Az EU néhány nappal ezelőtt új szankciós listát tett közzé azon hajókkal szemben, amelyeket orosz„árnyékflottának” tulajdonított. A szankciós lista indoklásához fűzték, hogy ezek a hajók „nincsenek megfelelően biztosítva”, azaz nyugati biztosítóknál nem rendelkeznek biztosítással.
Az indoklás nagyszerűségébe vetett beképzelt hit azonban azon túl, hogy csak a „nyugati biztosítást” tekinti valódi biztosításnak, a nemzetközi jogot is alapvetően sárba tapossa, lévén hogy állami tulajdonú hajóknak az érvényes nemzetközi jog szerint nincs szüksége semmilyen „nyugati” biztosításra, ezért Joe és Ursula hordáinak kapzsi tagjai ettől az üzlettől már elestek, hiába próbálják az orosz hajózási cégeket arra kényszeríteni hogy a nyugati báróknak biztosítási sarcot fizessenek..
A washingtoni parancsra szankciós listára vett hajók legnagyobb része az orosz állami SCF ( SowComFlot, ami a szovjet állami kereskedelmi flotta volt) tulajdonában van. Ezekért a hajókért jog szerint az orosz állam a felelős minden olyan esetben, amikor biztosítási esemény keletkezik. Az orosz állam tulajdonában lévő hajók esetében tehát az orosz állam a kár viselője, ha a hajója a károkozó. A kis orosz cégek hajói pedig orosz, kínai, vagy indonéz biztosítók papírjaival szállítanak – amik legalább olyan jogszerűek és megbízhatóak mint bármely nyugati biztosító. Vagyis a rendkívül okos Ursula és bandája által Washington parancsára bevezetett szankció ez esetben nem csak nevetséges de jogellenes is.
Emellett számos hírt terjesztettek a balti-tengeri kábeleken elkövetett állítólagos szabotázsokról, amelyekért állítólag Oroszország okolható. Érdekes módon mindezen fennakadások a NATO balti-tengeri parancsnokságának októberi, rostocki megnyitása után következtek be. Mintha csak az orosz szabotőröknek égető vágya lett volna, hogy megvárják, amíg a NATO felépíti a baltikumban a katonai struktúráit, mielőtt végrehajtanák a szabotázsukat. Abszurd.
A kiadott szankciókra és az esetleges szabotázsokra hivatkozva Ursula Leyen és bandája azt állítja, hogy az EU-nak jogában áll szankciókat bevezetni az olyan orosz olaj- és gázszállításokra, amelyek nem is érik el valamelyik EU-állam területét, – nem oda irányulnak – hanem csak valamelyik nemzetközi hajózási útvonalon haladnak el mellette, Sőt az is állítják, hogy bármikor megállíthatják és lefoglalhatják ezeket a hajókat a nemzetközi vizeken – ahogy a dicstelen Adolf Hitler tette ezt az USA és Kanada hajóival, amíg azok katonai kíséretet nem kaptak.
Tengerjogi szempontból a helyzet persze egyszerű és – nem igazán meglepő – teljesen más, mint amit az EU és a NATO képviselői és a nyugati sajtó állítanak.
Nincs jogi alapja a nemzetközi hajózási útvonalakon közlekedő hajók elfogásának, kivéve, ha alapos gyanú merül fel, hogy rabszolga-kereskedelemre vagy kalózkodásra használják fel őket. A hajózási útvonalak blokkolása vagy a hajók eltérítése háborús cselekmény. Ami egyben azt is jelenti, hogy a kalózok minden cselekménye, azaz még egy hajó illetéktelen „ellenőrzése” is államok közötti háborús cselekménynek minősül.
Természetesen a vonatkozó nemzetközi jog nem érdekli az Ursula- Joe- NATO triumvirátust, – ahogy a donbaszi és krími köztársaságok ügyében se érdekelte – és önmagukat rendkívül túlértékelve tesznek kijelentéseket és lépéseket abban a balga hitben, hogy Oroszország nem fogja megvédeni a jogait a tengerek és óceánok nemzetközi tulajdonban álló felületein. De nyilván tévednek.
A Balti tenger vonatkozásában meg különösen, hiszen ez az egyik legfontosabb orosz hajózási útvonal, másrészt az egész terület az orosz hadsereg jelenleg kivédhetetlen fegyvereinek hatósugarában van.
Észtország és Finnország már a nyáron hangosan bejelentette azon fantáziájukat, hogy el akarják zárni a Balti-tengert az orosz haditengerészet előtt. Nem jó ötlet, még kísérleti végrehajtásra sem, de ez már nem akadályozza meg a NATO képviselőit abban, hogy vad, önmagukat messze túlértékelő terveket és stratégiákat fejlesszenek ki.
Ennek keretében December 2. és 15. között a NATO egy „Blitz” nevű manővert hajtott végre, amely többek között blokád alá vonta a Finn-öbölt. A jövőben további manővereket terveznek, beleértve a kronstadti és szentpétervári megszállási műveleteket, valamint a szentpétervári és ustlugai kereskedelmi kikötők elleni támadásokat. Ust-Luga a legtöbb uniós szankciós vonalon lévő hajó kikötője, amelyek innen kezdik olajszállítási útjaikat Indiába és Kínába.
Ezek az események, valamint a napokban az EU által lefoglalt „Eagle S” nevű orosz árut szállító – de nem orosz – kereskedelmi hajó ügye egyértelműsíti, hogy a Nyugat nem hagyott fel a háborús cselekményeivel, az Oroszország megtámadásával kapcsolatos szándékaival.
Az is világosan látszik, hogy a Nyugat azon szándéka, hogy lezárja a Balti tenger nemzetközi hajózási útvonalait – orosz katonai lépést kényszerít ki.
Ha nincs valaki, vagy valami, ami leállítsa a Nyugat idióta vezetőit, hamarosan lángba borulhat a Balti tenger is – ami nem csak Oroszországnak fog nagyon súlyos gazdasági kárt okozni, hanem az ukrajnai konfliktusban már vesztesnek tekinthető Európának is. Szokás szerint Európának sokkal nagyobbat.
