„Nincsen olyan gyönge mozgalom, amely ne volna nagyra hivatott, és ne tudna nagyot alkotni, ha a haladás szolgálatában áll, ha se jobbra, se balra nem néz, hanem egyenesen és bátran kitűzött célja felé halad.”
Mónus Illés ma Ukrajna odessza megyéjében található Balta nevű településen született zsidó családban, 1888 március 12.én. A család az akkori cári oroszországi pogromok elől még Illés egyéves kora előtt Magyarországra költözött. A kis Illést Mónus József nevű cipész fogadta örökbe, ő később a magyarországi cipészek egyesületének titkára lett. Illés őt követte, mint cipőfelsőrész-készítő, Újpesten kapcsolódott be a munkásmozgalomba.
A Tanácsköztársaság alatt nem tartozott pártja balszárnyához, de Peyer köréhez sem. A bőrmunkások szakszervezetében és 1922 és 1927 között a Szociáldemokrata Párt vezetőségében is töltött be tisztségeket. 1926-ban áttért az evangélikus vallásra. 1919 és 1938 között a Bőripari Munkás című szaklap szerkesztője volt, közben pedig 1934-től 1938-ig a Szocializmus illetve szintén 1934-től egészen 1939-ig a Népszava szerkesztője is volt. Mint pártja ideológusa számos füzetet írt.
1944 március 19-én megúszta a letartóztatást, amikor Horthy a több ezer szociáldemokrata vezetőt, – köztük a komplett parlamenti szocdem frakciót – lefogatta és a Mauthauseni koncentrációs táborba deportáltatta.
Az elvtársai letartóztatásának híre őt is letörte, de nem hátrált meg, hanem Szakasits Árpádékhoz csatlakozott, és segitette az illegalitást, a náci és Horthy ellenes felkelés szervezését.
1944 őszén a Gestapo egy utcai igazoltatáskor letartóztatta, de a rabságból néhány nap múlva megszökött, és folytatta a munkát az illegalitásban.
A nyilasok Szálasi októberi hatalomra jutása után azonban vadászni kezdtek a szabad lábon maradt szociáldemokrata vezetőkre. Egy házmester kis jutalom ellenében elárulta Mónus tartózkodási helyét egy nyilas roham brigádnak, ahol 1944 november 2-án elfogták, majd elhurcolták, brutális kegyetlenséggel megkínozták és kivégezték.
Egyik később elfogott gyilkosa szerint felajánlották neki az életet cserébe az illegalitás pénzéért. De Mónus hajthatatlan volt, nem volt hajlandó elárulni a társait.
Mártírként halt meg a szociáldemokrácia eszméért, és elvtársaiért.
Mártírként halt meg a szociáldemokrácia eszméért, és elvtársaiért.
Hitvallása örök mementó minden szociáldemokrata számára:
„Egyszerűen és őszintén összefoglalva a mi helyzetünket: az a mi feladatunk, hogy szocialisták maradjunk, és a szocializmus eszméjét terjesszük állandóan és rendszeresen. Az a feladatunk, hogy a szocialista világnézeten keresztül bíráljuk meg az eseményeket, és nyújtsuk azoknak szocialista magyarázatát
Nincsen olyan gyönge mozgalom, amely ne volna nagyra hivatott, és ne tudna nagyot alkotni, ha a haladás szolgálatában áll, ha se jobbra, se balra nem néz, hanem egyenesen és bátran kitűzött célja felé halad. Mi a legközelebbi feladatunk? Ez most fontosabb, mint bármikor, és ebben foglalható össze: szocializmust tanítani, szocializmust terjeszteni. A munkásmozgalom tőlünk, egyénektől is többet követel, mint eddig. Ezzel legyünk tisztában. Nekünk, egyéneknek, készen kell lennünk arra, hogy mindazt megtegyük, amit a mozgalom kíván.”
Dicsőség a hősöknek!
