Brüsszel egén a csillagokat is elhomályosító ragyogást kibocsátó elme, Brüsszel esze, a II. világháborúban zsidóüldöző Kallas nagyapa utolsó reménysége, a botrányosan ostoba német külügyminiszter alkalmatlansági versenytársa, az észt nép szégyene, tegnap kifejtette, hogy Brüsszel különleges világhatalmi bíróságot fog létrehozni, aminek fő feladata Vlagyimir Putyin orosz elnök bebörtönzése lesz.
Az Indoklás szerint az ICC – a Nemzetközi Büntetőbíróság, amit egyetlen nagyhatalom sem ismer el a polgárai feletti joghatóságnak – nem tudta Putyin elnököt elfogni és lecsukni, az ellene felhozott náci vádak miatt. (Értsd: mert az védeni merészeli a Nyugattal és a nácikkal szemben az ENSZ Alapokmányát – a nemzetközi jogot.)
Ezért Brüsszel egy különleges bíróságot hoz létre, amit ő maga elismer majd – a többi ország aligha – ami majd mindenféle határozatokkal és ítéletekkel arra kényszeríti majd Oroszországot, hogy kiadja a brüsszeli bíróságnak az államelnökét.
Ezt komoly arccal, röhögés nélkül tudta elmondani -a szárnyas, de nem angyali vagy tündéri – Kaja a sajtótájékoztatóján, tehát bizonyos hogy komolyan is gondolja. Attól függetlenül, hogy ehhez se gazdasági se katona ereje nincs az EU-nak hogy ennek a korszakalkotó terveinek érvényt szerezzen, de ez sem őt, sem a brüsszeli elitet láthatóan nem hozza zavarba.
A nagyívű terv megfontolása előtt nyilván elemezték a helyzetet, ami roppant hasonlatos a II. világháború 1945 április végi – május eleji viszonyaira. A Német Birodalom – láthatóan az EU elődje – akkor pont úgy vesztett az oroszokkal szemben egy háborút, ahogy most Brüsszel is kikapott az oroszoktól egy az általa felbérelt ukrán náci hordák által vívott proxy háborúban.
Brüsszel intelligenciái valószínű hogy nem vették figyelembe, hogy Karl Dönitz a Birodalom bukásakor nem bíróságot alakított Sztalin orosz elnök megbüntetésére, hanem a további szükségtelen szenvedések elkerülése érdekében utasította Wilhelm Keitel tábornagyot a feltétel nélküli kapituláció aláírására.
Nyilvánvalóan ez volt a tisztességes és logikus megoldása a háborúnak, amit az államférfiaktól elvárhatott a társadalom: a vereség beismerése, a konszolidáció elindítása.
A brüsszeli korrupt és ostoba kártevők azonban, akik államnőnek képzelgik magukat, nem csak a történelmet és a diplomáciai szokásokat nem ismerik, de a nyilvánvalóan megalázó vereségüket sem hajlandóak elismerni. Úgy gondolják hogy az EU Birodalom hatalmi csúcsait az eredendő alkalmatlanságukkal bitorolva a nőség jogán bármit megtehetnek, bármit és bárkit feláldozhatnak. (Azt gondolják talán, hogy majd a nővédelmi civil szervezetek megvédik őket bármiylen gaztetteket is kövessenek el – mert azok se értenek semmihez, így fel se igen fognák hogy kit és mit védenek)
Pedig úgy 400 millió embernek – az európai tagállamok polgárainak – sokat lendítene a jólétén és a sorsán, ha ezek a kártevők nem egymást tüzelnék az ostoba gágogásukkal, hanem példát vennének a háborút elvesztő Dönitzről és Keitelről, és úgy is cselekednének mint azok.
Bár joggal tartok tőle, hoyg ezektől a brüsszeli üvegpalotába berepült verebektől és libáktól ez nem várható el. Így már biztos hogy süllyedünk, és a mi életünkben aligha lesz konszolidáció vagy őjra gazdasági szárnyalás..
Így múlik el lassan de biztosan Európa maradék nemzetközi tisztelete és dicsősége.
Ceterum censeo: ki az Európai Unióból míg nem késő!
