A minap a piaci liberalizmust éltető cikk jelent meg a 444 c. internetes kiadványban, ami az univerzum összes tudását latba vetve igyekezett a liberális vadkapitalizmus (szabad piac) előnyeit ecsetelni minden más gazdasági rendszerrel szemben. Van abban valami speciálisan magyar, valami mentális és erkölcsi hungaricum, hogy a rendszer Williamsoni elméletének tudományos bukása után két évtizeddel, és a napjainkra a gyakorlatban is lezajlott bukását megállapító, Davosban zajlott csúcs után alig egy hónappal, olyan publikáció jelenik meg a valaha szép orbanisztánban, ami nem csak hogy tudomást sem vesz ezekről a tényekről, de a halott rendszert élteti, és a tovább működtetésére ad inspirációt. Csak hogy „komoly” szaklapnak, „mértékadó” médiafelületnek tűnjön..
Nos, az írás komolysága – a vadpiac halottgyalázás szintű éltetésében, valamint a prostitúció munkapéldának való beállításában – bizonyára kikristályosodik a liberális piac híveinek elméjében, azonban fontos leszögezni: nem csak a tudósok nem szoktak befejeződött, ismert kimenetelű eseményeket tagadni, de normális emberek sem. A liberális vadkapitalizmus (szabad piac, barátságosabb nevén: „piacgazdaság”) éltetői viszont ezzel nem sokat törődnek. Ahogy azzal sem sokat foglalkoznak, hogy a történelem legpusztítóbb, legembertelenebb gyakorlati valóságát, benne számtalan emberéletet követelő válságok sorát hozta létre az eszméjük, ami bolygó (globális) szinten pusztítja a társadalmakat, és a környezetet is. Ráadásul a liberális kapitalizmus az amerikai imperializmussal házasodott az idők folyamán, így talán nem tünik olyan profán halottgyalázásnak az eszmét éltető írás.
A tudományos térben látványosan elhalálozott, (lásd: Williamson bukása) tehát ma már csak szakrális háttérrel rendelkező vadpiac hívei, a hitük melletti marketing írásokban nem csak a prostitúcióhoz hasonlítják a világot, de számtalan, tudóskodó hazugsággal, és az azzal egyenértékű elhallgatással is igyekeznek a vallásuk gyakorlati létjogosultságát, és annak „megvalósítandóságát” és „jogosságát” igazolni.
Az egyik ilyen állandóan visszatérő hazugságuk, a „kommunizmus bukása”.
Azt leszámítva, hogy kommunizmus még soha nem volt a föld egyetlen országában sem, – tehát az nyilván meg sem bukhatott – ez a magyarázat arra utal, hogy semmilyen más gazdasági rendszer nem maradt állva a vadpiaccal szemben.
Fontos tudni, hogy a kommunizmus nem más mint a kommunista emberek társadalma. A kommunista ember maga, egy minden elnyomás és függőség, és mások hatalma alól megszabadított, és minden mások feletti hatalomtól megfosztott egyén. Egy álomlény. Egy idea. (Ez a definíció egyébként magában foglalja a magyarázatát annak, hogy a kommunizmus eszméje miért első számú ellensége az egyháznak, a tőkés nagy polgárságnak, és a tekintélyelvű államnak.)
A kommunizmus gazdasága az ide vonatkozó leírások szerint, a közös termelés (szükségletek szerinti) közös elfogyasztásán alapul, anélkül hogy abból bárkinek bármi előnye származna. Nem tudjuk hogy ez az emberi társadalom,- és gazdaság ki alakul-e, és hogy mikor, de abban biztosak lehetünk, hogy ilyen „ellenfele” valójában még soha nem volt a történelemben a liberális vadkapitalizmusnak, és másnak sem.
Vagyis minden erre való liberális hivatkozás hamis, közönséges népbutítás. Hozzá kell tenni: az USA-t és az EU keleti peremeit kivéve sehol a világon nem létezik már ez a „kommunizmust legyőző” rendszer, mindenhol a kapitalizmus más, hosszabb távon is fenntartható formái működnek. Ezenközben a liberális vadpiaci eszmével fertőzött területekről pánikszerű menekülés figyelhető meg a lakosság körében..
Vagyis minden erre való liberális hivatkozás hamis, közönséges népbutítás. Hozzá kell tenni: az USA-t és az EU keleti peremeit kivéve sehol a világon nem létezik már ez a „kommunizmust legyőző” rendszer, mindenhol a kapitalizmus más, hosszabb távon is fenntartható formái működnek. Ezenközben a liberális vadpiaci eszmével fertőzött területekről pánikszerű menekülés figyelhető meg a lakosság körében..
A másik, tipizált hazugság a vadkapitalizmus „előnye” a fogyasztó szempontjából. A konkrét írás például azt hivatkozza, hogy mekkora előny az, hogy Józsinál kettő zsák, Pistánál három zsák kölesre tehetünk szert az egyetlen zsák búzánkért cserében. A példabeszéd azonban eltitkolja azt hogy Pista valójában kénytelen leértékelni a kölesét 50%-al csak azért, hogy búzához jusson, s ezáltal igen jelentős veszteséget – és az ebből következő egyéb hátrányokat – szenved Józsival szemben, ami ha tendenciává válik a kereskedelemben, (az elosztás eszközében és rendszerében) akkor Pista elébb utóbb nincstelenné válik. Ha pedig sok Pista megy tönkre, akkor szűkül a termelés, rosszabbodik az ellátás, ami elkerülhetetlenül, és okszerűen számos más, kezelhetetlen gazdasági és társadalmi problémához vezet!
A harmadik igen beszédes hazugság a „kényszer nélküliség” hangoztatása és példázása – hogy a prostitúció a cikkben taglalt(!!) „örömteliségénél” és „önkéntességénél” maradjunk.
Annak tipikus elhallgatása ez, hogy a liberális vadkapitalizmusnak alapvető sajátossága, hogy a közösség felé való kötelezettségeket az egyéni önrendelkezés, és a tulajdon szabadságára hivatkozva hanyagolja, és minden lehetséges módon szabotálja is, aminek következtében egyesek csak úgy képesek az életben maradásra, ha pl. a testüket bocsátják árúba – „egy jobb cipő áráért” – hogy a szintén emiatt zajló, és ebbe a „kereskedelmi körbe” tartozó élő donoros szervkereskedelemről már ne is tegyünk említést.
Az alacsony adók, vagy a teljes adómentesség követelése és kivívása, – ennek sikertelensége esetén az adó elkerülése – gyakorlatilag megakadályozza a közösség működtetését, mivel nem minden tagjának van lehetősége „búzát” vagy „kölest” termelni és csereberélni. Mi több: a „búza”, és a „köles” termelőinek csak véges számú munkaerőre van szüksége, ami a termelésben résztvevők számát is alapvetően korlátozza. Ezért azok száma is korlátozott a rendszerben, akik a primer (elsődleges) elosztásban részt kaphatnak a megtermelt javakból.
Az alacsony adók, vagy a teljes adómentesség követelése és kivívása, – ennek sikertelensége esetén az adó elkerülése – gyakorlatilag megakadályozza a közösség működtetését, mivel nem minden tagjának van lehetősége „búzát” vagy „kölest” termelni és csereberélni. Mi több: a „búza”, és a „köles” termelőinek csak véges számú munkaerőre van szüksége, ami a termelésben résztvevők számát is alapvetően korlátozza. Ezért azok száma is korlátozott a rendszerben, akik a primer (elsődleges) elosztásban részt kaphatnak a megtermelt javakból.
A cserealap – és állás – nélkülieket viszont a közösség ebben a rendszerben nem tudja – és meglehetősen embertelen módon nem is akarja!- az életfenntartásukhoz elegendő forrásokhoz juttatni, így az egyén a konkrét példában a túlélése érdekében prostituálódik, aminek csak az éhhalál az egyetlen alternatívája. (Esetleg a bűnözés, az erőszakos szerzés, de erre sem mindenki alkalmas)
Vagyis szó sincs „kényszernéküliségről” a rendszerben való egyéni, és közösségi szintű részvételben, mert a liberális vadkapitalista rendszer maga a tömegek kényszerítése arra, hogy a néhány haszonélvezőjét kiszolgálja.
Sőt, bizonyos értelemben véve a részvételre kényszerítettek sok tekintetben rosszabbul járnak mint a néhai jobbágyok, vagy rabszolgák, hiszen azok életfeltételeiért a gazdájuk volt felelős, a mai rendszerben viszont ismeretes az a fajta „bér” is, ami teljesen alkalmatlan az egyén létfenntartására….
Sőt, bizonyos értelemben véve a részvételre kényszerítettek sok tekintetben rosszabbul járnak mint a néhai jobbágyok, vagy rabszolgák, hiszen azok életfeltételeiért a gazdájuk volt felelős, a mai rendszerben viszont ismeretes az a fajta „bér” is, ami teljesen alkalmatlan az egyén létfenntartására….
A tőketulajdonost ez azonban nem érdekli úgy, mint a hajdani földesurakat, akik nem csak hogy néha fegyverrel is szereztek munkaerőt maguknak, hanem meg is védték azt, és néhány korlátozástól (pl. vadászat) eltekintve majdnem szabad használatot is engedtek neki a tulajdonukban álló természeti környezetben. A bérből élő ember viszont, az általa kitermelt munkabéren felül semmit nem kap a tulajdonostól, védelmet különösen nem, és – pl Magyarországon – az elvileg közös tulajdonban álló területeken is csak korlátozottan, feltételek mellett tartózkodhat, nem hogy „használja” is annak javait!
De alig egy hónapja Davosban, a liberális vadkapitalizmus szent hegyén, a rendszer felkent papjai által már kimondatott, hogy ez a vadkapitalista, szabad piaci rendszer már működésképtelen, ti.:„elfogyott alóla az út”. A világnak már a rendszer urai szerint is új modellre van szüksége, ami valódi lét,- és jogbiztonságot ad a társadalmaknak. Ami képes megállítani a szintén e rendszer által megalkotott prekariátus (új típusú, súlyosan veszélyeztetett társadalmi osztály) növekedését, sőt fel is tudja számolni azt, hogy a máris kilátásban lévő nagyobb humanitárius és társadalmi katasztrófákat meggátolja.
A vadkapitalizmus és a társadalom egymás közti viszonyának jellegzetes képe rajzolódik elénk a mai Detroit (USA) utcaképeit nézve. A tőketulajdonos amint elhagyta a várost, és a társadalomnak a bérből tartalékolt (a mindennapi lét veszélyeztetése nélkül tartalékolható) szűkös forrásai elfogytak, a társadalom a természetes élettér, és a köztulajdonú termelési eszközök hiányában egyszerűen összeomlott.
Napokig lehet bolyongani a kihalt városban az elhagyott házak között, amit ma már csak szervezett, fegyveres bűnbandák laknak és uralnak. Ám ezt az utolsó, pokoli figyelmeztetést csak a rendszer haszonélvezői, és a „piac vallás” papjai értették meg, a marketingesei – más utasítás hiányában? – dolgoznak tovább. Pedig sok életet, sőt egész kultúrákat menthetnének meg vele ha nem tennék, és reménykedhetnénk, hogy az egész atlanti szövetségi rendszer nem válik Detroittá…
A vadkapitalizmus, a szabad, korlátlan piac éltetése mindezek tükrében már csak ezért is abszurd, mert ha tudomása van a szerzőnek a 20 éve lezajlott tudományos, és a napjainkban végmenő gyakorlati bukásáról, akkor ezt a tényt elhallgatja! Ha nem tudja, akkor pedig súlyos tájékozatlanságból akar tanítást tenni a szintúgy tájékozatlan olvasói körében. Ez nem bűn, hanem hiba.
Fogadj meg egy tanácsot, ha olvasod ezt a pár sort kedves kolléga: Ne a jót írd, az igazat!
