Négy építőmunkás halt meg néhány napja egy hamburgi munkahelyi balesetben. Idén eddig 14-en haltak meg ott. A balesetben az Európán belüli migráns munkavállalók ismét érintettek, mert az építőipari cégek régóta kihasználják a nyomorukat, hogy a béren és biztonságon spóroljanak – a politika pedig egyszerűen félrenéz.
A Hamburger Überseequartier a kikötőváros szenátusának rangos projektje. Luxus tereket kell építeni a vásárláshoz, és drága lakásokat a gazdagoknak. Az egyik rész már elkészült, a másik még épül. Az építkezés viszont fokozottan balesetveszélyes hely. Október 30-án az állványzat összeomlott, és több munkás a nyolcadik vagy kilencedik emeletről egy liftaknába zuhant. A baleset napján készült élő riportban az NDR valószínűleg akaratlanul is rávilágított egy súlyos problémára: a helyszínre siető bűnügyi rendőrség a kollégáikat ki sem tudta hallgatni, mert azok egyszerűen egy mukkot sem tudnak németül.
Ez klasszikus eset a nagy németországi építkezéseken: akár útépítés közben, akár aknákban, akár az állványzaton szédítő magasságban szinte kivétel nélkül találkozni nem németül beszélő migránsokkal. Ennek pedig megvan az oka: a vállalatok kihasználják az alacsonyabb szociális színvonalú országokból származó emberek bizonytalan helyzetét, hogy megtakarítsák a bér-, anyag- és biztonsági költségeket. Ez itt jól működik hosszú évek óta. Sok kelet- és dél-európai országban a munkanélküliség nagyon súlyos szegénységhez vezet. A szociális normák alacsonyak, vagy nem is léteznek, és sokan, – különösen a fiatalok,- nem találnak tisztességes munkát. Különösen a romáknak és a szintiknek alig van esélyük a munkaerőpiacon, és gyakran rendkívül nyomorúságos körülmények között élnek. Ez az oka annak, hogy sokan kénytelenek migráns munkavállalóként munkát keresni az EU-ban.
A hírek szerint az építő cégek egy része maffiaszerű. Sok munkakapcsolat hasonlít ezekben a modern rabszolgaságra – foglalta össze az SWR 2022-ben. A problémák persze régóta ismertek. A német politika azonban másfelé néz, sőt, mindent megtesz annak érdekében, hogy minden olyan maradjon, amilyen volt – a bértolvajok és „munkaerőkölcsönzők” paradicsoma.
Detlef Burhoff ügyvéd és társai 2014- es jelentése egy hamburgi alvállalkozó elleni eljárásról bizonyítékot szolgáltatott az ottani gyakorlatra. Kiderült a vállalkozók átláthatatlan hálózata, akiknek nem egyértelmű a felelőssége a törvénysértésekért. Ezen már a bíróságok és az ügyvédek sem voltak képesek átlátni.
Vagyis ez a legkiválóbb játéktér a kizsákmányolóknak, és a bérlenyomó emberkereskedő cégeknek.
A politikusok a munkavállalók uniós szintű szabad mozgásának bevezetése keretében még megfelelő jogi keretet is alkottak ehhez: az úgynevezett „Uniós állampolgári kizárási törvény”-t. A szociáldemokratának mondott munkaügyi miniszter, Andrea Nahles 2016 végén vezette be ezt a törvényt ami így szól: „A németországi migráns munkavállalók nem jogosultak alapbiztosításra vagy egyéb szociális ellátásokra, hacsak nem dolgoztak Németországban legalább öt évet.„
A WELT már 2016 tavaszán elindított egy a kizárási törvényt támogató kampányt számos „véleménycikkel”. Az egyikben Springer „főközgazdásza”, Dorothea Siems azzal poénkodott, hogy Németország „nem tud gondoskodni Európa összes rászoruló emberéről !”.
Az Új Bírói Egyesület (NRV) azonban egészen másként látta a dolgokat. Az ügyvédi szövetség a szakértői meghallgatás keretében a Bundestaghoz eljuttatott közleményében egyebek mellett kijelentette:
„Súlyos károk fenyegetik a munkajogot és a szociális jogot. A szabályozás létrehozza a modern rabszolgák csoportját, akiknek minden munkafeltételt és bérszintet el kell fogadniuk ahhoz, hogy itt életben maradjanak. Ez növeli a nyomást azokra, akik jelenleg a legalacsonyabb végzettséggel és legalacsonyabb rendszeres munkajövedelemmel rendelkeznek.” TOVÁBBÁ Az NRV szerint az új törvény „alkotmányos és társadalmi berendezkedésünk gyökereit fejszézi. Alapvetően semmibe veszi az emberi méltóságot. Ezért senkitől sem szabad megtagadni a létezését származása miatt”
. Az NRV a „társadalmi apartheidről” beszélt, amely az egész németországi bér struktúrát csökkentette, és így folytatta:
„A szabályozás az önkormányzati pénzügyek terheit sem mentesíti, nyomort termel, amelynek elkerülhetetlen visszaszorítása legalább annyiba kerül, mint a megspórolt szociális juttatások.”
Emlékezetes az Eva Kaili korrupciós ügy, amiben a korrupt EU képviselő és bandája azt volt hivatott a kapott pénzért ellensúlyozni a nyilatkozataival, hogy Katarban ugyan olyan nyomorúságos rabszolgaként dolgoztatják a külföldi munkavállalókat mint Németországban. Persze Németországról nem volt szó a liberális képviselők éles, Katar ellenes kirohanásaiban. Az EU-ban ilyen rabszolgaság ugyan is nincs a liberálisok szerint, – mert itt minden klappol!
Németországban ennek a mocskos rabszolgatartási ügynek az elleplezése viszont eddig egy fillérbe sem került a magát szociáldemokratának valló Scholz kancellár adminisztrációjának. Egyszerűen befogják a szemüket és a szájukat. Meg a média is megnézheti magát ami erről írni merészel! Ebben a hallgatagságban szerintük nem lehet hiba, a maffia sem szolgáltat bosszúból kompromittáló adatokat az újságoknak..
Márpedig adat az épp elég van a túlélésért harcoló liberális politikai osztályról az egész EU-ban. De a hallgatásukért és engedékenységükért cserében a maffiák azokat titokban tartják..
Az idősebbek emlékeznek még Günter Wallraffra. Ő még álruhában járta az épitkezéseket, – török migránsnak kiadva magát – és a hasonlóan aljas épitőipari maffiózók és a politikusok viselt dolgait a „Legalul Németországban” című könyvben tárta a közönség elé. Akkor még volt az ilyesmi miatt közfelháborodás. Meg a hatalomban is volt becsület: a fél német kormány azonnal lemondott! Manapság már se felháborodás, se becsület nincs – sehol az egész EU-ban. Csak halott munkások vannak, akiknek a ellopták a bérét, a biztosnsági szabályok végrehjatásának elmulasztásával pedig pénzt spóroltak a bűnüzők, ami miatt emberek halála jelzi a ténykedésüket.
Az európai baloldal meg csak áll és néz. Nehéz neki a fák lombos koronájába vezető egyenes útról visszafordulni.
