A honi magyar jobboldal szellemi elitje, (itt említhetném a „lovagot” is elrettentő példának) az ő eredendő bölcsességeinek sokaságát tanítja híveinek, amitől igen pallérozottnak tűnik a politikai közbeszéd. Olyannak, mintha a kinyilatkozóknak a véleménye tárgyi tudáson alapulna.
A jobboldali tudás kinyilvánítása leggyakrabban használatos, közismert kifejezése a „balliberális” szó, ami az ellenzék fogalmi meghatározása akar lenni, úgy mint baloldali, és úgy mint liberális.
A kinyilatkozót nem zavarja, hogy a liberálisok és a baloldaliak nincsenek, és nem is lehetnek soha egy azon platformon. A politológia elfogadott tényei szerint,
– a liberálisok a jobboldalon, az antimaterializmus talaján álló, polgárpárti csoportok, amik az egyének és a tőke korlátlan szabadságát hirdetik, amit az egyéni érdek közösségi érdekek felé helyezése által vélnek megvalósíthatónak. (Antidemokratikusak) Ezzel együtt nem idegen tőlük az úr- szolga viszonynak, mint a társadalom legfőbb rendező elvének magasztalása. „A liberálisokon kívül más már nem játszik.” (Fukuyama).
A liberálisok korábbi politikai harca a nemesség ellen folyt, abból az egyszerű okból, mert a nemesi birtokokat – és címeket – általában nem lehetett sem megvásárolni sem eladni, ami szerintük a piac – és ezáltal az egyén – szabadságát korlátozó tényező volt. (Részleteit lásd: Széchenyi: Hitel)
Korunkban a liberálisok a nemesség, illetve annak jogai eltörlése óta, az állam ellen harcolnak – mint a korlátlan piacot és ezáltal a tőkés szabadságot korlátozó tényező ellen. „A világon létező nemzetállamokat a liberális internacionalizmus segítségével egyetlen világállamra cseréljük le, ami a piac és a tőke érdekében hoz törvényeket és ezekkel irányítjuk a társadalmakat.” (Liberális Internacionálé, un. „Washingtoni consenzus” 1990.)
A világállamban minden magántulajdonban áll, nincs szociális rendszer, szakszervezet, sem parlament, sem ellenzék, az emberiséget a piacon kívül csak az un „pénznemesség”, vagyis a világ leggazdagabb embereinek megállapodásai irányítják. A liberális narratíva vezérelve: „az állam az állampolgárairól nem köteles gondoskodni” (Hayek)
A liberális világkép alapvetően egy meghaladott osztálytársadalom utópiája, amelyben: „a munkásosztály majd csak akkor követelhet polgári és politikai jogokat, ha majd a középosztályba lép” (G. W. Bush) (A rabszolgát pedig általában erőszakkal szabadítják fel.)
– a baloldaliak a materializmus talaján álló munkáspárti csoportok, amik az egyének és a tőke egyenlő jogait hirdetik, az egyéni érdekeket a közösség érdekei alá helyezik. A baloldali világképben ezért az „úr-szolga viszony” nem elfogadható emberek közötti viszony.
A baloldal politikai harca a nemesség és a polgárság (liberálisok) mint tőketulajdonosok túlzó jogai, és az egyének – munkavállalók – kizsákmányolása ellen folynak, amiket szigorú törvénykekel kívánnak szabályozni. A szabályokat a piac, a korlátlan profit keretek közé szorítása (piacgazdaság) által is vélik megvalósítani.
A baloldal tiszteli a magántulajdont, a civilizáció, és a társadalomfejlődés magasabb fokának eléréséig, a nagy értékű termelőeszközök magántulajdonban tartását is tűri azzal a feltétellel, hogy azokat nem az egyéni luxuscélok és tőkefelhalmozás, hanem a közösség érdekében kell működtetni.
A baloldal erős társadalmi közösséget – erős államot – kíván létrehozni, amelyben garantáltak ez egyén élete, és szociális jogai, a munkavállalók érdekképviselete a tőketulajdonosokkal szemben (szakszervezetek) valamint az egyénnek az embertársaival és az állammal szembeni jogegyenlősége, a politikai részvétel, (választó, és választhatóság) és a szabad véleménynyilvánítás joga.
A baloldali világkép utópiájában majdan minden ember egyenlővé válik, és osztályok nélküli társadalomban él az egész emberiség.
Ez alapvetően ütközik a liberális utópiával, így a liberálisok a baloldali gondolkodók ősellenségei.
A két világkép fenti – nem teljességre törekvő – összehasonlítása is olyan anakronisztikus ellentéteket mutat a baloldal és a liberálisok között, amiket nem lehetséges áthidalni sem, nem hogy egyesíteni!
A baloldal és a liberálisok viszonyára mi sem jellemzőbb annál, hogy egykor így írt a liberális napilap az illegalitásba vonult szocialisták munkásságáról: „ terjesztik a szocializmus üszkét„.
Mindent összevetve a baloldal, és a liberálisok összevonása nagy mértékű tárgyi tudatlanságot takar, az összevonásukra alkotott szó pedig fogalmi jelentésében semmivel nem több mint a „rézfán fütyülő”-é. Sajnos a társadalom jelentős része – szintén tudatlanságból – nem csak elhiszi, hanem „érteni is véli” ezt a fogalmat, mi több, vannak már szép számmal olyanok, akik balliberálisnak – rézfán fütyülőnek – vallják magukat.
Ez sajnos arra vall, hogy Magyarországon egy bolond nem – csak – százat csinál……
