Pezseg a világ médiája Ursula v. d. Leyen újabb öt éves Bizottsági elnökké választása kapcsán, amit csak az atlantisták üdvözölnek, a többiek meg egyre inkább nem értenek. Hiszen a megválasztása előtt egy nappal elmarasztalta a bíróság a Pfizer ügy kezelése miatt, ami könnyen egy büntető per jogalapja lehet, és a más, az első megválasztásának kezdete óta viselt dolgai is felelősségre vonásért kiáltanak!
Köztudott, hogy Leyen már az első megválasztása előtt sem felelt meg azoknak a szigorú követelményeknek, amelyeket a Bizottság potenciális tagjaival szemben támasztanak az engedelmes magatartás és az erkölcsi feddhetetlenség tekintetében. A német védelmi kassza kifosztása, és a korábban kirobbant diploma plagizálási botránya miatt eleve érthetetlen a legtöbbek számára, hogy hogyan került ebbe a pozícióba.
Valaki akkor a „legjobb jelöltnek” minősítette, ami önmagában is választási csalásnak minősült a fenti követelményrendszer alapján, ami még érthetetlenebbül nem derült ki már akkor és ott, de azt bizonyitja, hogy Leyen nem egyedül foglalta el a Bizottságot!
Ennek a csalásnak a következményei most már mindenki számára láthatóak, és felettébb pusztítóak is: az uniós adatgyűjtés kezdete óta stabilan 25 százalékos a szegénységi szint, a középosztályok sorvadnak, a szegények tovább szegényednek, és mérhetetlenül növekszik az egyenlőtlenség.
De nem hagyható figyelmen kívül a szerződések, -különösen az Európai Unió Alap Szerződései – és a demokrácia Leyen általi megvetése: önmaga felhatalmazása különféle dolgokra a szerződésekkel szemben, nyílt törvénysértés és nepotizmus, csalás és nyílt korrupció. Az így okozott károkat ezer milliárdokban lehet kifejezni.
Ralf Dahrendorf szociológus szerint:
„von der Leyen a demokrácia hanyatlásának személyes megnyilvánulása, a posztdemokratikus válság megszemélyesítése. Aligha tudná valaki pontosabban megtestesíteni a „dedemokratizált” demokráciát, mint a most újraválasztott bizottsági elnök.”
Leyen megválasztásában, a támogatókon keresztül nyomon követhető a társadalmi érdekképviseletek szellemi és erkölcsi pusztulása, a választóktól való végleges eltávolodása is. A politikai jobboldal megtestesítője, a Manfred Weber által vezetett Néppárt elvileg szóba se állhatna egy Leyen múltjával rendelkező politikussal, nem hogy Bizottsági elnöknek szavazza meg. Mert ezt a távolságtartást várják a választói – ahogy ő is azt ígéri a választóinak, hogy harcol az EU-t pusztító ilyen személyek ellen..
Különösen botrányos a szociáldemokraták általi támogatása, akik bár lemondtak az osztályharcról, de a kapitalizmus kritikájáról nem. Leyen viszont a vadkapitalizmus, az imperializmus és a fasizmus megtestesítője, tehát az európai munkásosztály legnagyobb ellensége, aki tisztességes, elvhű szocdemektől semmilyen támogatásra nem számíthat, – mert arra nem érdemes..
Vagyis nem Leyen az egyetlen tettese a mostani választásnak, hanem az Európai Parlament képviselői is, akik a túlélésük, a társadalomtól és a törvényektől való személyi védelmük reményében Leyen bűntársának szegődtek. Vagyis ha a bűn és a rosszindulat a Gonosz, akkor tegnap egész Európa súlyos vereséget szenvedett a Gonosztól, aminek az ismerten, felismerten kártevő von der Leyen a megtestesítője.