Ha a globalizációt elveszítjük, akkor mindent elvesztünk a Foreign Affairs szerint – de nem hiszem hogy a szerző ezt röhögés nélkül le tudta írni. Hogy mi ebben a felettébb mulatságos, és miért hamis az üzenet, azt itt alább fogom tisztázni.
A történelemben nem volt olyan régen, amikor az 1850-es 60-as években eltörölték a jobbágyságot és a rabszolgaságot. Ebből az USA hatalmi elitje által eltörölt rabszolgaság érdekes, mint a jelen „globalista” kor egyik előzménye, lévén hogy ez az egész világ – köztük a brit korona – rabszolgavadász és kereskedő iparágát is elpusztította, és az imperializmusnak más üzleti lehetőség után kellett néznie hogy fenntarthassa magát.
Ezért az USA ami a történelemben a második, de mindeddig a legnagyobb liberális magán állam, a múlt század elejére az első államtól örökölt (az uralmi osztálya által átörökített) módszertannal – kalózkodás, szuverén országok megszállása és kirablása – terjesztette ki a hatalmát az amerikai kontinensre. Az általa folytatott tisztességtelen kereskedelem mélyszegénységbe taszitotta ezeket az országokat és erősen gátolta a gazdasági és társadalmi fejlődésüket.
A II. világháború után az USA megszerezte a nemzetközi kereskedelem irányítási jogát is, az olaj kereskedelemben pedig uralkodóvá tette az USA Dollár elszámolást, ami hatalmas profitot eredményezett az államok urainak. (A bevételeket akkor is pont úgy osztották az USA uralmi osztály tagjai között, ahogy azt ma Magyarországon teszik: az állam „támogat”-ja a leggazdagabbakat igen mesés összegekkel) Azonban az uralmi rendszerben az USA által kiszipolyozott országok sorban eladósodtak, és csődbe mentek, közülük a múlt század 80-as éveire a legdurvábban Brazília lehetetlenedett el.
Idősebb Bush gazdasági tanácsadói úgy vélték, hogy a Brazil adósság válság miatt nagy válságba kerülhet az USA is, ha nem lép a kormány. Ezért Bush kedvenc bankára – Brody – megbízta Williamsont, – a neves liberális közgazdászt,- az adósságválság megoldásával.
Williamson nem segélyek és támogatások folyósításában, adósság elengedésben gondolkodott, hanem az ország belső gazdasági átalakitásában. Ki is dolgozott egy 10 pontos tervet a Braziloknak az adósságválság leküzdésére, amit Pinochet Chiléjéban modellezzet le- alig mérhető eredménnyel. Épp akkor dőlt le a Berlini Fal, amikor a chilei kutatás következtetéseiből írt tervezetet publikálta az USA kormánya, és a Világbank szakértői előtt. Ekkor Bush – aki el volt ragadtatva tervtől – elhatározta, hogy ez a tíz pontos utasítás lesz a kelet-európai országok „megsegitésének” eszköze is. A mai értelemben vett globalizáció ekkor kezdett „élesbe fordulni”.
Williamson „modern közgazdaságtant” alkotott a tervével, amit az USA kormány után a Kongresszus is sietve elfogadott. Különösen azért, mert lehetővé tette, hogy a termelést kihelyezze a tőke más országokba a profitmaximalizálás érdekében. Mindez Fukuyama híres dolgozatának árnyékában történt, ami azt állította, hogy a történelemnek vége, és „a liberálisokon kívül más már nem játszik” a világban. Meg kell itt említeni, hogy a liberálisok főemberei azoknak a rabszolgavadászoknak a leszármazottai, akik anno az első liberális magánállamot létrehozták. A követőik azok a szerencsétlenek, akik bedőltek a liberális propagandának, és még akkor sem riadtak vissza az uraik imádatától, amikor az 1990-es Washingtoni Liberális Internacionálén – a liberálisok és konzervativok által kötött stratégiai szövetség okán felszólaló – Bush elnököt állva tapsolták a küldöttek. Mert Bush világosan megmondta, hogy eztán csak annak lehetnek majd polgári és politikai jogai, aki a középosztályhoz tartozik (kb 1 millió USD vagyon birtokosa) – a többiek nyilván modern rabszolgák lesznek. De ez nem zavarta az ott ujjongó liberális elitet, hiszen az őseik rabszolgatartásból gazdagodtak meg. (és ezt nem is kötötték a hazájukban sem senki orrára)
De ennek a Washingtoni Liberális Internacionálénak volt egy másik fontos döntése is: nevezetesen hogy narratívát váltottak, és a céljuk az egységes, egy USA által kinevezett világkormány által irányított globális világ megvalósítása lett, – mint fő cél. (= politikai utópia) A liberalis – konzervativ stratégiai gazdasági szövetség, és a Liberális Internacionálé elképesztő narratíva váltása, – együttesen- a Washingtoni Consensus néven került be a – különösen tudományos – közbeszédbe, ami a globalizáció elvi és politikai alapjait jelenti. Fontos, hogy a korszellemet a Szovjetunió megszűnése határozta meg, ezért ez a világ-gyarmatositási cél könnyen megvalósíthatónak látszott, és a globalizációs folyamatok – elsőként főleg Európában a posztszocialista országokban – el is kezdődtek.
Mindezek miatt a globalizációt, a washingtoni consensust, a narrativa váltás miatt a liberálisok „neo” előtaggal való felruházását (neoliberális) a tudomány számtalan helyen „az amerikai imperializmus modernizált formája”-nak és eszközeinek írja le.
A mai globalizmus kezdetén a legtöbb nyugati ország elfogadta az USA gazdasági irányitó szerepét, és az „új globális tudás”-on alapuló amerikai közgazdaságtan előírásait (Williamson terv) vette alapul a saját belső,- és külgazdasága irányításában. Ennek köszönhetően eltöröltek számtalan vámot és határt, de nem csak a fizikai térben: lehetővé tették a transznacionális (nemzetek feletti) tőke szabad áramlását országról országra. Hatalmas termelő és kereskedő komplexumok – az USA-ban a rabszolga felszabaditáskor, a felszabadult rabszolgák hasznosítására alakult cégek utódai – lepték el a világot úgy, hogy a globalista propagandától leglelkesebbé vált országok lerombolták a saját gazdaságukat, (pl a magyarok) hogy ezeknek a rabszolga hasznosító óriásoknak teret engedjenek. Ezért ezt nevezi a tudomány a „helycsinálás” korszakának.
Csak a legszegényebb országok maradtak ki a nagy „buliból”.
A globalizáció, – az USA uralom – terjesztésének legismertebb, a globális térben jelen lévő eszközei az USA teljes befolyása alatt álló Világbank, és az IMF voltak. Ezek nagyon egyszerű globalizációs módszertant fejlesztettek ki: akkor voltak hajlandóak segíteni a hozzájuk forduló országoknak, ha végrehajtották a Williamson terv fő elemeit – ami társadalomellenességéhez ma már nem fér kétség. De a kormányok az országuk működtetéséhez és fejlesztéséhez kénytelenek voltak forrást szerezni, így végrehajtottak minden aljas VB és IMF diktátumot.
Azonban az ezredfordulóra készült nagy Világbanki „eredményhirdetés a globalizációról” már tragikus megállapítást tett: a szabad kereskedelem és a verseny (a szabályozatlan gazdaság) nem hozott jót a világnak, sőt, ahol alkalmazták, ott eltűnt a nemzeti vagyon, brutálisan megnőttek a társadalomban a vagyoni egyenlőtlenségek, és a hagyományos államok is sorvadásnak indultak.
A társadalmak minden erőfeszítése ellenére is folytatódott a mérhtetlen forráselvonás, az állam által felvett hiteleken, és a termelő-kereskedő központokon kerszetül. A folyamat csak ott állt le, ahol sikerült kitessékelni a közhatalomból vagy az országból a liberálisokat (az USA helyi megbizottait) és a transznacionális óriás cégeket, amik monopóliumként működnek a világban. (A monopólium pedig már önmagában is gazdaság és társadalomellenes Polányi szerint.)
Ha tehát a globalizációt elveszítjük, akkor ezeket az óriás cégeket, a VB és az IMF – USA irányítású – uralkodó helyzetét, a termeléskihelyezéseket, a transznacionális nagytőke természetpusztító, állam,- és társadalom romboló, szuverén államok feletti uralmát is elveszítjük.
A tisztázatlan kérdés már csak az: A Foreign Affairs szerzőjén kivül kik fogják még ezt megsiratni? Nem lehet hogy inkább globális ünnepnap lesz az amikor ez megvalósulhat??
