Ma 68 éve vonult be a Szovjet hadsereg Budapestre, hogy ott a Varsói Szerződésben vállalt kötelezettségei alapján eljárva, a felfegyverkezett szélsőjobboldali, nyilas és közönséges bűnözőkből verbuválódott lázadó csőcseléket lefegyverezze, és a közrendet helyreállítsa. A liberális és a többi szélsőjobbos közönség de facto ezt a mai napig az elődei leverésének kommunikálja, és valójában ezekre a bűnözőkre emlékezik kegyelettel – mint a mártírjaira.
1956 október 23.-án a DISZ (a KISZ elődje) által, a budapesti Bem szobornál tartott tiltakozó gyűlés szocialista forradalommá eszkalálódott.
A zűrzavarban számtalan egykori nyilas szerzett fegyvert, és a hozzájuk csapódó köztörvényes bűnözőkkel rablásba és gyilkolásba kezdett a „forradalom” nevében.
A gyárakban eközben átvették a Munkástanácsok a hatalmat, azzal a jelszóval, hogy „Földet gyárat vissza nem adunk!” – ami a szocialista rendszer iránti elköteleződést fejezte ki. A regnáló kormány a DISZ követeléseinek megfelelően átalakult, és megkezdte a DISZ további követeléseinek a végrehajtását is. A diktatúra ellenes szocialista forradalom ezzel – legkésőbb 1956 október 27.-én befejeződött.
Annak ellenére, hogy a kormány a forradalmi követelésket teljesítette, október 27-e után sem tették le a fegyvert a nyilasok és a bűnözők. Az előző napokban – 27.-e előtt – a rendőrség szétszaladt, a Honvédség megbénult, az ország több pontján nyilasok uszították az embereket az alkotmányos rend ellen, ami tüntetésekbe torkollott.. Teljes volt az országban a zűrzavar és a káosz.
A nyilasok október 30.-án látták elérkezettnek az időt arra, hogy a hatalmat újra megszerezzék (akkor csak 13 éve fejeződött be a II. világháború, és csak 10 év telt el az utolsó nyilas gyilkosok ellen hozott népbírósági halálos ítélet végrehajtása óta.)
Ezért Mész János és bandája a Budapesti Köztársaság téren megostromolta az MDP házat, az ostrom miatt kapituláló védőit legyílkolta, akit nem, azt az összegyűlt, hörögve zsidózó tömeg lincselte meg brutális kegyetlenséggel.
Ezt mivel „nagy győzelem”- nek tartották, Pongrácz Gergely kiadta a „Fővezérségi Nyilatkozat”-ot, amiben minden lázadó csőcselék főparancsnokának nyilvánította magát, és felszólított a társadalmi KÖZTÁMOGATOTTSÁGÚ alkotmányos rend, és a győztes forradalom által létrehozott új kormány elleni harcra.
Ezzel egy új fegyveres lázadás tört ki Magyarországon, ami semmilyen módon nem hozható egy platforma az október 23, és 27.-e között zajló forradalmi eseményekkel. Mi több: semmi közük egymáshoz, sem társadalmi, sem politikai értelemben véve.
A lázadás folyományaként Nagy Imre vezetésével új kormány alakult, amire nem volt Nagynak sem másoknak társadalmi felhatalmazása.
Az illegitim kormány első lépései közt „Nemzetőrség” cimen elismerte a felfegyverzett nyilas és bűnöző söpredéket állami fegyveres erőnek, Pongrácz és Mész bandavezéreket pedig alezredessé léptette elő. Ezzel a kormány a nemzetőrségnek elnevezett nyilas rablóbandák, valamint Pongrácz és Mész háborús bűntetteit, gyilkosságait, és más bűncselekményeit az állam által elkövetett cselekményeknek ismerte el.
Az új, illegitim kormány ezzel többszörösen kimerítette a hazaárulás fogalmát, és nem látszott semmi esély rá a továbbiakban, hogy az ország és a társadalom élete a köztámogatottságú alkotmányos rendben folytatódjon tovább. Ezért és így került sor arra, hogy Kádár János államminiszter, és Marosán György, az Elnöki Tanács tagja a kialakult helyzet miatt a Varsói Szerződés alapokmányára hivatkozva segítséget kért a Szovjetuniótól a fegyveres nácik, és a politikailag nem motivált fegyveres bűnöző hordák leszerelésére, a törvényes rend helyreállítására.
A Szovjet kormány a kérést alapos mérlegelés után ma 67 éve, 1956 november 4.-én teljesítette: elsöprő erővel megtámadta és lerohanta a nyilas bűnöző bandákat. Minden későbbi híreszteléssel szemben a magyar Honvédségnek parancsa volt hogy ne vegyenek fel semmilyen harcot a szovjetekkel. Vagyis szó sem volt honvédő háborúról sem. Ám mivel a hadseregben sok volt a II. világháborút Horthy katonaként megjárt tiszt (mint pl Maléter is) előfordult hogy azok személyes indíttatásból a harc felvételére utasították a beosztottaikat. Nem volt esélyük. A szovjet hadsereg gyakorlatilag elfoglalta a laktanyákat, majd egyszerűen haza zavarta a sorkatonákat, a szembe szegülő tiszteket pedig fogságba ejtette.
Az új magyar liberális (és neonáci) „elit” ezt az október 30.-a és november 4.-e közötti időszakot tekinti a hatalma politikai előzményének, és azt „forradalom és szabadságharc”-nak nevezi attól függetlenül is, hogy a nyilas lázadásnak nem csak semmi köze nincs az október 23.-i eseményekhez, de ez a lázadás a társadalmi támogatottságot is nélkülözte. Vagyis sem forradalom, sem szabadságharc nem volt Magyarországon 1956 október 27. -e után amit a szovjet haderő legyőzött volna.. Csak a lázadó csőcselék szétzavarása történt, amit a Nagy Imre és Maléter Pál által szabotált államhatalom önerőből nem volt képes megtenni.
Ezért a mai nap Magyarország második felszabadulása a gyilkos nyilas hordák uralma alól. Köszönet és hála a hősöknek akik életüket adták akkor az alkotmányos rendért!
