Miután az USA kongresszusa nem szavazta meg az ukránok támogatását, a NATO-ban – a holtbiztos vereséget előre látva – máris megindult az egymásra mutogatás a csúfos kudarc miatt, hogy Ukrajna hadereje NATO kiképzéssel és a tagjai hatalmas anyagi és szellemi támogatásával sem tudta tavaly legyőzni a 150 ezer fős orosz katonai kontingenst, s az a vereség idáig vezetett..
Washington Post az egyik NATO bennfentes informátorától származó infora alapozott jelentése szerint „ a téves számítások és nézeteltérések” beárnyékolták „ az USA és Ukrajna offenzívájának tervezését ”. Vagyis beismerő vallomás született arra vonatkozóan, hogy az USA tervezte az orosz hadsereg elleni akciókat. De a tervek sorra nem váltak be.
A NATO brüsszeli központjában tartott júniusi értekezleten Lloyd Austin, az USA védelmi minisztere megdorgálta az azóta üldözötté vált Alekszej Reznikov ukrán védelmi minisztert, mert az ukrán haderő „nem követte a másutt már bevált amerikai taktikát”. Reznikov a légierő hiányára hivatkozott az új ellentámadás kudarcos volta tekintetében (2023 júniusban!!)
Azt nem tudni, hogy Reznikov tett-e róla említést, hogy az USA „bevált taktikája” eddig csak rosszul felszerelt, kisebb létszámú szabadságharcos egységek és kecskepásztorok ellen vált be, – vagy azok ellen sem – mert rendesen felszerelt és képzett hadsereg ellen már közel száz éve – 1945 óta – nem harcoltak.
De tény, hogy Austin a magyarázatot nem fogadta el, így az USA és a NATO Ukrajnát tette felelőssé a nagyon vágyott, Oroszország feletti fényes győzelem elmaradásáért, és minden veszteségért, ami Ukrajna támogatóit érte, valamint a harcokban részt vevő fegyverzetben és személyzetben részes USA összes veszteségeiért is.
Az amerikai csalódásnak nyilván az a fő oka, hogy annak ellenére, hogy évtizedes tervezés és jelentős befektetések sora előzte meg, még sem sikerült a kijevi náci puccsal, illetve az azutáni NATO provokációkkal felszámolni Oroszország befolyási övezetét, ami nyugaton egészen Ausztriáig és Németországig terjed.
Ezzel a vereséggel – amit a NATO és az USA haderejeként működő ukrán náci haderőre mért Oroszország – végleg elvesztette az USA az esélyét is arra, hogy valamilyen befolyást szerezzen az orosz politikai életben, és annak segitségével valamilyen módon a saját javára próbálja meg irányítani az orosz bel,- és külpolitikai folyamatokat – mint ahogy az korábban Jelcin alatt már működött is.
Ráadásul nem csak az oroszok befolyásolásának lehetősége, de az USA világuralmi pozíciója is ráment a proxi harcokra – ami az USA történelmének eddigi legsúlyosabb veresége és bukása.
Arról nem is beszélve, hogy nehezen tudnak majd számot adni az USA vezető politikusai arról, hogy miért szövetkeztek a történelem egyik legaljasabb náci hordájával Oroszország ellen, ami a szavahihetőségüket is végképp eltörölte… Így – és csakis ebben a kontextusban – érthető Lloyd Austin és az USA csalódottsága és dühe.
A WP cikkével az a hazugság is megdőlt, hogy „az USA és a NATO nem áll a harcok tevékeny résztvevőjeként az ukrán náci haderő mögött”, és ismét az oroszok higgadtsága – nyugodt ereje – nyert bizonyítást, mert ennek ellenére, illetve ennek okán sem lett világháború, és nem csapódtak be orosz rakéták a NATO tagok földjére.
Különösen figyelemre méltó ebben a tekintetben az a tény is, hogy az említett ukrán – amerikai tárgyalás a NATO központban zajlott, ahogy az is, hogy a közlés szerint az USA és Ukrajna közösen tervezgette Oroszország legyőzésének harctéri forgatókönyveit.
A hatalmas katonai veszteségekről egyelőre elterelik a figyelmet az USA belpolitikai feszültségei, ami miatt Ukrajna nem számíthat több amerikai katonai segélyre. A harcok alatt gyakorlatilag életképtelenné vált Ukrajna most már csak az EU tagállamaira számíthat, legfőképp a németekre, akiket azonban az alkotmánybíróságuk akadályoz újabban a háború támogatásában.
Így az ukrán helyzet percről percre válik egyre reménytelenebbé – és a biztosan eljövő vég után az USA lehet hogy már köszönni sem fog az ukránoknak a nemzetközi konferenciákon, Olyannyira elhatárolódik majd tőlük.. Mert a libsik mindig is ilyenek voltak.
De a világ sohasem felejti el az USA által támogatott nácik aljas gaztetteit. Például ennek a fiatal LNR katonának és terhes feleségének a felakasztását – amerikai egyenruhában és roham sisakban:
