Toroczkai László a Mi Hazánk Mozgalom pártelnöke, ország világ előtt közhírré tette, hogy megalakította a Nemzeti Légiót, ami a betiltott Magyar Gárda nevű militáns szervezet tevékenységének mintájára, erődemonstráló masírozást kezd az ország szegényebb régióiban, ahol a rossz életkörülmények miatt a társadalom fokozott frusztráltságából eredően gyakoribb az erőszak. Állítása szerint máris több mint tízezer tagot számlál az új neonáci csoportosulás, ami mind a külalakjában, mind a céljaiban egy újabb – egyébként a nemzetközi jogban tiltott, és aszerint tiltandó működésű – félkatonai szervezet feltűnését jelenti az Orbán Viktor nevével fémjelzett, magyar neonáci, – neofasiszta korszak legújabb kori történelmében.
Toroczkai a légió „szükségességét” Horthy háborús bűnös és tömeggyilkos galerijéhez hasonlítja, ami a Honvédség több évszázados, töretlen becsületének sárba tiprásáért, a magyar katonai pálya megalázásáért egyenként és csoportosan is igen sokat tettek. Ennek ellenére is, a légiójával kapcsolatos nyilatkozataiban példaként és magyarázatként említi az első világháború utáni, Horthy nevével fémjelzett Fehér terror gyilkos korszakát. Persze nem ok nélkül, mert Horthy neve ma már hívó szó a náci érzelmű alsó rétegnek. Egyszerűen azért az, mert az állami oktatás átalakítása miatt Horthyt pozitív hősként állítják be a történelemkönyvek, noha történelmi tény, hogy a W. Churchill által követelt kivégzésének elmaradását a „vörös” Sztalinnak, a Nürnbergi per megúszását meg egy amerikai ügyésznek köszönheti, noha igazoltan bűnös volt több százezer magyar állampolgár elhurcoltatásában és kivégeztetésében. (Az amerikaik egyszerűen nem szerették volna, ha „megkegyelmez a bíróság a rozzant vénembernek„, és ezáltal hiteltelenedik el a per. Csak ezért nem állították bíróság elé!)
A Toroczkai által beharangozott új neonáci demonstráció ürügyéül pedig az szolgál, hogy egy törökszentmiklósi roma származású férfi több személyt több esetben megtámadott és súlyosan bántalmazott, amiért őt a hatóságok már az első eset után nem vették előzetes letartóztatásba. A tettes – vélhetően pszichiátriai eset – végül is az utolsó támadása után mégis előzetes letartóztatásra került, és várja a büntető tárgyalását, de Toroczkai szerint ez nem elég. Meg kell félemlíteni a családját is – szerinte „a klánját” – aminek ezek szerint apraja nagyja bűnrészes a cselekményben.
A kollektív nemzetiségi bűnösség elve jól ismert a két világháború között mind a legfelső, mind a legalsó társadalmi osztályban nagyon divatos, és mély hittel vallott nácizmusból. A Mi Hazánk Mozgalom, és az ő légiója is ennek a szellemnek – az új európai kísértetnek – a terméke. Toroczkai épp ezért bár kitérően válaszol minden újságírói kérdésre a valódi céljait illetően, teljesen világos miért és milyen célból verbuválta újra a néhai gárdát: hogy a magyarságra hivatkozva (annak neve mögé bújva) újabb gyomorforgató cselekményeket kövessenek el, – csak úgy mint elődeik a II. világégés alatt.
Az sem nagyon zavarja eközben, hogy a „magyarokat védő fő magyarok” – Orbánok, Navracsicsok, Bayerek, Rogánok, Kövérek stb. – borzalmas butaságokkal puhították meg a légiójába sorozott aljanépet, akik inkább a „főnököt” követik majd ebben a náci kalandban (akinél a pénz annál a hatalom!). Kivált mert a kormányzat egyértelmű lépéseket tesz a szélsőjobboldalba való beágyazódásért, amit épp az „új” légiót kitermelő társadalmi réteg fogad kitörő lelkesedéssel. Vagyis Toroczkai Orbán bevonulását készíti elő, amiből neki semmi értékelhető politikai haszna nem lesz. Ha csak be nem lép a Fidesz-KDNP neonáci pártba.
Ne legyenek illúzióink, Magyarország ettől a légiótól, – no és a neonácik felerősödésétől, a kormány egyértelmű neonáci irányváltásától – egyre rosszabb hellyé válik. Nem sokára mindent elfoglal majd a NER, mindent maga alá gyűr a népbutító „nemzetezés”, hogy az emberek ne törődjenek a brutálissá vált korrupcióval, és a nehezedő életkörülményekkel, meg a tömeges kivándorlással. Végül megeshet, hogy a nemzet a görcsösen bele kapaszkodó neonáci elmebetegek szorításától leheli ki a lelkét, és áll be a történelem viharaiban csendben, és ellenállás nélkül kihalt népek szomorú sorába.
Az se nyújthat vigaszt, hogy még soha egy náci vezér se uralkodott élete végéig, s vagy erőszakos halállal végezte be a pályafutását, vagy ha nem, élete végéig futnia kellet a tettei következményei elől. Ezért Orbánt – és Toroczkait – sem ágyútalpról fogják eltemetni a hívei, és köztéri szobrot se kaphat majd soha!