Oroszország bemutatta Ukrajnában az Oresnyik névre hallgató hiperszonikus rakétáját, ami pokoli pusztítást vitt végbe a dnyiprói fegyvergyár vasbeton bunkerekhez hasonló üzemeiben.
A Nyugati szakértők eleinte nem hittek a szemüknek, és a helyszíni beszámolóknak sem, ezért össze-vissza beszéltek az új orosz harci technológia várható hatásairól, ami új korszakot nyitott a hadviselésben. A legelvetemültebb nyugatiak egyszerűen „blüffnek” nevezték a technológiát.
Az atombomba feltalálása óta a hiperszonikus rakéták az első olyan fegyverek, amelyek meghaladhatják ezt a tömegpusztító technológiát. A repülő egységekben a robbanótöltetek – ha ellátják őket ilyennel – valójában csak „bónuszt” jelentenek a súlyhoz, amely nagy sebességgel ütközik a célba, és kinetikus energiáját a környezetbe engedi. Mivel az eszközök sebessége 10 és 11 Mach között van, – körülbelül három kilométer másodpercenként – a becsapódás olyan hatást vált ki, mintha meteorit találat érte volna a föld felszínét. Gyakorlatilag egy meteor becsapódáshoz hasonló krátert hagy maga után, amiben minden porrá vált. (pl a borítóképen látható becsapódási pont) Ezt a brutális, elképesztő hatást segíti a rakétatetst kb 4 ezer fokos izzása a repülési sebességből eredő súrlódás miatt, amit tovább fokoz a becsapódáskor keletkező hőhatás is.
Az Oresnyik és a hozzá hasonló fegyverek óriási előnye az atomfegyverekkel szemben az, hogy precíziós fegyverek, és nem pusztítják el az ellenséggel együtt a teljes környezetet és a polgári lakosságot – ahogy azt az USA Hirosimában és Nagaszakiban tette.
Vagyis a támadás alatt állt terület a por leszállása után emberi tartózkodásra továbbra is alkalmas marad. Nem is beszélve arról, hogy ezek a fegyverek a precizitásuk miatt csak realtive kis területen – legfeljebb 4-500 méteren – fejtenek ki hatást az atomfegyverek sok kilométeres gyilkos hatósugarával szemben.
Az alábbi képen egy dél-anglia elleni egyetlen atomtámadás hatása látható. Ugyan ezen a képen egy hiperszónikus precizós csapás nem is volna láthatóan ábrázolható a maga pár száz méteres hatásával!:
A Nyugat viszont most kezdhet aggódni, mert a hiperszonikus rakéták nem csupán támadó de elhárító fegyverek is – amik messze lekörözik a nyugati támadó rakétákat. Ezért egy esetleges világháborúban a Nyugat elavult rakétáit jó eséllyel lövöldözik le a hiperszonikus fegyverekkel rendelkező Oroszország, Kína, és Irán, míg ezek támadó rakétái ellen nincs semmilyen védelem.
(Lásd a Fatah-2 iráni szuperszonikus rakéta simán áthatolt az izraeli „Vaskupola” néven ismert – a mai tudásunk szerint a legfejlettebbnek számító – légvédelmi rendszeren, és megsemmisítette a rendszer egyik központi elemét.)
Nem mellesleg a hiperszonikus rakéták atomtölteteket is hordozhatnak – ami további elrettentő nyomást gyakorol a nyugati hadurakra és politikusokra.
Nem különben azért is, mert az USA évek óta próbálja utolérni ezen a területen Oroszországot és Kínát, de a legutóbbi amerikai Dark Eagle nevű kísérleti projekt jelentős problémákkal küzdve megbukott. Scott Ritter erről és a nyugati hadiiparról egyenesen így fogalmazott:
„A védelmi iparunk eredendően korrupt és nem hatékony rendszer, mert csak az a célja, hogy minél több pénzt keressen. Az Egyesült Államokban mindenekelőtti a profit, a véren nyert profit a cél.”
Ez pedig nem csak az USA és a NATO technológiai hátrányára mutat rá, hanem a mérnöki tudás hiányosságaira szintúgy, mint a morális és szervezeti hiányosságaikra is, ami utóbbiak a történelemben mindig a leglassabban változtak. Mivel alapvetően ezek a feltételek okozták a kísérletek bukását, még jó ideig nem reménykedhet az USA a változásban, és egy oroszhoz vagy iránihoz hasonló modern fegyver kiállításában és hadrendbe állításában.
Ellenben a hiperszonikus rakéták hadrendbe állítása miatt az atomrakétáikat értelmetlen volna bármikor is használni – akár máris a roncstelepre szállíthatnák őket. Mindezekből úgy tűnik, hogy az atomfegyverek kora lejárt, de legalábbis az atomrakéta arzenál értelmét és elrettentő erejét vesztette. A következmények egyelőre beláthatatlanok.
És mindez a mosógép elektronikájával müködik?
Természetesen nem. Két éve Oroszország Taiwantól vásárolt irdatlan mennyiségű chipet, de ma már kína a legfőbb beszállítója ennek az árucikknek.
Ursula Leyennek ez a fent idézett kommunikációs blöffje ma már nem egyszerűen vicces, hanem nevetségessé teszi az urhatnám öregasszonyt aki az EU császárnőjének hiszi magát.
Oroszország meg köszöni szépen, azóta is jól van és gyors léptékben gyarapodik.
Köszönöm hogy elolvasta!