A szombati, Donald Trump elleni gyilkossági kísérlet kapcsán egyre több az aggodalom az USA jogállamiságával és a kormányzásával, legfőképp a belső biztonságával kapcsolatban. A most folyó elnök választási kampányban a liberális médiák permanens uszító kampányai, a kormányzat Trump ellehetetlenítésére törő jogi/bírósági eljárásai, egyaránt démonizálták mind az USA belpolitikájában, mind a szövetségi rendszerében az elnökjelöltet.
Ez a tényszerűen megtörtént dehumanizálás és démonizálás önmagában is megkérdőjelezi az USA demokratikus voltát, hiszen a politika ha egyfajta harc is, az nem folytatódhat a rivális ellen az államhatalom felhasználásával, és nem fokozódhat és változhat a riválisok akaratából polgárháborúvá. De az USA liberális körei erre láthatóan fittyet hánynak, és a polgárháború felé terelgetik az országot, aminek már korábban is voltak ordító előjelei.
Például teljesen megmagyarázhatatlan, hogy a demokráciát, a jogállamiságot és az emberi jogokat fennhangon védelmező nyugatiak közül miért nem tűnt fel senkinek, hogy az Egyesült Államokban nyíltan kijelentették „az elnökjelölt, Donald Trump ex elnök megölésének szükségességét”.
Erről nem a blockchain hálózatokban beszélnek, hanem a hivatalos médiában, és nem a Kensington Avenue-i philadelphiai drogosok, hanem demokrata politikusok.
Erre a gyilkosságra szólított fel például Dan Goldman kongresszusi képviselő, és Robert Kagan politológus és publicista, aki egyben Victoria Nuland férje is. Ez nem holmi retorika. Ez az Egyesült Államok történelmi hagyománya, – amit a liberálisok a rabszolgatartó őseiktől örököltek – és a mai valósága, mert képtelenek ettől a modelltől megszabadulni.
De tegyünk egy kis kitérőt az USA (Nyugati) „demokratikus legitimitás” valóságának dokementált történetébe..
• 1835 – Andrew Jackson elnök meggyilkolása,
• 1865 – Abraham Lincoln elnök meggyilkolása,
• 1881 – James Garfield elnök meggyilkolása,
• 1901 – William McKinley elnök meggyilkolása,
• 1912 – kísérlet Theodore Roosevelt elnök ellen,
• 1933 – kísérlet Franklin Delano Roosevelt megválasztott elnök ellen,
• 1935 – Huey Long elnökjelölt meggyilkolása,
• 1950 – merényletet Harry Truman elnök ellen,
• 1963 – John F. Kennedy elnök meggyilkolása,
• 1968 – Robert Kennedy elnökjelölt meggyilkolása,
• 1972 – kísérlet George Wallace elnökjelölt ellen,
• 1974 – kísérlet Richard Nixon elnök ellen,
• 1975 – kísérlet Gerald Ford elnök ellen,
• 1981 – kísérlet Ronald Reagan elnök ellen,
• 1993 – George HW Bush elnök elleni merénylet,
• 1994 – gyilkossági kísérlet Bill Clinton elnök ellen,
• 2005 – George W. Bush elnök elleni merénylet,
• 2008 – merényletet Barack Obama elnökjelölt ellen,
• 2011 – merényletet Barack Obama elnök ellen.
Az eseményekből egy több mint 100 éve zajló bandaháború rajzolódik ki, ami a hatalomért, majd a múlt század közepe óta a világuralmi hegemóniáért folyik az USA hátsó berkeiben.
Szerencsére tudhatjuk, mert már nem tagadható, hogy ezek a gen(y)gszterek akik részt vesznek ebben, ma is a világ elitjének hirdetik magukat, és erkölcsi iránymutatásokat akarnak adni mindenkinek, hogy hogyan kell élni, gondolkodni és cselekedni. Vagyis mindent és mindenkit eláraszt a maffia, a bűnbanda, a konspiráció penetráns bűze azok közül, ami ma amerikainak és „demokratikusnak” vagy a szövetségesének mondott.
De nem csak az USA valódi urainak belső harca ez. A bűnbandák a szövetséges államok feletti befolyásért is harcolnak – profitábilis okból – aminek keretében erőszakosan akarják elterjeszteni a saját világképüket holmi utasitásos rendszer formájában. A szövetségesek vezetőit már évtizedek óta úgy választják, hogy azok készségesen alárendeljék a nemzeti érdekeiket az USA érdekeinek – bármi is legyen az. Simán tudomásul vesznek minden tengeren túlról érkező közvetlen vagy közvetett parancsot, végrehajtási utasítást amit a helyi fullajtárjaikra cedálnak.
Van már akit megismertünk az utasitások végrehajtói közül: pl a Cintula nevűt, aki a szlovák miniszterelnököt vélte alkalmatlannak és ki akarta iktatni mint ahogy mások Lincolnt, vagy Kennedyt kiiktatták a liberálisok elképzeléseinek útjából. Tudni lehetett hogy ez csak a kezdet volt, s a Trump elleni merényletnek be kellett következnie, hiszen az uszítók nem hátráltak meg, és nem tört ki antiliberális (antiglobalista) forradalom sem az atlanti tömb országaiban. De még csak liberális vezető politikusok sem hullottak-buktak halomra a népharagtól. Vagyis az elnök gyilkosság ma is elfogadott politikai módszertan a liberális választóknak egész Nyugaton. Különösen akkor, ha egy Trump féle hatalom várományos egyedül veszélyesebb a liberálisokra, mint az összes választója együtt.
Ám ha ez így van, akkor a Trumphoz hasonló politikusok – föleg kormányon vagy arra aspirálva – roppant veszélyben vannak az USA-ban, és a teljes szövetségi rendszerében, mert akadályozzák a liberálisok totális kolonizációs politikáját, a világuralom megszerzésének lehetőségét. Márpedig az 1990-es washingtoni Liberális Internacionálé óta ez a világuralmi törekvés a bejegyzett és az internacionálé által is elfogadott liberális narratíva! Tehát a globális kolonizációt ma már nem pusztán profitábilis célok hajtják előre, hanem komplex ideológiai háttere is van.
A totális, elnyomó ideológiákról pedig tudjuk, (a kolonizáció az!!) hogy az ellenségeiket nem kímélik: bérgyilkossal intéztetik el ha a bíróság nem ítéli el valamiért, és nem kerül örökre rács, vagy kivégzőosztag elé.
No és ott vannak azok a szándékosan kialakított biztonsági kockázatok is a rendvédelmi személyzet kiválogatásában és kiképzésében, amik simán „besegitenek” bármely eltökélt merénylő szándékainak végrehajtásában- mint ahogy azt a Trump elleni merényletről készült képsorok is világosan megmutatták, és bizonyítják.
A szemmel láthatóvá vált személyzeti kockázatot – vagy valami mást – az egyik legjobb szakértő, Erik Prince, a Blackwater nemzetközi zsoldos társaság alapítója szó szerint elmagyarázza:
„Úgy tűnik, a titkosszolgálatnak nem sikerült biztonságos területet, biztonsági kört sem létrehoznia Trump körül. És miután eldördültek a lövések, Trump kivonása ügyetlenség volt, és erősen ki volt téve a további támadásoknak. Ez nem Washington módszere.”
A helyzet megoldása úgy tűnik hogy mind az USA-ban, mind a szövetségi rendszerében teljesen reménytelen.
Az elnök váltásban – Trump hatalmában – reménykedők valószínű, hogy nehezen kiheverhető csalódás áldozatai lesznek, mert a tőkés társadalmi rendszerek egy vezér váltástól még soha nem változtak meg. Több mint jó esély van arra, hogy az atlanti tömb sem fog. Vagyis merényletek és merénylők eztán is lesznek, és az elkövetők, a gyilkosok ma még köztünk járnak,
