A (neo)liberális, részenként már neofasiszta media örvendezve tudatta a hírt: az USA és Anglia tengerészete megtámadta Jement, mikor rakéta csapásokat mért a jemeni kormány – „lázadónak” minősített egységeire.
Azt azonban nem lelkendezték az olvasóik tudtára, hogy ez a támadás nem győzte, és nem is győzheti le a jemeni hadsereget, sőt a támadó atlanti egységeknek hamarosan vissza is kell vonulni a jemeni partoktól.
Ha ezt kompenzálandóan a jelenleginél nagyobb erővel vonulnának fel Jemen ellen, az már Irán tevékeny rosszallását is kivívná – amiből még nagyobb probléma kerekedne annál, mint amit az USA a Jemen elleni rakéta támadással meg akart oldani.
Az izraeli apartheid gázai mészárlásai elleni tiltakozásul a Dél-Afrikai Köztársaság nemzetközi bíróság (ICC) előtti perrel, a Jemeni kormány a palesztinok katonai támogatásával tiltakozik. Utóbbi minden kereskedelmi hajót megtámad a vörös tengeren, ami Izraellel kapcsolatba hozható. Az USA ezért, a kereskedelmi profit védelmében, sebtében katonai koalíciót hozott létre, és megtámadott néhány jemeni katonai állást, ahonnan a tengeri forgalmat rakéta vagy drón támadásokkal veszélyeztetni lehet.
A katonai szakmai blogok közben máris felkapták Grant Shapps brit védelmi miniszter kijelentését, hogy szerinte ez „fenntarthatatlan”.
Egyszerűen azért, mert az ott tartózkodó koalíciós erők nem alkalmasak arra hogy hadat viseljenek Jemen ellen. Ehhez egyszerűen nincs elegendő muníciójuk, plusz ami van, az is rettentő sokba kerül: egy db SM-2 rakétának 2,1 millió dollár az ára. A tengeri vipera, amely lehet Aster 15 vagy Aster 30, nem kevesebb mint 1-2 millió Angol Fontba kerül (1,25-2,5 millió dollár).
De a támadás elrendelői nem vették figyelembe azt a kihívást sem, hogy ezeket a rakétákat vissza kell pótolni a hajókon ha elfogytak, ami a nyilt vizen nem, csak kikötőben lehetséges. Azonban ezek a rakéták ha a hátországban is elfogynak, a pótlásuk nem csak drágább lesz, de akár évekig is eltarthat a gyártásuk – ami a hajókat arra az időre alkalmatlanná teheti arra a célra, amire kitalálták és hadrendbe állították őket.
Így könnyen megeshet hogy a Nyugati koalíció hajói még egy sortüzet lőnek, aztán visszavonulnak a jemeni partoktól, ha nem akarnak megalázó helyzetbe kerülni. Annál is inkább mert .a huthik válasza a rakéta csapásra a következő volt:
„Az amerikai ellenség viseli ennek a csapásnak a következményeit, és a Vörös-tengeren az izraeli hajók védelmére tett katonai megmozdulásuk nem akadályozzák meg a huthikat abban, hogy elvégezzék vallási, erkölcsi és humanitárius kötelességeiket azok támogatására és megsegítésére, akiket sérelem ért Palesztinában és Gázában.”
Vagyis a nagy amerikai csapás gyakorlatilag hatástalannak bizonyult Jemen ellen, és kevés az esélye annak, hogy a nyomás fokozását az USA képes lenne újabb katonai erők bevetése nélkül fenntartani és fokozni. Az újabb katonai erők bevetése viszont regionális háború kirobbanását okozhatja – amiben az USA-nak hiába van gyakorlata, a jemenihez hasonló, jól felszerelt, harcedzett és motivált hadseregek elleni csatáktól már réges rég elszokott. Ezért ismét az afganisztánihoz hasonló, erősen megalázó helyzetbe kerülhet. Viszont az USA nem hátrálhat meg, mert az negatívan érintené az európai kereskedőket, izraelt, és az egyiptomi kormánynak is le kellene mondania a Szuezi csatorna napi 750 millió dolláros bevételéről…
A napokban tehát eldől, hogy feláldozza-e magát (legalábbis néhány hajóját) az USA a szövetségeseiért.
