Rédly Elemér pápai prelátus, kanonok, győri plébános, a Győri Hittudományi Főiskola tanára még 2011. február 25-én bejelentette, hogy jövedelméből egymillió Forintot ajánl fel a magyar állam 20 ezer milliárd forintos adósságának törlesztésére.
Szíjjártó Péter – hazánk egyik, és azóta is miniszteriális rangban rejtőző szégyene – nyomban csatlakozott az öreg paphoz, és közölte, hogy a kormány adósságcsökkentési alapot hoz létre, amibe mind a vállalkozások, mind a magánszemélyek befizethetik az adományaikat a célra.
Kisnyugdíjasok tömegei indultak meg erre a hírre az összekuporgatott pénzükkel, hogy az országot – és a születőben lévő új istenkirályt – megsegítsék.
Szépen gyűlt a pénz az új „perselyben”, mert nagy cégek is loholtak, hogy a lojalitásukat kinyilváníthassák az adakozással. Mindeközben Matolcsy György – aki páratlan, és lemoshatatlan szégyene nem csak a honi politika történetnek, de a közgazdaság tudománynak is – máris új törvényt fabrikált, hogy az adakozás összegét mindenki levonhassa majd az adójából. (TAO pénzek -amiből szép mennyiség jutott a későbbiekben Pénztáros Mészáros Lőrinc magánalapítványába is, ami az alcsuti fociakadémia megépítésének és üzemeltetésének roppant nehéz, de a nemzetet égi magasságokba emelő feladatának nemes terhét vállalta magára a NER-ben)
Az államadósság ekkor – az IMF hitelből fel nem használt, ezért tartalékban lévő, de a hitel teljes összegébe beszámító 3 ezer milliárdot leszámítva – nettó 17 ezer milliárd Forint körüli összeg volt.
Néhány nap múltán, – 2011 márciusának első napjaiban – a sajtóban megjelent néhány soros hír adta tudomásunkra, hogy a kormány (mindjárt az adósság elleni ádáz harc kezdetén) 4 milliárd USA Dollár hitelt vesz fel egy magánszemélytől, a lehető legrosszabb (uzsora) kamatra, és 40 évi futamidőre.
Járai Zsigmond a Költségvetési Tanács elnöke másnap reggel a televízió élő adásában nyilatkozta, hogy fogalma sincs miért vették fel ezt a hitelt, mert az országnak nem volt rá szüksége. Azért is volt rendkívül érdekes ez a nyilatkozat, mert a Költségvetési Tanács hozzájárulása nélkül a kormány elvileg erről a hitelügyletről nem is tárgyalhatott volna, nem hogy fel is vegye azt. Járai Zsigmond aznap délutántól – előttünk érthetetlen okból – már nem volt a Költségvetési Tanács elnöke.
A közadakozás tovább folytatódott, mialatt az államadósság – már az első néhány napban – több mint ezer milliárd Forinttal növekedett.
A háttérben eközben javában zajlottak a csatározások a Magánnyugdíj Pénztárak államosításra kerülő vagyonával kapcsolatban, aminek közel fele – 1,34 ezer milliárd Forint – Államkötvényben volt elhelyezve. Ezek a kötvények az állam adósságát is növelték, illetve azt fejezték ki. 2011 június végére végül is a kormány bezsákolta ezeket a kötvényeket is, aminek következtében az államadósság mértéke nagyjából a márciusi deviza hitelfelvétel előtti szintre állt vissza, a költségvetés pedig közel 1,7 milliárd Forint készpénzhez jutott. (A kötvényeket megsemmisítették, az adósság összegét leírták, amivel az államadósság összege is csökkent.)
Aki azt gondolja, hogy orbán viktor – hazánk eléggé el nem ítélhető, leírhatatlan emberi minőségű zsarnoka, és legmagasabbra jutott vajdája – a befolyt készpénzt az államadósság további törlesztéseire fordította volna, az roppantul téved! Annak ellenére, hogy az IMF hitel összegének felét soha nem hívták le, – így tehát csak a MANYUP 3 ezer milliárd Forintját kellett volna hozzátenni és átutalni! – a kormány a hitelt annak ellenére is kisebb összegű, egyenlő részletekben fizette meg az “ádáz harca” közepette, hogy a hitel összegének felét egy összegben is teljesíthette volna.
Az utolsó részlet átutalására csak kettő évvel később, 2013. augusztus 12.-én került sor. Ettől nyilvánvaló, hogy a hiteltörlesztések összegei nem a MANYUP pénzből, hanem a gazdaság időközben elért teljesítményéből lettek finanszírozva. A befolyt összeg sorsa ismeretlen – talán soha sem tudjuk meg hogy mi lett a sorsa.
Szóra sem érdemes miből, lényeg hogy fizettünk – mondhatnánk, de ezzel sajnos nem kis gond van. Az IMF hitel visszafizetésétől ugyan is az államadósságnak 6 ezer milliárd Forinttal kellett volna csökkennie a korábbi 20 ezer milliárdos nagyságrendhez képest – de az adósság nem hogy nem csökkent, de még nőtt is!!
Mi történt? Csak az, hogy a kormányzat az IMF hitelt ugyan kifizette, de helyette más forrásokból azt is meghaladó összegű hiteleket vett fel. Rosszabb kamatra persze, ami tovább súlyosítja az amúgy sem rózsás pénzügyi helyzetünket. Mindeközben Euro milliárdok érkeztek támogatás formában az országba, de ugyan akkor az állami szolgáltató rendszer leépült, a lakosság tetemes része – legalább 3 millió ember – afrikai szintű nyomorba süllyedt. Nem elhanyagolható körülmény, hogy ugyan ebben az időszakban piti – gázszerelőnek hitt – használt autó nepperből lett senki se tudja hány százszoros milliárdossá vált Pénztáros Mészáros Lőrinc, vagy dollárban számítva is milliárdossá Csányi Sándor az egykori bankigazgató, vagy a hazánkba csórón visszaszakadt Vajna András néhai filmproducer és kaszinó imádó világfi….
Mindent összevetve a Magyar Hon megmentése, és az államadósság elleni harc hevében – három év alatt – 6 ezer milliárd Forint kölcsönt visszafizettünk a hitelezőknek, viszont mindeközben a hátunk mögött újabb 15 ezer milliárd Forint adósságba vertek minket, mert a mai adósságunk már 30 ezer milliárd Forint! (A mai tartozásunk felét a jelenlegi kormány egyedül sózta a nyakunkba!) Joggal merül fel ezért a kérdés: hová lett, kinél van Rédly Elemér idős győri plébános jó szívvel felajánlott pénze??
