Hollandia az Egyesült Államok nyomására bejelentette, hogy exportellenőrzést vezet be a világ egyik legmodernebb chipgyártó berendezéseinek alkatrészeire amik „tök véletlenül” Kínában is működnek.. Bár Hollandia hangsúlyozta, hogy a tiltás nem Kína ellen irányul, valójában teljesen egyértelmű a célja. Ezzel kitört a gazdasági háború az EU és Kina közt, pont úgy, ahogy pár éve az Oroszokat is megtámadtuk, ugyan ilyen jellemzően ostoba, és átlátszó módszerrel.
Kína a bejelentésre persze azonnal válaszolt: export korlátozást jelentett be az EU viszonylatában a chip gyártás, a távközlés, és az elektromos járműipar számára nélkülözhetetlen „Gallium”-ra és „Germanium”-ra. Előbbi 71, utóbbi 45 %-át Kínából importálja az EU.
Ez az alapanyag korlátozás olyan mélyütés az európai iparra, és a Bizottság nagyívű zőld átállási terveinek végrehajtására, ami minden eresztékében meg fogja rázni az europai gazdaságot, – az inflációról, a jóléti visszaesés mértékéről már nem is kell találgatni, tudjuk hogy brutális lesz.
Különösen azért, mert a kínai válaszcsapástól láthatóan meglepődött, és sunyi némaságba burkolódzott EU, bizonyos hogy új csapást tervez Kína ellen, ami szintén nem marad megválaszolatlanul – hiszen Kínának még sok tronf van a kezében az EU ellen: a foszlis energia hordozók reexportjától kezdve a kurrens ipari alapanyagok és félkész termékek széles skálájának korlátozásával – vagy export tiltásával – megalázó helyzetbe hozhatja az EU-t, főleg ha a tegnap még a Nyugat által szankciózott országok is kedvet kapnak a visszaütésre, és Kína mellé állnak.
Perssze a nagy, Kína ellenes propaganda kampányra is készülhetünk: „a gaz és gonosz Kína megtámadott minket” meg hogy „a szabad világ ellensége” és „mindmeghalunk ha nem támogatjuk Taiwant úgy mint Ukrajnát”.
Azt természetesen nem fogják elismerni az EU liberális nagykutyái, hogy épp a napokban fogadtak el egy ezer oldalas dokumentumot a „kínai veszélyről”, meg hogy mérsékelni kell a Kína által jelentett gazdasági kockázatot – stb. ami tulajdonképpen a Hollandok embargós lépéséhez vezetett.
A dokuról is csak azért tudunk, mert a nemzetközi – az EU-n kívüli – média publikálta, hogy Li Csiang kínai miniszterelnök néhány hete Berlinben óva intette az Unió vezetőit a dokuentum elfogadásától, mondván hogy a világgazdaságnak nem ideologiai alapon kell működnie – és Kína készséges partner az eltérő ideologiájú államokkal való kereskedésben. De Leyen és a többi beképzelt és felettébb ostoba vezető, ezt az intelmet a füle mellett engedte el.
Lévén nem gondolták elég okosnak a „kis kínait” hogy komolyan vegyék amit mond, plusz nem hitték, hogy ha oda vágnak az USA parancsára, akkor Kína vissza merészel – vagy tud egyáltalán – ütni. Nos, mert, és tudott is!
Lévén nem gondolták elég okosnak a „kis kínait” hogy komolyan vegyék amit mond, plusz nem hitték, hogy ha oda vágnak az USA parancsára, akkor Kína vissza merészel – vagy tud egyáltalán – ütni. Nos, mert, és tudott is!
Nem tudható pontosan hogy Ursula von der Leyen és stábja, a teljesen hiába való és kontraproduktív, ezer oldalas Kina gyalázó dukun kivül, milyen turbó ostobaságon brainstormingol még Kína ügyben, de aki eddig nem gyüjtött konzerveket, az most feltétlenül kezdje el.
Mert Kína nem harcol ugyan soha ilyen idiótákkal – rangon alulinak tartja – de lehet, hogy most az egyszer kivételt tesz. Vagy nem. De az első ütésváltás tény hogy megtörtént és az EU megroggyant.
Istennél a kegyelem.
