Sahra Wagenknecht meghajolt a liberális nyomás előtt, és annak ostoba populizmusához folyamodik, ahelyett, hogy az események kronológiájára, jogi és katonai hátterére mutatna rá. Így Wagenknecht felhagyott azzal, hogy a BSW-t alternatívává tegye a német politikában. Sőt. A ZDF-nek adott interjúban Wagenknecht Putyint egyszerűen „bûnözõnek” nevezi mint a brüsszelita háborús kutyák..
A BSW nyomás alatt van. A régi német pártok egyebek mellett azzal vádolják az újonnan alapított pártját, hogy Oroszország megvásárolta, orosz narratívákat terjeszt, és a Kreml kezére játszik. A ZDF Markus Lanzcal közösen készített éves beszámolójában Sahra Wagenknecht, a párt alapítója engedett ennek a nyomásnak, és védekezésképpen a populizmushoz folyamodott. Sokak megrökönyödésére azt mondta:
„Bűnözőknek tartom azokat a politikusokat, akik háborút indítanak – és ez vonatkozik Vlagyimir Putyinra is”.
Wagenknecht tehát azok mellé állt, akik felvilágosulatlan és történelmietlen módon érvelnek az UkroNATO – Orosz konfliktussal kapcsolatban. Mindenekelőtt nem mutatja be, hogyan kerülhette volna el Oroszország a háborút a NATO-országok folyamatos határátlépései, az orosz biztonsági érdekek nyílt figyelmen kívül hagyása és a 2022. januári donbászi eszkaláció fényében.
Lehet persze vitatkozni arról, hogy esetleg nem az UkroNATO-állam lőtt először, (de igen!) de az vitathatatlan hogy mindent megtettek annak érdekében, hogy a lövések eldördüljenek. Wagenknecht egyszerűen figyelmen kívül hagyja ezt – felhagyva a legalapvetőbb baloldali igazság kereső, ok és okozat elemző, és igazmondó hagyománnyal.
Wagenknecht a német jobb- szélsőjobb narratívára váltást egyszerű szavakkal magyarázza: „Akkoriban tévedtem”
Sok jó ok látszik arra, hogy az ukrajnai konfliktussal kapcsolatban a politikusokat bűnözőnek tekintsük. Putyin azonban rossz címzettje ennek. Ahogy a populizmus elől való menekülés is rossz módja annak, hogy megmutassuk a potenciális szavazóknak, hogy fiatal pártként alternatívát jelentünk a régi pártokkal szemben.
Wagenknecht a hamisan hangoztatott „nemzetközi jogot sértő brutális agressziós háború” szélsőjobbos populista kántálásához folyamodva, pontosan ehhez a populista kórushoz csatlakozik: a Zöldekhez, a CDU/CSU-hoz, az SPD-hez és az FDP-hez. Lévén hogy senkinek nincs szüksége más hangokra ebben az ostoba és kivagyi kórusban – amibe Wagenknecht is német „kancellár- aspiránsként” lépett be.
A teljesség kedvéért: az ukrajnai háború a NATO-államok Oroszország elleni, legalább 2008 óta tartó eszkalációjának eredménye, amelyben az Oroszország által jelzett összes vörös vonalat átlépték. De az önvédelem nem bűncselekmény! Wagenknechtnek ezt át kellene tekintenie történeti és jogi oldalról is, és az eredmény alapján alaposabban át kellene gondolnia a predikátumait. Legalábbis addig kellene élnie ezzel a lehetőséggel, amíg ezzel a butasággal ki nem írja magát a baloldalról.
Az orosz invázió tény hogy csak fenyegető gesztus volt, azonban visszatekintve egyértelmű: az alkalmazott technológia, és mindenekelőtt a katonák száma nem volt elegendő Ukrajna elfoglalásához. A cél a tárgyalások előmozdítása volt, ami meg is valósult. Négy nappal az orosz invázió után 2022. február 28-án megkezdődtek a tárgyalások Oroszország és Ukrajna között, kezdetben Fehéroroszországban.
A Törökországban végül 2022 tavaszán megkötött megállapodás értelmében Ukrajna visszatér a semlegességhez. Az egyik központi megállapodás az volt, hogy Ukrajna nem csatlakozik a NATO-hoz, s ez a kötelezettség teljesítette volna Oroszország 2008 óta támasztott igényét. (2008-ban Ukrajna a NATO bukaresti csúcstalálkozóján kilátásba helyezte a tagságot.)A jóindulat jeleként Oroszországnak ki kell vonnia a csapatait a Kijev környéki térségből. Putyin szerint ezt Olaf Scholz kancellár szorgalmazta. Oroszország beleegyezett, és ismét becsapták. A megállapodást a Nyugat egyszerűen szabotálta.
Három nappal az orosz csapatkivonás után a Butscha hamis képei és a hozzá fűzött rémmesék körbejártak a médiákban. Ukrajna ezzel kilépett a megállapodásból, és a háborút új szintre emelték.
A Nyugat – a hatalmas üzlet reményében – azóta is hosszú háborúra törekszik, és kész arra, hogy Ukrajnával a legmagasabb árat fizesse meg a szuper profitért.
Sahra Wagenknecht interjúja azonban önmagában is tagadja ezt a fenti tény összefoglalót, ami túl azon, hogy illúzióromboló a baloldali elkötelezettségével és gondolkodásával kapcsolatban, a feltétel nélküli kapitulációt is jelenti a szélsőjobbos narratívával szemben, és az ukrán náci puccsista állam elismerésére, és politikai támogatására is önként vállalkozik.
Persze nem Wagenknecht az egyedüli akit számon kell kérni ezért, hiszen valljuk be: a legtöbb európai baloldali párt az ukrajnai fasizmusról való hallgatásával, és Oroszország Uniós szintű elítéléséhez való csatlakozással, lehetővé tette a fasizmus európai és ukrajnai terjedését, és a háború kirobbanását!
Ez a baloldalról nézve persze teljesen elfogadhatatlan akkor is, ha Wagenknecht a jobb oldal felettébb cinikus „más a választási ígéret és más a gyakorlati politika” című módszertanát akarja alkalmazni a kancellári poszt elérése érdekében (amire egyébként nincs reális esélye).
Reméljük Wagenknecht hamar megérti ezt, és sikerül balra kanyarodnia a nagy választási hajcihőben. Mi addig is megértőek vagyunk.
A „nácizum” és a „fasizmus” akkor már egy ideje a liberális nyugati globalista elit játékszere? Tudom 45 ben legyőzték őket, azóta meg jól felhasználják azt.
Ezzel az állandó oktalan fasiztázással mindenkit csak mégjobban félrevezettek.
Egyébként a többivel egyetértek.
Sajnálom hogy nem követted eddig a blogot, pedig igyekszem minden irányból tudományos tényekre alapozott információkat adni – többek között a fasizmusról is.
Itt egy követő kommentje egyébként a tárgyban:
„Jonah Goldberg a LIBERÁLFASIZMUS című világhírű dolgozatában nagyon határozottan leszögezi és levezeti, hogy a fasizmus és nácizmus a liberalizmusból született, és máig mélyen rokon vele. (A liberális – a saját, a vagyona által biztosított korlátlan szabadsága pártján álló – polgárság elveinek és harcának fent leírt tényei alapján, ez már nem is lep meg valójában senkit.) Goldberg kifejti azt is, hogy a „konzervatívok” az igazi és hiteles szabadelvűek, a szó logikai értelmében. A liberalizmus pedig csak a fasizmus – ideig óráig – mosolygós változata, a legszörnyűbb fasizmus, cukros-bácsi arca.
Ennek ellenére a kispolgárság – a tudományos tényeket ismerők mély megdöbbenésére – nevetséges módon nem jön zavarba ettől, és vadul liberálisnak vallja magát. S amikor majd a liberalizmus a jelenlegi „cukros bácsi” fázisából megint a legaberráltabb fasizmusra és nácizmusra változik, tamáskodva mondják majd, hogy nekik senki sem szólt, a liberális sikolákban ezt nem tanították, ezért erről az egészről ők nem tudtak semmit.”
És a link amin megtalálod:
https://antiglobalista.eu/2023/03/08/na-de-kik-is-azok-a-liberalisok/
Ezen felül itt van egy szemle Ullrich Mies ” Az állami terror 1×1. ” című politikai elemző kötetről, ami a „cukrosbácsi” liberalizmus napjainkban zajló fasiszta arcváltását mutatja be.Tudományos és történeti tényekre hivatkozva (ha a fenti link bejegyzését elovlastad, akkor ezt is érteni fogod)
https://antiglobalista.eu/2023/12/25/globalis-liberalizmus-helyett-globalis-fasizmus/
Köszönöm hogy elolvastad.
A jobb érthetőség kedvéért:
Az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) Alapokmánya alapvető emberi jogként hangsúlyozza az önrendelkezés elvét. Ezt az elvet a Charta két fő módon fogalmazza meg.
Első sorban elismeri az állam jogát politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális rendszerének szabad megválasztására.
Másodszor, elismeri a nép – emberek csoportjának – azon jogát, hogy államot alapítsanak, vagy szabadon meghatározzák kapcsolatukat egy létező állammal.
Ezek az elvek és jogok az ENSZ Alapokmánya 1. § (2) bekezdésébe és 55. § (1) bekezdésében foglaltaknak.
Ezenkívül a Charta előírja, hogy a függő területek igazgatási hatóságainak elő kell segíteniük a politikai előrehaladást és az önkormányzatiság fejlődését, a 73. § a) és b) pontjában, valamint a 76. § b) pontjában foglaltak szerint.