Az alkudozást egyedül a Magyar Szakszervezetek Szövetsége (MASZSZ) próbálta kierőszakolni, aki (nagyon helyesen) nem volt hajlandó a Liga és a Munkástanácsok által elfogadott, a munkaadók titkos(!!) ajánlatával megegyező összegű béremelésbe „csak úgy” beleegyezni.
Erről Palkovics Imre a Munkástanácsok elnöke egy becsmérlő kijelentést tett a Magyar Idők című kormánylapban, de mielőtt megnéznénk hogy mit is mondott, előtte nézzük meg ki, és minek a képviseletében mondta azt.
A Munkástanácsok 1956 októberében, a forradalom alatt alakultak, a dolgozók és a szocialista vívmányok védelmére. Többször hangoztatták a szállóigévé vált jelmondatukat: „Gyárat, földet, vissza nem adunk!” Vagyis a Munkástanácsoknak semmi köze nem volt semmiféle jobboldali revizionista gondolathoz, vagy tevékenységhez, ezek legalapvetőbben baloldali munkásszervezetek voltak. A tagjaik a testükkel védték a népvagyont a gyárak kirablására érkező fegyveres jobboldali hordákkal szemben.
Ennek alapján joggal gondolhatnánk azt, hogy a mai Munkástanácsok harcos, baloldali szakszervezetek, amik mindenek felett védik a munkavállalók – és a társadalom- gazdasági és szociális érdekeit. Lépjünk be!
Azért ne kapkodjuk el! A MOSZ 1990 július 19-én alakult 80 Munkástanács részvételével. Épp tombolt az atlantista liberális őrület az egész világon, a magyar lakosság pont akkor megtudta hogy a kommunisták és a szocialisták – akik addig irányították – még Hitlernél és a patás ördögnél is gonoszabbak, 1956-ban meg nem az Angyal Istvánok, hanem a háborús bűnös fegyveres rabló Mész János és társaik voltak a valódi mártírok. Ezért a hirtelen támadt beépített bűntudattól gátolva az 1956-os Munkástanácsok eredeti, baloldali szellemiségét már senki sem akarta vállalni.
De bizonyos, hogy voltak akik a tanácsok egykori tagjaiként tovább akarták vinni azokat, hogy valamit visszaidézzenek a fiatalabb éveikből. A penetránsan bűzlő, lábszagú és korlátlan neofitizmus végül itt is győzedelmeskedett: a tanácstagok megegyeztek az új antikommunista irányvonalban, és ezzel párhuzamosan „keresztény értékrendű szakszervezetnek” kiáltották ki magukat, noha feltehetően soha semmi közük nem volt egyik egyházhoz sem.
A munkástanácsok megalakításában és országos szervezet létrehozásában persze nem annyira a volt tagok, mint a rossz emlékű gazdasággyilkos MDF volt a főszereplő, aminek potentátjai kb annyit tudtak a néhai Munkástanácsokról, mint az éppa hatalomra kerülésükkor már folyamatban lévő szovjet haderő kivonásról.
Valójában ez a párt – az MDF – biztosította az új szervezet infrastrukturális hátterét – merő politikai számításból: még MSZMP-s korukból tudták, hogy csak az a párt lehet sikeres, aminek népi, munkás bázisa van. (A „hülye Marx”-tól tanulták, és be is vált nekik a tanítás.)
A szervezet véresszájú antikommunista retorikája hamar híressé lett, (később a politikában a Jobbik ezt a radikalizmust másolta) az épp akkor „megvilágosodott” emberek bíztak is bennük, ezért hamar országos tényezővé váltak.
Senkit sem zavart a közönség soraiból sem, hogy a tevékenységükhöz a névválasztásuk simán a halottgyalázás egyik elkövetési módjába volt besorolható.
Az MDF kormány megalakulásától napjainkig a MOSZ ott volt minden szakszervezeti fórumon, hogy képviselje „a keresztény magyar munkavállalók tömegeit„. Meglehetős vehemenciával korteskedett bármely kormány minden munkaerő piaci elképzelése mellett, ami a legtöbb esetben a munkavállalók érdekeinek sima elárulását jelentette. A küldötteik – javarészt nyugdíjas öreg emberek – örültek a cserébe kapott megtiszteltetésnek, hogy beléphettek a parlamentbe, személyesen találkozhattak kormány tagokkal, stb. Valójában ők voltak a munkavállalói oldalba épített öntudatlan kollaboránsok, akik egy két ezüstért bármikor készek voltak eladni a magyar munkavállalók millióit. Felteszem fogalmuk se volt róla valójában mit tesznek.(Nagyobb tétekben merek fogadni, hogy érdekvédelmi szakmai kérdésekben 10-ből 9-en meg se tudnának szólalni, esetleg némi komcsizást tudnának válaszul elnyöszörögni, ahogy a vezérüktől hallották)
A MOSZ elnöke és az aggastyánok vezére 1991 óta Palkovics Imre, aki a néhai Böhm Vilmos SZDP elnök megvalósult rémálma, akiről a Kossa Istvánhoz írt, szakszervezetekről szóló levelében értekezett:
a szakszervezet élére kinevezett komprádor munkásáruló. A szakszervezeti mozgalom elsorvasztásának előre megjósolt okszerű következménye. A nemzet tragédiájának egyik lapuló farkasa.
Palkovics annyira jól végzi az illegitim kormányt a munkavállalókkal szemben támogató munkáját, hogy Áder János megbízásából az Orbán kormány 2016-ban „az 1956-os Munkástanácsok mintájára, a rendszerváltozást követően létrejövő munkavállalói érdekvédelem újjászervezéséhez, valamint a munkavállalói önszerveződés folyamatának elősegítéséhez való tevékeny hozzájárulásáért” a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje Polgári Tagozata kitüntetésben részesítette. Annak ellenére is kitüntették a gazdái, hogy a felsorolt tevékenységeiből, és annak irányultságából soha egyetlen szó se volt igaz.
Nos ez a Palkovics nevű azt találta mondani a Magyar Idők című kormányzati szennylapnak, hogy a kormány őt „megzsarolta„, azért egyezett bele a viccesen alacsony összegű béremelésbe.
Mi meg azt kérdezhetjük erre: Az ég szerelmére Tata! Mivel?? Hogy a MOSZ nyugdíjas, aggastyán tagjai nem dolgozhatnak többé kazánkovácsként? Három éves munkaidő keretben (a legtöbben már nem is éltek addig) évi 400 túlórával?
No és azt is mondta, hogy a Magyar Szakszervezeti Szövetség csak azért akart alkudozni a dolgozók érdekében, mert „a MASZSZ vezetésében eluralkodott a szoros politikai együttműködés igénye az ellenzéki pártokkal!” Nahát! Ki hallott még ilyet, hogy a szakszervezet nem kormánypárti!
Erre meg okszerű, profán a kérdés: De Tata! Van aki elhiszi szerinted az aggastyán tagjaitokon kívül, hogy te és a kormányod képviselitek a munkavállalói érdekeket? Vagy pontosan tudod hogy iszonyú kártékonyak vagytok – te különösen az vagy az életműveddel és az 56-os szocialista eszméket ápoló Munkástanácsok kitervelt meggyalázásával – és egy kicsit köpködni akartál hálából a tiszti keresztedért a valódi érdekvédőkre, a népakaratot képviselő nem kormánypártokra? (Amely utóbbiakat is hűen kiszolgálnád újra, némi támogatásért?)
Különben is mért nem húzol már el? A „munkás érdekvédőként” kiharcolt nyugdíjad összegétől, vagy a szárnyaló, és kiválóan jó egészségügyi ellátástól rettegsz, ami majd megillet? Tudsz ezekről valamit, igaz Tata? Azért vonszolod be magad inkább a konferenciákra….
Persze ezeket a kérdéseket soha nem tehetjük fel, mert az efféle kártevők irtóznak a nagy nyilvánosság előtt folytatott vitától, ha lebukásveszély fenyegeti őket. (Lásd: Orbán) Mielőtt becsukod ezt a lapot, kérlek jól nézd meg a fenti két képet: miattuk lesz kevesebb mint 300 Euro a netto minimálbér, és kevesebb mint 400 Euro a netto bérminimum. A munkád bére. Amiből a családod kell eltartanod, az álmaid kell megvalósítanod.
Azután, ha megnézted a képet gondold át alaposan ezt is: te is odaállhattál volna azok mögé, akik téged képviselnek, a te érdekeidet védik.
Akkor ezek az aggastyánok befekhettek volna az intenzív osztályra, és 20% körül nőne a bér. De most- és már megint! – ők, meg ez a Palkovics döntöttek helyetted!.
