizódja, ami gyakorlatilag megcáfolja az általunk ismert és használt tőke vezérelt, neoliberális gazdaság és társadalom létjogosultságát, amit az áhított „feltétel nélküli alapjövedelem” csak átmenetileg volna képes kihúzni a halála torkából. A pénz inflálódása, a kamatok, és uzsorák miatt az alapjövedelmeseket hamarosan ugyan oda taszítaná vissza, ahol most vannak. Az éhezésbe! Mert UNORTODOXIA az utólsókat rúgja!
Van azonban a gazdaságtörténelemnek egy olyan epizódja, ami gyakorlatilag megcáfolja az általunk ismert és használt tőke vezérelt, neoliberális gazdaság és társadalom létjogosultságát, amit az áhított „feltétel nélküli alapjövedelem” csak átmenetileg volna képes kihúzni a halála torkából. A pénz inflálódása, a kamatok, és uzsorák miatt az alapjövedelmeseket hamarosan ugyan oda taszítaná vissza, ahol most vannak. Az éhezésbe! Mert UNORTODOXIA az utólsókat rúgja!
Ezt a szépnek látszó eszmét – az alapjövedelmet – a ma oly hangos neoliberálisoknak 1990-ben kellett volna harsogni, amikor szétrabolták az államot, s benne – vele a társadalmi tartalékokat.
Tartalékaink viszont ma már – hála nekik – nincsenek, s ezért a tragikus hatású járvány előreláthatóan lerombolja a neoliberális unortodoxiájukat, de sajnos milliókat temethet maga alá – amit a mai gazdagok vagyona is bán majd.
Ezért is ötletelnek, hogy a véget, a totális elszegényedést elkerülhessék. Valahogyan. Erre az egyik ötlet a feltétel nélküli jövedelem, amit az állam biztosítana mindenkinek. (No persze a régi szociális jogok végső eltörléséért cserébe, ami profitnövelő hatású.)
Hiába nyomtat azonban bármennyi pénzt az állam, hiába adja a lakosság kezébe („munka nélkül ” persze!!! ami a saját hazugságainak beismerése volna) ha az nem tud rajta tejet, kenyeret, ruhát, stb. venni!!! Mert nincs hozzá termelői kapacitás! A Forint leértékelődése miatt (napi jelenlegi árfolyam ITT) meg nem is lesz, mert a multi csak veszteséggel tud importálni! Hát nem is importál majd!
De nem is termel, és nem is kereskedik! A gazdaság leáll, a gazdasági vég elkerülhetetlenül bekövetkezik. Az alapjövedelem meg elkölthetetlenül ott lapul majd – ha lesz ilyen – a zsebekben, és ott romlik tovább a végtelenségig! (A magyar pénzek világrekorderek az elértéktelenedésben! pl. Pengő.)
De nem is termel, és nem is kereskedik! A gazdaság leáll, a gazdasági vég elkerülhetetlenül bekövetkezik. Az alapjövedelem meg elkölthetetlenül ott lapul majd – ha lesz ilyen – a zsebekben, és ott romlik tovább a végtelenségig! (A magyar pénzek világrekorderek az elértéktelenedésben! pl. Pengő.)
A nyomortól, és a jövedelem nélküliségtől szenvedő emberek tömeggé válása viszont előre látható, tehát meg kell oldani a sorsukat. Azonnal! Ám erre az orbán diktatúra ma nem hajlandó, holnap meg már nem lesz képes megoldani, mert az unortodox rendszerével együtt bukik le végleg a süllyesztőbe.
Az új vezetésnek ezért teljesen új alapokról kell majd indulni, amihez újra elő kell venni a szociáldemokrata Michael Unterguggenbergert, aki gazdaggá tette Ausztriát, és a hajdani szociáldemokrata Nyers Rezsőt, aki gazdaggá tette Magyarországot még a KGST keretei között is. (Utóbbi nem fideszes unortodox vagy neoliberális pártkatona volt, hanem rendes közgazdaságtudós)
Az új vezetésnek ezért teljesen új alapokról kell majd indulni, amihez újra elő kell venni a szociáldemokrata Michael Unterguggenbergert, aki gazdaggá tette Ausztriát, és a hajdani szociáldemokrata Nyers Rezsőt, aki gazdaggá tette Magyarországot még a KGST keretei között is. (Utóbbi nem fideszes unortodox vagy neoliberális pártkatona volt, hanem rendes közgazdaságtudós)
Meg kéne érteni végre, különösen a diplomásoknak: ez a feltűnően sok balfékeskedés, szenvedés, és szenvedés okozás a magyar társadalomnak, teljesen szükségtelen! A liberális, tőke vezérelt közgazdaság szemlélet a napokban immár a gyakorlatban is csúfosan elbukott, rendszerváltásra van azonnal szükség!
Akkor is így van ez, ha ennek megértése némi szellemi erőfeszítést igényel a trendi és jól lakott – ezért tohonya és egyre ostobább unortodox – elittől!
Persze nem vitás: a módszeresen belénk ültetett vakhit, hogy a pénz irányítja a világot, – mint minden bigott vallásosság – blokkolja a gondolkodásunkat e tárgyban. Ezért minden olyan gondolatot hajlamosak vagyunk a világunk, a rend és az erkölcs elleni támadásnak venni, ami ezt a hitünket bolygatni merészeli. A terjesztőit pedig hajlamosak vagyunk – a betanult viselkedés és értékelés alapján – kommunistának, nácinak, vagy futóbolondnak titulálni. Ezzel együtt hajlamosabbak vagyunk az életünket, és a sorsunkat befolyásoló kérdésekben való véleményünk kialakítását egyszerű celebek böffentéseire alapozni, mint sem gondolkodó, egy egy tárgyban elmélyült tudással rendelkező emberek érveléseiből meríteni.. Pedig ez a mérhetetlen ostobaság halálos tulajdonság akár társadalmi szinten is!
Mint fentebb említettem, van egy történet a gazdaságtörténelemben, ami száz évvel ezelőtt, épp a liberális rendszer által okozott emlékezetes világgazdasági válság idején bebizonyította, hogy van alternatíva ami nem csak megélhetést, de mérhető fejlődést biztosít az emberi közösség számára. A liberális – általában közpénzfüggő! – tudósok ennek a történetnek a tényeit soha nem használják fel az okfejtéseikben, sőt, a történet puszta létezésének tényét is igyekeznek titkolni.
Történt 1932-ben az ausztriai Wörgl városkában, hogy a szociáldemokrata polgármester –Michael Unterguggenberger – látva a lakosság nyomorát, meggyőzte a képviselő testületet, hogy helyileg vezessék be a Gesell féle „forgalom biztosított” pénzt. Ez egy helyi pénz volt, aminek a fedezetet a város vagyonát képező Osztrák Schilling (ATS) adta, amire bárki átválthatta a városi elöljáróság által kibocsátott speciális bankókat.
A történtekről így ír Wolfgang Uchatius neves német újságíró, aki nemzetgazdasági és politikai gazdaságtan szakon végzett Münchenben és Leicesterben:
„1932 július 25-én Wörgl csak úgy zeng, cseng és bong a munka zajától. Kalapácsok aprítják a sziklákat, kövek hullanak a csillékbe, ásókkal takarítják el a zúzalékot.
Három utcát és a népiskolát is bekapcsolják a csatornahálózatba, vasbetonhidat építenek egy hegyi patak fölé, valamint felhúznak egy síugrósáncot is. Többhavi, sőt egyes esetekben többévi tétlenség után a munkások újra szorgoskodnak, fizetségük pedig a sárga, kék és rózsaszín bankók sokasága. Hivatalosan „munkaérték-elismervénynek” nevezik és 1, 5 és 10-Schilling névértékben bocsátják ki őket, és mindegyikükön ugyanaz a jelmondat áll: „Lindert die Not, schafft Arbeit und Brot” (azaz enyhíti a nélkülözést, biztosítja a munkát és a kenyeret)
(…) A munkások valóban pontosan úgy viselkednek, ahogyan azt Gesell előrejelezte, és Unterguggenberger is remélte: elköltik az ideiglenes pénzüket. Az új pénz új bevételhez juttatja a kereskedőket, akik így több árut is vásárolnak a parasztoktól, kézművesektől és gyáraktól, amelyek pedig így újra több embert is vesznek fel.
Miközben Ausztria-szerte egyre nő a munkanélküliség, Wörglben egyre csökken. Gyarapodnak a fizetések és a közösség adóbevételei is. Mintha csak repülőgépről szórtak volna pénzt a lakosok közé – pedig valójában szinte semmivel sincs több pénzük, mint azelőtt. Mindössze 5500 Schillingnyi munkaérték-elismervény van forgalomban – csak épp gyorsabban áramlanak a bankók. Az ácstól a henteshez, a hentestől a paraszthoz, a paraszttól a kocsmároshoz, a kocsmárostól az ácshoz, és mindenki kap is érte valamit.
Szomszédos községek is csatlakoztak a kísérlethez, felépült egy uszoda is. Az új pénz (a szabad gazdaság: „Freiwirtschaft” – én, a szerző) meglepő egységet teremtett Wörglben, miközben az ország többi részében a szociáldemokraták, az osztrofasiszták és a nemzetiszocialisták egymást marják a hatalomért és pártseregek lövöldöznek egymásra. Egy újság pedig már egyenesen azt írta, hogy Le a parlamenttel, diktatúra kell ide!
Wörglben azonban a „Szabad Pénz” elsimít minden vitát, a képviselő-testület egyhangúlag kiállt a polgármester mellett, bal- és jobboldaliak kart karba öltve koccintanak a kocsmában a gazdasági fellendülésre.
Rövidesen megérkeztek az első újságírók is, ritka jó hírrel dobva fel a lapjaik eddigi rossz hír-áradatát. Riporterek járták az utcákat, faggatták az orvost, a szabót és a mozitulajdonost Wörgl titka után kutatva.
– Nincs ásványi kincs? Nincs nagy befektető? Csak néhány színes bankó, és ez minden?
És ez volt minden. Az emberek újra bevásárolnak, és hirtelenjében újra jobban megy a soruk. Néha talán átláthatatlannak tűnhet a kereskedelmi viharoktól, hozamgörbéktől és kamatlábaktól zsúfolt kapitalizmus, ám a wörgli fejlemények jól mutatják, hogy végeredményben csak egy a lényeg: hogy minél többen és minél gyakrabban költsék a pénzt.
(..)Miért ne lehetne Wörgl csodája Bécs és egész Ausztria csodája is?
Mindössze azért, mert az osztrák jegybank nem hajlandó lemondani a pénznyomtatási monopóliumáról.(::) Másfél évvel a kísérlet beindítását követően az osztrák közigazgatási bíróság is megerősíti, hogy a wörgli ideiglenes pénz bizony törvénybe ütközik.
És véget ért a csoda.
A bankókat bevonták, a község építőmunkásait elbocsátották, a kereskedők bevételei ismét éppúgy visszaestek, ahogyan az adóbevételek is.
„Ezt a nélkülözést nem Isten küldte, hanem a törvények és az emberek zavarodottsága” – írta a csalódott Unterguggenberger az egyik újság szerkesztőségéhez címzett levelében.
A válság visszatért a tiroli városkába, és rövidesen újraéledtek a régi viszályok is”
Ahhoz, hogy a fent leírt un. „wörgli csodát” képesek legyünk egyáltalán felfogni és megérteni, néhány dolgot a résztvevőkről és a körülményekről tisztázni kell.
Először azt, hogy a polgármester nem a saját feje után, „önjelölt megváltóként”, hanem úgy mint képzett baloldali ember, a tudományos gazdasági ismeretei, és azok instrukciói alapján járt el. Ez a magyar társadalom előtt ismeretlen vezetői típus – amit különösen az elmúlt 30 év neoliberális vezéreinek személyi kultusza is bizonyít. (Nagy dumás neoliberális celebekért rajonganak)
Második sorban azt, hogy sem a helyhatóság, sem a vállalkozók, sem az emberek egymástól nem várták el, hogy bárki is az átlagosan elfogadott megélhetési költségeknél kevesebb vásárlóértékű helyi pénzért dolgozzon. Ez magyar viszonylatban a dolgozói mélyszegénység és éhezés világában szintén ismeretlen körülmények és viszonyok halmaza, ahol nagyon sokan csak azért dolgoznak éhbérek alatti összegért, mert ez a mai társadalmi elvárás! Mint a rabszolgatelepeken! (a vállalkozóknak meg van pofájuk nincs erkölcsi gátjuk annyit fizetni!)
Harmadik sorban meg azt, hogy a termelési – értékesítési láncban résztvevő parasztok nem próbálták machinálni az élelmiszerárakat. Aki tisztességtelen, túlzó árakkal akart a piacon értékesíteni azt egyszerűen kizárták a rendszerből és hamar tönkre is ment. Ezért az ellátás megteremtéséhez szükséges árualap biztosítása érdekében nem volt szükség hatósági beavatkozásra ( „padlássöprés”-re,) pedig azt minden későbbi rendszerek és országok kormányai megtették a spekulánsokkal és feketézőkkel szemben! Ez az emberi magatartás szintén idegen a magyar vállalkozók többségétől, hiszen hajlamosak a számlákhoz az évszámokat is hozzáírni – a Forint romlása óta a honfoglalástól kezdődően is!
Nos, mivel egészen bizonyos hogy a magyar neoliberális „csodagazdaság” hamarosan végleg összeomlik, ezért történelmi lehetősége van a társadalomnak egy határozott irányváltást kikényszeríteni a hatalmi elittől. A wörgli csoda pedig egy kiváló recept a társadalom működőképességének megőrzésére, a gazdaság és a közellátás megszervezésére, ha a politikai elit erre nem volna magától hajlandó! A rendszer polgári engedetlenségi mozgalom céljára is megfelelő, ami szélsebesen, pénzügyileg teszi tönkre az orbán kormányt.
Miért?
Azért, mert a szakemberek is leszögezték, hogy a modellben ahol:
.- ” Mindössze 5500 Schillingnyi munkaérték-elismervény van forgalomban – csak épp gyorsabban áramlanak a bankók. Az ácstól a henteshez, a hentestől a paraszthoz, a paraszttól a kocsmároshoz, a kocsmárostól az ácshoz, és mindenki kap is érte valamit. „–
ott világosan látszik, hogy a KÖZÖS gazdasági tevékenységben résztvevők a megtermelt javakat az értékek tiszteletben tartásával osztották el egymás közt. (viszonylag gyorsan)
A pénz nem kamatozott, nem lehetett se befektetni se megtakarítani, és csak az elosztáshoz használták – amire a pénzt eredetileg kitalálták! Persze nem új ez az ötlet: a kitalálók ezt a modellt használták több ezer évig, csak az uzsorások igyekeztek eltüntetni ennek még az emlékét is….
Kvázi abban a közösségben, ahol van munkaerőforrás, ott attól függetlenül és akkor is biztosítani lehet a közösség fennmaradását, ha a világban a kapitalista internacionálé bármilyen súlyos válsága tombol! Ennek mementója a wörgli híd, ami úgy épült kb. egymillió schillinges értékben, hogy a közösségnek (önkormányzatnak) összesen csak Ötezer ötszáz Schillingje volt! Közben mindenki jól élt, és még gyarapodott is!
Ez arra mutat, hogy egy komplett társadalom nem tud kiszolgáltatottja lenni egy idióta tolvaj kormánynak! Ha nem akar az lenni persze, csak akkor.
Vagyis van modell az orbáni rablás utáni időkre – ahol minden bizonnyal nulláról kell majd mindent elkezdeni a konvertibilis Forint brutális értékvesztése, és gigainflációja miatt, és mellett is! Sőt, nem csak regionális, de országos szinten is! Lévén hogy az orbáni csoda után semmi nem lesz amit „gazdaság”-nak tudnánk nevezni, csak az, amit majd létrehozunk, mint az őseink is tették a háború utáni években. Ugyan is ez a 30 év minden eddigi háborús pusztítást messze felülmúlt, ami a történelmünkben az országban előfordult, beleértve a török hódoltságot, a két világháborút, illetve azok hatásait együttes értelemben véve! (Lóránt Károly után szabadon)
A hitetlenkedőknek azért megemlíteném még azt is, hogy Németországban MA is létezik a „Freiwirtschaft” (Szabad gazdaság), wörgli „Szabad Pénz” megfelelője – „Szénjegy” néven, aminek saját bankja, belső piaci árfolyama van, amit korábban a Márkához, ma már az Eurohoz indexálnak! Ennek a rendszernek is köszönhető, hogy Németország a II. v.h. után gyorsan talpra állt. Vagyis a közhiedelemmel ellentétben nem csak a Marschall segély volt a bámulatos fejlődés motorja, hanem az idézett „wörgli csoda” alapján működő saját, import független nemzeti (termelő-fogyasztó) gazdasági szervezet is, amire nem tudták rátenni a kezüket a megszálló hatalmak sem.
Gondolom, már világosan érthető a történelmi példából, hogy a nagytőke, és a „külföldi befektetők” nélkül is sikeresen működtethető a gazdaságunk, de ezt eddig nem kötötték az orrunkra! (több mint négy évtizedig úgy is működött, ezek nélkül!) Tehát harmincvalahány éve tévedéseben tartanak mindenkit az uzsorásaink. Csak hogy nyerészkedhessenek az emberi nyomorúságon is! De most itt a vége!
A COVID19 laza mellékhatásként, elpusztítja a neoliberális uzsorát, ezt a „dübörgő” társadalom fosztogató rendszert is, mert ez is a leggyengébbjeink közé tartozik – ha csak nem ez a leggyengébb a magyar társadalomban! (Hiszen a nagy többség a pokolba kívánja már a reprezentánsaival együtt!)
Az atlanti neoliberalizmus történeti tényekkel igazolt célja csak az országok és a társadalmak kifosztása, csak arra szövetkeztek a globalizmust nemzeti szinteken üzemeltető pártok. A magyar baloldal célja viszont a nemzetgazdaság visszaépítése az eredeti nagyságára, ami a jólétet ismét megteremti majd mindenkinek..Csak a társadalmon múlik, hogy a saját végzetébe menetel a celebjei sarkában loholva, vagy irányt változtat, és a pénzisten helyett egymás felé fordul. A vízió adott, a társadalom adott, csak rajtunk múlik, hogy lesz-e ismét „magyar csoda”! Mert az már itt áll a küszöbön, csak be kell engedni!
Ceterum censeo: O1G!
Igen a helyi pénz mentőöv lehet ha minden összeomlik. Nem lett volna szabad abbahagyni. Ha törvénytelen hát törvénytelen. Azért volt törvénytelen valójában, mert nem tudták adóztatni a rendszert. Csak a felelőst kellett volna eltüntetni. Ha nincs felelős akit büntetni lehet, akkor a rendszer működik tovább automatikusan.
Az elv azért nem tűnt el teljesen még sem. Mint írtam, a németek és az osztrákok – sőt a svájciak is – ennek a modellnek a tanúságai és értékrendszere alapján építették fel és tették virágzóvá a társadalmaikat. (Kiemelném itt az értékrendszert!) A wörgli modellnek virágzó saját intézményei vannak Ausztriában, saját gazdasági kutatóintézetet tart fenn, és rendszeresen tartanak kongresszusokat, sőt a szakértőik a gazdasági döntéshozatalban ma is megkerülhetetlenek!
De a Forint létrehozásában is óriási szerepe volt a magyar szociáldemokratáknak, akik ismerték a wörgli modellt, és annak ellenére is sikerült a gazdaságot fejlődési pályára állítaniuk hogy a kommunista vaskalaposok évtizedekig furkálták őket. A politikai ideológia, és az utópia ui nem ad választ minden gyakorlati kihívásra, amit jól láthattuk pl a SU működésében, ami a magyar kommunistákat viszont egyáltalán nem zavarta. Talán kisebbségi érzésük volt amiatt, hogy nekünk „sokkal jobban megy”, sőt határozottan „kapitalista ellenforradalom”-nak titulálták a modellt ami végül is győzött a demagógia felett, és viszonylagos jólétet biztosított az embereknek.
Az bizonyosnak látszik azonban, hogy miután a Forintot így tönkreverték, fizetőeszköz csere nélkül már nem igen lehet a gazdaságot talpra állítani.
Köszönöm hogy elolvasta!