Megszűnt a lakástakarékosság állami támogatása, ezért az új rendben már 16 évig kell gyűjtögetni – a holtig tartó lakáshitelre! Ennyi évig lesz kénytelen spórolni ezután a magyar, hogy mint reménybeli lakástulajdonos a hitelfelvételhez önerővel tudjon jelentkezni a banknál! Ha valaki ezt 18 éves korában kezdi, 36 évesen beköltözhet egy hitelből vett lakásba, 38 éves korára be is rendezheti, 40 éves korára akár gyerekvállalást is megfontolhat.
Feltéve persze hogy a Forint nem romlik tovább, és a mai 18 éves kezdő takarékoskodónak az elkövetkező 20 évben állandóan lesz majd munkahelye. (Lesz?)
Ez annyira abszurd és kilátástalan helyzetet teremt, hogy sok mai Magyarországon élő, s majd felnőtt korában is ott maradó gyereknek biztos hogy nem lesznek utódai.
Mivel ez a tény előre belátható, az előtakarékossági idő megnövelése valójában a passzív népirtás fogalmát is kimeríti, mert nagyobb arányban nem lehet a medián bérből félretenni! Már csak amiatt is, hiszen már így is csak 1,2 a demográfiai mutatónk, ami a visszafordíthatatlan kihalást jelzi a szakemberek szerint. Minél később tudnak a felnövő generációk önálló egzisztenciát teremteni, annál később vállalnak gyermeket. Így ez a kor a nők 40. életéve felé tolódik ki – vagyis nagy a valószínűsége hogy túl későn, vagy inkább soha.
De hogy is süllyedtünk idáig?
Az 1990-es magyarországi rendszerváltáskor megörökölt bérviszonyok (és azok megállapítási rendszere) sajátságos értékrendet alakítottak ki a létfenntartáshoz szükséges legfontosabb tartós fogyasztási cikk, a lakások piacán. Mivel (az akkor még) a szabadon választott kormány első lépései közt az állami lakásépítési programok leállítása szerepelt, mind az új, mind a használt lakások ára felszökött. Emiatt egy új lakás ára az átlagos családi jövedelem húsz évi szorzatának megfelelő összegre nőtt, a használtaké meg ezek 70-80%-a lett. Vagyis a saját lakás elérhetetlen álom lett az átlagfizetésből élők számára – ha csak nem örököltek nagyobb összeget, vagy a családjuk amúgy is nem volt módosabb az átlagnál, és nem mindjárt a nászajándékok közt hevert az ifjú pár saját otthonának kulcsa.. (pl. a feltörekvő zöld báróknál ez akkoriban standard rongyrázási forma volt.).
Közbevetésként meg kell jegyezni: ez a brutálisan magas ár, a használt lakások vonatkozásában némiképp csökkent a családi jövedelmekhez képest, és ma már csak a családi medián jövedelem tíz évi szorzata egy átlagos lakás ára. (Ausztriában ugyan ez csak három és fél év – ami azt jelenti hogy a családi jövedelmek vásárlóértéke háromszor nagyobb mint a magyaré.)
Hosszú évek teltek el, míg az új gazdasági rendszer tudorai agyába bevillant a felismerés, hogy a szűkös fizetések -amiket a kormányoknak esze ágában se volt soha reálissá tenni – nem teszik lehetővé a nagyobb összegű takarékosságot, így sokan a felnövő generációkból soha nem fognak új,- vagy használt lakások vásárlóivá válni, hiszen a hitelhez szükséges előtakarékosságot nem tudják teljesíteni. Ez veszélyeztette az eljövendő profitot – mivel állami szociális lakások tömeges építését sem tervezték, így csak a piacról volt/van esély lakáshoz jutni – így lépéskényszerbe került az állam az általa örökre garantált üzleti haszon védelmében.
Csak ezért találták ki az idő közben az alsó osztályba csúszott középosztály számára a lakás előtakarékossági programot. Ehhez a szabály szerint évi 240 ezer FT-ot kellett megtakarítani egy számlán. Az éves megtakarításhoz pedig az állam – nagylelkűen – 30%, de maximum 72 ezer Ft bonust volt hajlandó hozzátenni. Így tíz év alatt a számlán akár három millió Ft is össze jöhetett, ami akkoriban egy használt lakás árának kb 30%-t tette ki, tehát értékelhető összegű önerőt képezett a hitelfelvételhez. Mert hitel nélkül továbbra is csak roppant kevesen képesek lakást vásárolni.
A lakosság tapsolva örült, s bár még ez a rendszer is esetlegessé tette a ködös jövőben való lakáshoz jutást, továbbra sem kértek, vagy követeltek szociális lakásprogramot, – mint az európai modellben az megszokott – hanem lázas takarékosságba kezdtek, hogy a gyermekeik majd élethosszig tartóan a rendszer adósrabszolgái lehessenek a vágyva vágyott lakáshitel által.
Azonban részben a devizahitelezési krakk, részben a 2010-ben hatalomra kerül kormány rendkívül dilettáns, a fejlett gazdasági rendszerektől teljesen idegen, és csak a felső osztályokat támogató rendeletei, és törvényei miatt, az új építésű lakások ára az egekbe szökött, ezért a meglévő lakástakarékossági támogatási rendszer már nem volt képes betölteni az eredeti célját: nem volt képes önerőt biztosítani a lakásvásárlási hitelhez. Ennek okán nyilvánvaló hogy az államnak be kellett avatkoznia.
A kormány előtt két lehetőség állt. Az egyik az hogy belátja: ma már nagyon sok család a havi átlag 20 ezer forintos előtakarékossági kiadás miatt is nélkülözni kénytelen, de ennél nagyobb összegű előtakarékosság már nem várható el tőlük a folyamatosan romló vásárló értékű bérszínvonal mellett. Ezért a számlák évi 30%-os támogatását meg kell növelni.
A másik ésszerű lehetőség az volt, hogy mivel a támogatással együtt sem jut a polgár akkora összeghez ami a lakásvásárlását lehetővé tenné – mivel a támogatás így nyilván kidobott pénz – egyszerűen megszüntetik azt.
Az utóbbi mellett döntöttek.
A lakáselőtakarékossági rendszer ezzel gyakorlatilag elbukott, és százezrek veszették el az esélyét is annak hogy valaha önálló lakáshoz juthassanak.A nagyobb baj azonban az, hogy a kormány – az eredeti liberális narratívájához a legmesszebbmenőkig hűen – továbbra se épít szociális lakásokat, ezért nem csak a lakhatási szegénység fog növekedni, hanem drasztikusan megnő már a közeli jövőben is a meglévő lakások zsúfoltsága, ami a stersz miatt súlyos, társadalmi léptékű egészségügyi kockázatot is jelent.
Az alacsony népszaporulati ráta további drámai csökkenéséről nem is beszélve, vagyis a lakástalanság, az önálló egzisztencia megteremtése időhatárának kitolódása felgyorsítja majd a magyar társadalom kihalását, ami a kormányzatok végtelen ostobaságának következményeképp már ma is visszafordíthatatlannak látszik.
A kormányzat dilettantizmusa és kapzsisága így érte el, hogy az unokáink már az 1930-as évek nagy nyomorába fognak születni. Ez nem más mint az, hogy orbán és bandája egyszerűen végképp zsebre vágta az unokáink jövőjét, amit apáink és nagyapáink izzadságos munkával építettek fel.
Az aljas hazaárulásnak sok formája van. Ez az egyik.
