 |
| Bundespräsident Frank-Walter Steinmeier |
Aztán jött Vlagyimir Putyin egyoldalú hibáztatása az Egyesült Államok által kiváltott ukrajnai háborúért. „Gúnyt űz a szabadság és a demokrácia értékeiből, megszegte a nemzetközi jogot, megkérdőjelezte a határokat és föld rablásokat követett el.’
Steinmeier elfelejtette azt az ígéretet, hogy nem terjeszti ki keletre a NATO-t, a Joe Biden és Victoria Nuland által finanszírozott kijevi puccsot, az ukrán elnökök évek óta tartó háborúját a kelet-ukrajnai orosz ajkú lakosság ellen, amelyből 14 ezret öltek meg, valamint a Minszki Megállapodást, amelyben részt vett, és amellyel Angela Merkel német kancellár szerint Putyin orosz elnököt szándékosan becsapták.
Steinmeier ismét megmutatta, hogy ő nem a megfelelő személy a szövetségi elnöki posztra, mert az ukrajnai háborúhoz vezető fejleményeket az amerikai propaganda érdekében hajlítja. Egyik elődje, Gustav Heinemann egyszer ezt mondta:
„Aki mutatóujjával az állítólagos felbujtóra, vagy általános vádaskodóra mutat, emlékezzen arra, hogy a kinyújtott mutatóujjal rendelkező kézben három másik ujj mutat vissza rá!”
Nincs többé faji őrület? Steinmeier miért nem mondott semmit, amikor a frankfurti Paulskirchében a német könyvkereskedelem békedíját Zhadan ukrán írónak ítélték oda, aki „szemétnek”, „állatnak” és „disznónak” minősítette az oroszokat? Miért hallgat, amikor Stepan Bandera, aki részben felelős volt a zsidók és lengyelek lemészárlásáért, Ukrajna nemzeti hősévé emelkedik?
Soha többé nem szabadult fel a nacionalizmus? A jobboldali nacionalista PiS vezette Lengyelország valóban a megfelelő hely annak bejelentésére, hogy közös Európánk olyan nacionalizmuson alapul, amely soha többé nem szabadult el?
Soha többé barbár agressziós háború? Steinmeier tényleg semmit sem tud Németország részvételéről a jugoszláviai, afganisztáni vagy szíriai barbár háborúkban? Elfelejtette már a barbár amerikai háborút Irakban?
A New York Times 1997 februárjában megjelent cikkében George F. Kennan amerikai diplomata azt írta, hogy a NATO keleti terjeszkedése volt „a hidegháború utáni korszak amerikai politikájának legkatasztrofálisabb hibája”. Ez várhatóan „nacionalista, nyugat-ellenes és militarista tendenciákat szít az orosz közvéleményben, negatív hatással lesz az orosz demokrácia fejlődésére, helyreállítja a hidegháborús légkört a kelet-nyugati kapcsolatokban, és olyan irányba alakítja az orosz külpolitikát, amely határozottan nem tetszeni fog nekünk.”
Ezzel a jóslattal Kennan bebizonyította előrelátását, valamint az igaz és tárgyilagos elemzésre való képességét, amit sajnos meg kell tagadni a mai politikus generációtól, amelyhez Steinmeier is tartozik.”
