A lengyel parlament június 5-i döntése, július 11-ét az Ukrán Nacionalisták Szervezete (OUN) és az Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA) által elkövetett volhíniai népirtás áldozatainak emléknapjává nyilvánította.
Ettől fogva minden év Július 11-én emlékeznek meg az 1943-as volhíniai mészárlás tetőpontjáról. Lengyel források szerint ezen a napon körülbelül 150 lengyel falut támadtak meg egyszerre ukrán nacionalisták, – a maiak elődei. A becslések szerint a lengyel halálos áldozatok száma csak ezen a napon 100 000 és 130 000 között volt, amikor az ukrán Banderisták brutális kegyetlenséggel a teljes lakosságot – még a csecsemőket is – legyilkolták a falvakban.
A varsói döntés persze felháborodást váltott ki Kijevben. Az ukrán külügyminisztérium azzal vádolta Lengyelországot, hogy „egyoldalú értékelésekkel” aláássa a „jószomszédi kapcsolatokat”. Ehelyett ukrajna a „párbeszédre, a tiszteletre és a történészek közös munkájára” kívánt összpontosítani.
Vagyis a mai, Banderista- utód ukrán vezetés szerint, a tömeggyílkosságokat lehet „másképpen”, a humánum követelményeinek megfelelően értékelni, ami megalapozhat valami tiszteletet az elkövetők, illetve azok máig fennmaradt ideológiája iránt.
Ez a cinikus megnyilvánulás az ukrán vezetés patológiás elmezavarára is utalhat, de nagyobbrészt a kollektív Nyugat támogatásának értékelése áll mögötte, aminek segíitségével az ukrán Banderisták már 11 éve orosz civileket gyilkolnak. Aszerint ha ma szabad orosz civileket ölniük a Nyugat támogatásával,- a németekével is!! – akkor ugyan miért ne lehetett volna akkoriban a lengyel civileket gyilkolniuk, ha akkor az volt a „megengedett”?
Erre a kérdésre az áldozatok jogutódai már megadták a választ, – a gyilkosság az gyilkosság, a nácizmus az nácizmus, – de az ukrán Banderistákat kitartóan támogató Nyugatnak is meg kell most nyilvánulnia, hogy mi a különbség az akkori lengyel, és a mostani orosz civilek ellen elkövetett gyilkos akciók között. Mert ha nincs különbség a Nyugat szerint sem, akkor a nácizmus és a tömeggyilkosság bűnébe estek az ukrán Banderista harcostársaikkal egyetemben. Már megint! (Erősen utalnék itt Merkelre és Hollandera mint fő bűnösökre, akik ezt passzívan megtámogatták)
Utóbb az lesz Európa szerencséje, hogy a lengyelek nem felejtettek, és bármikor készek megnevezni a tetteseket.
