20 éve, 2003 március 20-án rontott rá az amerikai hadsereg az ausztrál, és angol csatlósaival az Iraki Köztársaságra. A támadás a brit titkosszolgálat által komponált hazugságra épült, hogy az országnak tömegpusztító fegyverei vannak. Bush elnök annak ellenére küldte be az USA haderőt az országba, hogy a britek állítása gyenge lábakon állt, ezért az ENSZ nem adott rá felhatalmazást.
2003 március 20-án 17:45-kor dördült az első lövés, amivel elindult az USA és csatlósai nagyszabású, iraki rablóhadjárata. Néhány nap múlva az iraki hadsereg már nem létezett, Saddam Hussein és kormánya elmenekült, illetve illegalitásba kényszerült. Az irgalmatlan pusztításban az USA hadsereg nem átallott jól láthatóan civil objektumokat ágyúzni, rakétázni. Ezért az USA eme „honvédő” háborújának hivatalosan egy millió, nem hivatalosan több mint két és félmillió iraki esett halálos áldozatául. Ehhez a népirtáshoz az USA viszonyát – magatartását és hozzáállását – jól mutatja Madeleine Albright egykori USA külügyminiszter újságíróknak tett nyilatkozata, hogy szerinte „félmillió iraki kisgyerek halála nem gond„. (A hölgy szülei a holocaust elől menekültek az USA-ba, azért volt botrányos a nyilatkozat).
Amint az USA haderő dominált az ország területén, lázasan keresni kezdték a bizonyítékot, ami által a jogtalan támadás utóbb igazolást nyerhetett volna. Titkos laborok, atom és biológiai fegyverraktárak után vizslattak a szakértők, de semmit sem találtak. Azonban a kutatás során fellelt értékeket azonnal ellopták, amivel tulajdonképpen a rablóhadjárat ténye nyert igazolást.
Az ENSZ és a nemzetközi diplomácia tiltakozását az USA azzal akarta eztán letörni, hogy agresszorként állította be a megtámadottat, saját népe sanyargatójának Saddam Husseint. S hogy a jogellenes támadásból később ne legyen gond, – nemzetközi bírósági per, ahol az USA kormányának esetleg kártérítést kellene fizetnie a támadás miatt – egy Bush adminisztrációnak tetsző USA barát kormányt próbáltak gründolni a megszállt országban.
Az ország liberalizálása azonban nem sikerült a mai napig sem. Ma is kisebb nagyobb hadurak küzdenek a hatalomért az országban, sokszor az USA nemzetbiztonsági szervezeteinek támogatásával- véres leszámolásokkal is – amit itt Európában mi maffiaháborúnak hívunk.
Az ország 45 milliós lakosságának fele a 2000. év után született, és nem hallottak soha a Saddam Hussein népsanyargatásáról – sőt egy sokkal jobb világról szóló történeteken nőttek fel, ami az USA invázió előtt volt az országban. Bár Husseint az USA hadsereg elfogta, és az iraki bábkormánya koholt vádak alapján kivégezte, ez máig sem igazolja az iraki lakosság túlnyomó többsége számára azt, hogy az invázió előtt rosszabbul élt mint ma.
Joe Biden ígéretet tett arra, hogy az utolsó amerikai katonát is kivonja az országból, de erre végül nem került sor. Azért nem, mert USA az ország olajkincsét épp úgy a „felügyelete” alatt tartja mint Szíriáét. Pedig nem a megszálló USA kellene hogy kompenzációt kapjon a támadás miatt!
A rablóhadjárat miatt szinte minden iraki családban van egy ártatlan áldozata az USA-nak, ami a liberálisok, a liberalizálás gaztetteit feledhetetlenné teszik a számukra. Igy ha egy stabil, magas társadalmi támogatottságú kormány veszi majd át a hatalmat az országban, az bizonyos hogy az Irakot a jelenleg formálódó, imperialista Nyugat ellenes tömbbe vezeti majd be.
