Csütörtökön 26 EU tagállam vezetője döntött úgy, hogy tárgyalásokat kezd Ukrajna Uniós csatlakozásáról. A 27. tagállam, – Magyarország – távol maradt a döntéstől ami érdekes helyzetet eredményez.
Az EU alapszerződése szerint, az új tagok felvételével kapcsolatban „egyhangúan” döntenek a már meglévő tagok, illetve csakis akkor lehet egy új állam a közösség tagja, ha az ellen senkinek nincs kifogása.
A döntéshozatalból a magyarok kivonulását azonban „semmibe vette” az EU, és Magyarország nélkül – a kötelező egyhangúság nélkül, ami 27 „igen”-t jelent – döntött úgy, hogy a náci Ukrajna csatlakozásáról tárgyalni kezd.
A döntés nyilvánvalóan Ursula v. d. Leyen melletti kiállást akart dekralálni, aki „megígérte” a szívének oly kedves ukrán náciknak, hogy ők soron kívül, minden különösebb feltétel betartását mellőzve csatlakozhatnak az Unióhoz.
Annál is inkább nyilvánvaló ez, mert két napja Karl Nehammer osztrák kancellár is azt nyilatkozta, hogy az ukránok nem lehetnek tagjai az Uniónak. Sőt kifejtette, hogy szerinte ahhoz hogy az Unió új tagokat vehessen fel, ahhoz az Uniónak feltétlenül át kell esnie egy belső reformon. Ám láss csodát: az osztrák kancellár alig 48 óra alatt megváltoztatta az akkor nagyon alaposan alátámasztott véleményét az ukránok felkészületlenségéről.
Az ukránok nem változtak, az EU belső reformja is elmaradt, de Nehammer nem hagyta el a termet amikor a szavazásra került a sor – és büszkén megszavazta a nácik tagfelvételéről szóló tárgyalás megkezdését!
A legtöbb liberális főember nem is érti, hogy mit szavazott meg. Fogalma sincs róla, hogy az ukrán koldusok nagyjából ötször annyiba fognak kerülni az EU-nak mint amennyit eddig adományoztak neki – csak évente. Ezt az óriási összeget nagy valószínűség szerint képtelenség lesz az Oroszország elleni gazdasági háború miatt egyre rosszabb helyzetbe kerülő EU tagállamoknak előteremteni.
A másik óriási probléma az ukrán nácik háborús törekvései. Óriási a veszélye annak, hogy uniós tagállamként állandóan hadban fog állni Oroszországgal, ezért de facto állandóan a háborús kiadásokra fog elfolyni az európai adófizetők pénze! Nem beszélve arról, hogy nem lehet tudni meddig tart Oroszország türelme, hogy az Ukrajnát pénzzel és katonai felszereléssel támogató országokat nem tekinti hadban álló félnek. Ha az Uniót egy napon anak tekintené, abból könnyen világháború is kerekedhet – és nulla altti az esélye annak, hogy az ukránok csatlakozása az EU-hoz majd pont ezt a folyamatot fogja meggátolni! Nem fogja!
Mindezek okán az EU nem csak elesett, mint a keresztény, római katolikus alapokon álló kultúra főserege, de közönséges, gyilkos haramiákat is fogadott be a megmaradt soraiba, akik tovább fogják fosztogatni, és újabb és újabb háborúkba fogják belerángatni.
A „köszönet és hála” ezért Ursula v. d. Leyent illeti, és a Bizottsága további, tanulatlan és rendkívül műveletlen, a harcászathoz alapból nem értő ostoba zsoldosait.
Holnaptól az EU már nem az ami eddig volt – béke poraira!
Az Unió ettől a közjátéktól látványosan rothadni kezdett, senkiben sem lehet már megbízni a tagoknak.
Úgy tűmik egyesek valami beteg idológiai megfontolásból, mások a CIA tartótisztjeik akaratából bármikor elárulják azokat, akiket elvileg képviselnek. A legnagyobb csalódás nelem nem Orbán, aki láthatóan roppant gyenge volt a határozottabb fellépéshez, hanem Nehammer osztrák kancellár, aki nemes egyszerűséggel szembe köpte saját magát, aki bohócot csinált saját magából..
Szerencsére már nem sok van hátra a benácult Unió történetéből, mert a tagállamok várhatóan rövidesen bekövetkező gazdasági összeomlásai úgyis szétverik majd az egészet. Pedig valami jó is születhetett volna belőle..