Új Horthy könyv jelent meg, ami a család levelezését tartalmazza. Az első magyar lovastengerész rajongói – akik jellemzően nem a néhai nemesek hanem a kutyamosóik leszármazottai, – egymást taposva mennének a baromi drága könyvet megvenni – ha volna rávalójuk. Vásárlóerő hiányában a könyv ezért nem nagyon fogy, ezért már megint nem sikerül a Horthy család – és Horthy – beható ismeretét elterjeszteni a hősi multra áhítozó, de felettébb legatyásodott magyar társadalom jobboldali szegmensében.
De lássuk mit tudunk.
A jobboldali történészek általában a Horthy kor mindent meghatározó kezdetét szeretik elhallgatni.
Nevezetesen azt, hogy Horthy, a hódító román hadsereg élén lovagolt be Budapestre, ahol a gyáva libsi uzsorás gazemberek csürhéje, és a tanulatlan szolgahad nyerített a lova helyett a hirtelen támadt alázatában és csodálatában, amit az oláh szuronyok látványa a végsőkig gerjesztett. (akkor már sok történet forgott közszájon – nem alaptalanul!! – az oláh megszállók rémtetteiről, megölt anyákról, gyerekekről, kirabolt, felperzselt házakról, stb.)
Horthy tehát a román seregekkel úgy mint hóditó, és nem mint magyar hazafi érkezett Budapestre, hogy bosszút álljon mindazokon akik mellőzték, akik le hazaárulózták.
A magyar főnemesek mindig is utálták Horthyt, attól függetlenül is, amit ezután tett az országgal és a lakossággal: irdatlan nyomort okozott a dilettantizmusa, és mérhetetlen alávetettséget a németeknek – akiknek hálával tartozott a kormányzói titulusáért. Ezt Kádár ezredes a Vkf hírszerző főcsoportfőnöke memoárja mellett az is megerősíti, hogy 44 májusban a Megmentési Fronthoz – ami Horthyt akarta először is eltávolítani, lecsukni, – a nemességet képviselő Király párt is csatlakozott. Úri emberek módján tájékoztatták Horthyt hogy ha nem mond le, akkor két nap mulva letartóztatják
Őméltósága erre teljesen törvénysértú módon – a liberálisok aszisztálásával, mert a szocdem frakciót már deportáltatta Mauthausenbe – a hatalmat átadta Szálasinak és szadista hóhérainak.
Vak Bélát leszámítva, sem előtte sem utána nem volt olyan aljas hazaáruló a legnagyobb közjogi méltóságban mint ő. De nehéz ezzel szembe nézni a jobboldalnak, ami az elmúlt ezer év magyarországi történetében a legnagyobb bűnözőket, és a legaljasabb gazembereket tekinti elődjének.
Horthynak pedig CSAK azért virágozhat ma a kultusza, mert miután 1945. májusban Burton C. Andrus ezredes, Mondorf-les-Bains parancsnoka megtagadta Churchill parancsát, hogy minden fogvatartottat – köztük Horthyt is – állítsa falhoz és „lője le mint egy kutyát”, Robert H. Jackson kijelölt ügyész nem volt hajlandó vádat emelni ellene attól félvén, hogy megesik a szíve a vénségen a bíróságnak bármekkora aljas gazember is , ami befolyásolná a többi – fiatalabb – gazember „példás” elítélésének esélyeit is.
Nem érti a főként szolgahadból álló jobboldal hogy ez nem felmentés volt, csak vakszerencse. A bűnök rajta maradtak feloldozatlanul.
Horthy azóta sem nemzeti hős hanem nemzeti szégyen, – bármit is firkál róla a jobboldal polkorrekt, mert közpénz függő, történelem hamisító brigádja.
