„Most, hogy a szomszédban háború dúl, itt az ideje, hogy egységesen és határozottan fellépjünk Putyin agressziójával szemben és kiálljunk a transzatlanti értékek mellett” – írta Twitteren David Pressman, az Egyesült Államok budapesti nagykövete. Azt azonban az amerikai diplomáciára jellemző hanyag eleganciával elfelejtette közölni, hogy mik a „transzatlanti értékek” az ukrán náci oldalon, ami mellett a magyar kormánynak is ki kellene állni, és ahhoz katonai támogatást nyújtani..
Pressman a USA Nemzetbiztonsági Tanácsa mellett Antony Blinken amerikai külügyminiszterrel is személyesen egyeztetett a magyar-amerikai kapcsolatokról. Ezen a tanácskozáson Pressman „a magas rangú magyar tisztviselők egyedülállóan Amerika-ellenes retorikájáról és a magyar kormány által ellenőrzött médiában elterjedt Amerika-ellenes retorikáról” beszélt a Fehér Ház magas rangú tisztviselőinek.
Ez az aktus, Pressman hangvétele, a diplomácia nyelvén egy igen súlyos fenyegetést jelent a magyar kormánynak, személyesen Orbán Viktornak. S mivel jól tudjuk, hogy kik azok a liberálisok, és tudjuk a viselt dolgaikat a nekik nem tetsző kormányok és állami vezetőkkel kapcsolatban, ez akár egy halálos fenyegetéssel is felér!
Jeszenszky Géza korábbi külügyminiszter és amerikai nagykövet is egészen megdöbbentőnek, és „utolsó figyelmeztetésnek” minősítette a Pressman által összehívott tanácskozás üzenetét. Bár a megkorosodott diplomata eközben számos alapvető tévedésének is hangot adott.
Jeszenszky szerint „a magyar társadalom nagy többsége a rendszerváltozás előtt szovjetellenes és erősen Amerika-barát volt„ – ami ezzel szemeben csak egy társadalmi rétegre volt igaz, noha az USA a hidegháborúban a kulturális intervenció segítségével mindent elkövetett annak érdekénben, hogy sokkal pozitívabb képet alakitson ki magáról mint amilyen a szovjetekkel kapcsolatban élt az emberekben. A magyarok többsége viszont egy szabad és független Magyarországról álmodott, amihez nem volt kapcsolható az USA csatlóskodás, amit végül az USA a helyi (CIA) ügynökeivel ért el, illetve erőszakolt ki.
„és ez azután is megmaradt, sikerült is erős és tisztességes szövetségest találni a NATO-tagsággal. Kedvező helyzetbe jutott az ország az EU és a NATO által, minden lehetőségünk megvan, amellyel a szomszédaink, sorstársaink jól is élnek, mi mégis kitáncolóban vagyunk ebből.„– folytatta.
Az EU és NATO tagság kierőszakolásának egyik fontos aktusa a népszavazás volt, aminek körülményei mindent elmondanak a magyar társadalom EU és NATO iránti „elköteleződéséről”.
Az „ország kedvező helyzete” a csatlakozások után a magyar nemzetgazdaság eltünésében, a maradék teljes „kitetté” válásában, a lakosság legnagyobb részének drasztikus életszínvonal csökkenésében mérhető. Ezt mintegy megkoronázza az EB – mint az USA európai gyarmatainak igazgatósága – állandó támadása a magyar kormány ellen, amivel egyre nyilvánvalóbban a „gyarmati alattvalóságot” akarja rákényszeríteni Magyarországra.
Jeszenszky Géza szerint „megrázó, amire az amerikai nagykövet utal, utolsó figyelmeztetésnek tekinthető. Jelenleg még formálisan szövetségesek vagyunk, de azok a mondatok, amelyek magyar részről elhangzanak Amerikáról, szövetségessel szemben elfogadhatatlanok. Miközben a háborút indító agresszor Oroszországgal vagy akár Kínával szemben nincsenek ilyen kritikák.
Nem tudom, hogy ez az utolsó figyelmeztetés hatni fog-e. Meghallani meghallják, az a kérdés, megértik-e, hogy mit jelent„
Mindenek előtt fontos leszögezni, hogy Oroszország egyrészt – a kollektív biztonság megvalósítását célzó, sikertelen diplomáciai erőfeszítései után – megelőző csapást mért a NATO vezetésű és kiképzésű ukrán náci haderőre, ami alapvetően önvédelmi harc. Ha az előzményeket is áttekintjük, az elfogulatlan, természetes igazságérzet szerint azt látjuk, hogy az USA az évtizedek óta tartó terjeszkedésével, és a biztonsági garanciák megtagadásával nem hagyott más lehetőséget Oroszországnak csak a harcot. Vagyis az „agresszor” kiléte itt távolról sem egyértelmű!
A magyar részről ezzel kapcsolatban elhangzó kritikákra hisztérikusan reagáló amerikai diplomácia, és a magyarországi ügynökeik, a viselkedésükkel csak a gyengeségüket és a zsigeri ostobaságukat akarják palástolni, amivel ezt a roppant veszélyes katonai konfliktust kirobbantották. Feltehetően azért nem akarják megérteni, hogy „Oroszország nem az ellenségünk, Ukrajna meg nem a barátunk„, akiért bármit is tennünk kellene!
Hogy Orbán Viktor végül megijedt-e az USA nyilt fenyegetésétől, azt nem tudni. Tény azonban, hogy Magyarország az ukrán náci haderő szanitécainak kiképzését vállalta el a „tarnszatlanti értékek” védelme nevében. Azt sem lehet tudni, hogy a fenyegetés hatására nem fog -e Magyarország terroristákat is képezni mint az USA vagy Lengyelország – szigorúan a „transzatlanti értékek” mentén és azok érdekében persze.
Csak abban lehetünk biztosak, hogy megint a rossz oldalra sikerült állnunk, ahelyett hogy a saját utunkat járó, független országként kimaradnák a nagyhatalmak gonosz játékaiból, amiknek rendszerint a mienkhez hasonló kis nemzetek látják a legnagyobb kárát. De még nem késő! Az unokáink érdekében ki kell lépni az imperialista NATO-ból, és az EU-ból. Most!
De már a NATO Kiberközpontjához való csatlakozást is megengedte ukrajnának a magyar kormány! Vagyis úgy tünik hogy komolyan megijedt!! Mégis Washingtonban van a magyar kormány??
https://telex.hu/kulfold/2023/03/14/nato-kooperativ-kibervedelmi-kivalosagi-kozpont-ccdcoe-ukrajna-csatlakozas-kerelem-magyar-veto-magyarorszag-jovahagyas