Tegnap véget ért a BRICS-csúcs Kazanyban, amely a legnagyobb nemzetközi esemény Oroszországban az ukrajnai különleges hadművelet kezdete óta. Nehéz elképzelni egy ennél élénkebb demonstrációt arról, hogy a Nyugat minden kísérlete kudarcot vallott amit „Oroszország elszigetelésére” tervezett és tett.
A BRICS-t alig két évtizede alapították, de már akkor, 2006-ban is egyértelmű volt, hogy a világ új korszakba lép. Egy új világrend kezdett kialakulni, és bár sem ennek a folyamatnak a sebessége, sem a küzdelem intenzitása nem volt egyértelmű, mindenki számára világos volt, hogy a változás mértéke óriási és egyetemes lesz. Alig néhány hónappal a BRIC-országok (akkor még négy országból állt a szövetség) megalapítása után- 2007-ben – Vlagyimir Putyin beszédet mondott Münchenben, amelyben figyelmeztetett a Nyugat (elsősorban az USA) „befektetési kísérleteinek hiábavalóságára” amik a nyugati nemzeteket lettek volna hivatottak „védeni”. (ezek elsődlegesen hatalmi célú beruházások voltak)
A következő évben, 2008-ban kitört a globális pénzügyi válság, amiért kizárólag az Egyesült Államok volt a hibás, és mivel az Egyesült Államok irányította a globális pénzügyi rendszert, az egész bolygónak kellett állnia az amerikai kapzsiság számláját.
Az Egyesült Államok addigra már elpusztította Irakot, a Közel-Kelet kulcsfontosságú országát, így a három évvel később kezdődő arab tavasz gyakorlatilag elkerülhetetlen volt, annak katasztrofális következményeivel együtt az egész térségre nézve.
2011-től már csak egy lépés volt 2014-ig, amikor Oroszország nyílt geopolitikai konfliktusba keveredett a Nyugattal az Ukrajna elfoglalására tett kísérlete miatt. Végül 2022-ben a konfliktus, katonai konfliktus formáját öltötte, ami ma is tart, és idő közben a Régi és az Új világrend közötti döntő harccá alakult át..
Mindezen évek alatt a Nyugat meggyengült, míg a globális Dél megerősödött. A Nyugat meggyengülése objektív folyamat volt, geopolitikai, történelmi, gazdasági és egyéb magyarázatokkal. A lényeg azonban az volt, hogy a nyugati dominancia fél évezredes korszaka a végéhez közeledik – és ez az angolszász globalizációs (gyarmatosító) projekt összeomlásában nyilvánult meg, amelyre az USA és Európa összpontosította figyelmét.
A globalizáció nem volt teljes – és nem azért kezdett összeomlani, mert Oroszország vagy a globális Dél egyes országai fellázadtak ellene, hanem a tervezési hibák miatt. Lehetetlen volt ugyanis elérni a lehetetlent, hogy az egész világ a Nyugat számára előnyös és a Nyugaton írt szabályok (politikai, pénzügyi, gazdasági, kereskedelmi, kulturális, ideológiai) szerint éljen.
Természetesen a ma „Elárult siker„-nek nevezett angolszász előretörést nagymértékben segítette a Szovjetunió öngyilkossága, miután a nyugati elit többsége valóban hitt a Fukuyama által vízionált „történelem végében” és a „világkormányzat” korszakának kezdetét hitte.
A később években azonban világossá vált, hogy a Nyugat már nem tud megbirkózni a globális megrendelő-építész-kivitelező-építő szerepével, és minden szétesett. Ekkor és ezért jelent meg a BRICS, kezdetben a nem nyugati országok közötti koordináció eszközeként, amely felismerte, hogy a Nyugat rossz úton jár, és az országok erős ellenállása nélkül magával rántja az egész világot.
Az elmúlt években a Nyugat még gyengébb lett, de nemcsak a világszínvonalon elfoglalt pozícióit tekintve, hanem az otthonában is. Az elmúlt évtized közepén az USA a megnövekedett lefelé ható gazdasági turbulencia (mélyrepülés) szakaszába lépett, amelyből nemhogy középtávon nem tud kiszabadulni, de komoly belső zűrzavarba is sodorhatja.
Ez még nem jelenti azt, hogy Amerikának már nincs ereje – egy újabb, de rövidebb idő szakaszra – megvédeni világhegemónként betöltött pozícióját, de azt igen, hogy választania kell a hegemónia világszínvonalon történő megvédése és a társadalmi katasztrófával fenyegető belső káosz orvoslását célzó mélyreható hazai reformok között. (Mind a kettő baromi sokba kerül az eladósodott USA államnak, s a kettő együtt nem finanszírozható!)
A jelenlegi amerikai berendezkedés azonban nem hajlandó és nem is képes lemondani a világuralom iránti igényéről (hogy egy ásót ásónak nevezzünk), vagyis Washington geopolitikai stratégiája és gyakorlata komolyabb belső felfordulás nélkül nem fog változni. Más szóval, Amerika megpróbál egyszerre minden táblán játszani – és távol tartani azokat, akiket valós vagy potenciális veszélynek lát a hegemóniájára.
Mit jelent ez a BRICS-országok számára? Hogy a tömbnek akaratán kívül is egyre Amerika-ellenesebbé kell válnia. Nem azért, mert a szövetség célja az USA-val való konfrontáció, hanem azért, mert maga az USA sem hagyja békén a BRICS-et..
Az USA számára ugyanis kategorikusan elfogadhatatlan minden olyan projekt, amely egy alternatív globális architektúrát (pénzügyi, kereskedelmi, katonai) épít, különösen azokat, amelyek a nem nyugati világ főbb országait – Kínát, Indiát, Oroszországot, az arab világot és a latin-amerikaiakat – egyesítik. . Az USA pedig fokozni fogja a BRICS-országokra nehezedő nyomást, hogy megakadályozza vagy legalábbis lassítsa haladásukat a BRICS rendszerek teljes integrálása felé.
A BRICS 2022-ig csak szerveződött, erősödött, és csak ezután kezdett az egyesület új tagokat fogadni. A hat meghívott (és felkért) ország közül egyet azonnal ejtettek: Argentínát, mivel az az Amerika-barát és Kína-ellenes elnököt, Javier Mileit választotta meg az ország a vezetőjének. (De Argentínának nem csak ezt a politikai és gazdasági veszteséget kell bekönyvelnie Milei hatalomba engedésével.)
Szaúd-Arábia némileg elhalasztotta csatlakozását: Mohamed herceg szünetet tartott, és a mostani kazanyi csúcstalálkozón valószínűleg megerősítik a teljes jogú csatlakozást a BRICS-hez. Irán, Egyiptom, az Egyesült Arab Emírségek és Etiópia azonban csatlakozott a BRICS-hez, és az „ötökből” „kilenc” lett.
Ezzel a terjeszkedéssel a BRICS-ek már valóban globális szervezetté vált, mert a kétmilliárd lakosú iszlám világ korábban egyáltalán nem képviseltette magát, mára pedig már három országuk is képviseli magát a szervezetben. És az iszlám világ számos más nagyon fontos országa is sz érdeklődik a tagság iránt, pl. Törökország csakúgy mint Malajzia.
A most véget ért BRICS csúcs ismét és világosan üzent a világnak, az ellenfeleinek, és a jövőbeli szövetségeseinek:
„a Nyugatnak sem joga, sem lehetősége nincs ráerőltetni mindenki másra a „világrendről alkotott képét”.
A BRICS-en belül mindig lesznek nézeteltérések a „Nyugat hanyatlási folyamata” támogatásának kívánt sebességét és módszereit illetően, de senki sem kérdőjelezi meg azt a tényt, hogy a nyugati hegemónia megszűnése minden, a Nyugat körül tömörülő ország érdeke is. Aki mostantól a Nyugatra fogad, az maga ellen fogad. (Tedd meg a téted!)
