A Wall Street Journal vezércikkben közli Eugene B. Rumer agymenését az orosz-ukrán konfliktusról, ami annak tükrében, hogy épp most perelták be az USA kormányát a saját polgárai a világban tapasztalható erőszakkal való közömbösség miatt, egy teljes és végleges elmezavarból összehordott üres fecsegésnek tűnik. Ez azért is vet sötét árnyékot az USA értelmiségi köreire, mert Rumer a Washington DC-i Nemzetvédelmi Egyetem Nemzetstratégiai Tanulmányok Intézetének főmunkatársa. Korábban pedig a külügyminisztériumban, a Nemzetbiztonsági Tanácsban és a RAND-nál dolgozott – vagyis a tárgy egyik neves szakértőjének is számít.
Rumer azt állítja a cikkében, hogy „Putyinnak jó oka van azt hinni, hogy az idő az ő oldalán áll. A frontvonalon semmi jel nem utal arra, hogy Oroszország elveszti ezt a háborút. Az orosz gazdaságot szankciók sújtották, de szó nincs róla hogy tönkrement. Sőt, Putyin hatalma paradox módon megerősödött Jevgenyij Prigozsin júniusi kudarcot vallott lázadása után. A háború népszerűsége továbbra is szilárd az orosz lakosságban, és az elit Putyin iránti elkötelezettsége sem tört meg.”
Vagyis Rumer egyszerűen kerüli hogy leírja azt a tényt, hogy Ukrajna ezt a háborút elvesztette. Egyszerüen azért, hogy senki ne gondolhassa azt olvasás közben egy pillanatra is, hogy Oroszország az abszolút győztes, az USA és a NATO nagyon erős támogatása ellenére is. Hogy igaza volt Hszi Csinnek „Oroszország egyedül ver naponta vagy 50 országot”.
De hogy ne legyenek kétségeink afelől hogy az USA magas rangú értelmisége már csak propagandával és nem szellemi alkotással foglalkozik, Rumer tovább folytatja a súlyos írásos merényletét az univerzális valóság ellen: „De most itt az ideje áttérni egy hosszú távú stratégiára, amely növeli és fenntartja a Kreml szélhámos rezsimjére nehezedő nyomást. Nem lehetnek illúziók arról, hogy a rövid távú lépések bármilyen kombinációja elegendő lesz Putyin háborújának feladására”.
Vagyis a rommá vert Ukrán hadsereg és a már nem is létező ukrán gazdaság Rumer szerint „hosszú távon” képes lesz folytatni az USA proxi háborúját Oroszország ellen – erre a „hosszú távú stratégia” ajánlgatása. Sokatmondó hogy a lektorokban és cenzorokban sem merült fel hogy kivel.- és mivel fog harcolni Ukrajna az oroszok ellen „hosszú távon” ha már ma sem tud semmilyen eredményt felmutatni – ha csak a több százezer elesett ukrán katona mint negatív eredmény nem számít annak.
De Rumer nem kispályás, anno a külügyben dolgozó hétpróbás gazemberektől folyékonyan megtanult hazudni. Ezért így folytatja: ” A nyugati vezetők feltűnően nem értettek egyet a nyilvánossággal a felbátorodott, revizionista Oroszország fenyegetésének tartós természetéről.”
Ez pont fordítva történt! A nagy nyilvánosság hatalmas tüntetéseken fejezte ki egyet nem értését a vezetők oroszfób hülyeségei ellen. Néhány tudatlan tanulatlan és műveletlen oroszfób nácin, és szélsőliberális barátaikon kívül senki nem gondolta Európában hogy az oroszok megtámadnának szuverén országokat, különösen NATO tagállamokat.
Aztán Rumer az USA titkos ásza így folytatja: „Túl gyakran hódolnak (a vezetők) a mágikus gondolkodásnak, amiben fogadtak a szankciókra, egy sikeres ukrán ellentámadásra, vagy új típusú fegyverek átadására, hogy a Kreml tárgyalóasztalhoz üljön. Vagy abban reménykedtek, hogy Putyint megbuktatják egy palota puccsban.”
Rumer ezzel a legszemérmetlenebb módon palástolni akarja, hogy a Nyugat ezekben a (öngyilkosságnak bizonyult) lépésekben csak a washingtoni parancsokat teljesítette, azzal a hazugsággal kommentálva, hogy az atom hatalom Oroszország – egyáltalán bármelyik atomhatalom – legyőzhető és „kényszeríthető”. A Putin megbuktatásáról – és haláláról – szóló, vágyvezérelt liberális propaganda anyagok pedig már legalább 15 éve a Nyugat minden napjainak részei. Vagyis a klasszikus liberális (kolonialista) valóság hajlitás kezdeti sikerei előtt tiszteleg ez a riposzt az újbóli elismétlésükkel.
De ha azt hiszed hogy Rumel itt megáll, akkor nagyon tévedsz. Még magasabb szintre emeli az eredendően liberális, felturbózott hazudozást, néhány burkolt ígéret megvillantásával: „A visszatartó politika ma a nyugati szankciók folytatását, Oroszország diplomáciai elszigetelését, a Kreml saját belpolitikánkba való beavatkozásának megakadályozását, valamint a NATO elrettentésének és védelmi képességeinek erősítését jelentené, beleértve a védelmi-ipari bázisunkba való tartós amerikai-európai újrabefektetést. Ez azt is jelentené, hogy mérsékeljük a Putyin háborúja által okozott összes – diplomáciai, információs, katonai és gazdasági – kárt.”
Vagyis a teljesen sikertelen szankciók – mint gazdasági agresszió – fenntartása valami előnyt jelentene az USA-nak Oroszországgal szemben (na persze ha csak a csatlósai szankciónak mint most, akkor lehet hogy ez így is van). Ámde hogy Oroszországot diplomáciailag el lehetne szigetelni, annak merven ellentmondanak a világpolitika és világgazdaság közelmultban történt eseményei. Ideértve a világ túlnyomó része által látogatott Valdaj konferencia, vagy a BRICS szárnyalása amivel máris fölé nőtt a G7-nek, avagy a Nyugat abszolút reprezentánsainak, De Rumert ez láthatóan nem zavarja – a NATO-ba való befektetést javallja a rohamosan elértéktelenedő Dollárból és Euróból, a nyersanyag hiányában szenvedő Nyugatnak. Csak hogy mérsékelje az „oroszok által okozott károkat” – amit legalább itt és ezzel elismert. De ezt – ahogy a szövegkörnyezetből kitűnik, – úgy kell érteni, hogy nem az USA és a Nyugat támadt rá Oroszországra, hanem Oroszország támadt rá az USA-ra annak határain… (Aki előrelátóan és aljasul körbe vette magát USA katonai támaszpontokkal ahogy azt Elon Musk is észrevette már és posztolta a X-en)
S hogy ne legyenek kétségeink a szakértő Úr alapos szakmai tudásáról meg is indokolja hogy mindez a javallat miért dicsőíti meg a nyugatot Oroszországgal szemben. Mert „Putyin Oroszországának kevés a hatalmi ereje vagy ideológiai vonzereje, amely a Szovjetuniót oly befolyásossá tette a világ különböző részein.”
De hogy is van ez?? Oroszország „hatalmi gyengeségében” sokkal több fejlett nukleáris képességű tengeralattjárót épített mint a Szovjetunió valaha is. Oroszország két hiperszonikus rakétát állított hadrendbe, miközben az Egyesült Államokban a fejlesztés továbbra is akadozik az egyetlen egyel. Ezen felül Oroszország légvédelmi rendszerei mindent felülmúlnak azok közül, amit a Nyugat a hasonló eszközeiből kínálhat. Nem utolsó sorban Oroszország az egyetlen nagy ipari nemzet, amely önellátó energiával és ritkaföldfém ásványokkal, és minden mással is..
S hogy a vonzerőt is említsem, Oroszország most állitja fel azt a szállító repülőkből álló kereskedelmi flottát, ami segiteni fogja a 3. világ exponenciális gazdasági és társadalmi fejlődését. De hogy a tudományos fejlettséggel se maradjak adós, Oroszország űrprogramja világszerte elismerten jobb és átfogóbb, mint az Egyesült Államoké.
Volt idő persze, amikor a nyugati gazdasági eredmények a szovjetekét felülmúlták, de Oroszország nem a Szovjetunió.
Azt is érdemes megjegyezni, hogy a kínaiaknak nem kellett megkérniük Putyint, hogy takarítsa el az emberi ürüléket és minden más bűzlő mocskot Moszkva utcáiról, mielőtt megérkezett Hszi, hogy leüljön Vlagyimirral. Dehogy! Az San Francisco volt!!
Végül érdemes volna az oroszokat szidalmazó nyugati autoritásokat nyilvánosan megkérdezni arról, hogy melyik metró rendszeren utazna este 22 óra után – New York-i vagy Moszkvai metrórendszeren? Mert az egyik biztos, hogy a pokolba tart.
