GLOBÁLIS LIBERALIZMUS HELYETT GLOBÁLIS FASIZMUS

A nyílt vita a demokratikus társadalom alapvető előfeltétele. Ez a követelmény az Európai Unióban már régen megszűnt, a legtöbb nyugati országban tombol a neo-cenzura amihez hasonlóról a volt szovjetunió  Sztalini korszakából maradtak fenn visszaemlékezések.
De mi az oka ennek a hisztérikus hatalmi arroganciának?  Ullrich Mies – a „Mega Manipuláció” című könyv szerzője és társai erre a kérdésre keresik a választ a nemrég megjelent ” Az állami terror 1×1. ” című  politikai elemző kötetben, ami a „cukrosbácsi” liberalizmus napjainkban zajló fasiszta arcváltását mutatja be.

„Több éve szorosan figyelemmel kísérem azt a folyamatot, amelyben a nyugati „értékközösség” országai változnak. A fokozódó totalizáció késztetett ennek a folyamatnak a részletesebb elemzésére. Minden ellentmondás ellenére az értékközösség országai még mindig dicsekednek azzal, hogy demokratikusak és toleránsak, sőt példaképek a világ többi része számára.Ebben a könyvben azonban megmutatom, hogy ez a közösség a demokrácia ellenesség, az intolerancia és a szervezett békétlenség hazug szakadéka. Mi több, megmutatom, hogy a Nyugat legfontosabb mozgatórugói egy új fasizmus felé haladnak”

Egyszerűen azért van ez így, mert Mies – és mások – szerint ugyan számos elem köti össze a ma globális igényű „újfasizmust” a korábbi, 20. századi fasiszta rendszerekkel, de az „új fasizmus” elemzésekor Mies „totalizációról” beszél, és nem akarja „bemutatni” a fasizmus új elméletét. Szintén nem a fasiszta rendszerek múltbeli különböző megnyilvánulásaival foglalkozik, hanem csak a fasizmus néhány alapvető jellemzőjének kiemelésével, ami nem teszi okosabbá az olvasót a Nyugati tömb jelenét meghatározó neo-fasizmus pontos megértéséhez.  

Mies az állami terrort jelöli meg a fasizmus legalapvetőbb tulajdonságának, aminek két fő formáját különbözteti meg. Ezzel kapcsolatban a „hardcore és softcore” változatokról beszél, amelyekből a háború mint a „végső állami terror” következik. Mies ehhez egyebek mellett Albert Biderman amerikai pszichológus tanulmányaira hivatkozik, aki már 1957-ben összeállított egy „kényszer táblázatot” a „softcore” „fehér kínzás” módszereiről. Egyébként a korona intézkedéseket kritizáló mozgalomban 2020-tól alkalmanként erre a Biderman táblázatára hivatkoztak az akkori, és a jelenlegi helyzet elemzésében.

Mies kifejti, hogy a legutóbbi globális fejlemények tanúsága szerint az ENSZ és az Egészségügyi Világszervezet (WHO)  „folyamatos stressz alá akarja helyezni az államokat a nyugati vállalatok, kormányok, szupergazdag egyének és más érdekelt felek segítségével„. Még ha a „globalisták”  akarják is ráerőltetni minden országra a rendi elképzeléseiket, ez akkor is egy olyan program, amelyet elsősorban az USA és „szövetségesei” hajtanak végre. Ennek elérése érdekében „bármikor” új „járványokat, szükségállapotokat, elzárásokat, karanténokat és utazási szabályokat” lehetne kihirdetni – vagyis „nem mást, mint a megújult Nyugatot egy megafasiszta disztópiában”.

Ennek a politikának a feltűnő pontja egy „totális szuperállam”, amelynek nemzetek feletti intézményei, – amint arra Simon Elmer brit politológus is rámutatott, – nincsenek demokratikusan legitimálva, s jelenleg az ENSZ az, ami ezt a legitimációs űrt az USA hatékony irányítása alatt megpróbálja kompenzálni.
Mies két oldalon tesz nem kicsit paternalista kifejtéseket a neofasizmus éledéséről. Olyanokat hogy:

– A demokrácia és a jóléti állam széthullása következtében a politikai és polgári jogok tartós eróziója során a neoliberális/radikális piaci ideológia végső soron totalitás igényt fogalmazott meg, amely nem tűr semmiféle ellentmondást. 
–  Az emberiség jelenleg a totalitárius világuralom felé vezető végső szerkezetváltás átmeneti szakaszában él. Ez az átfogó „nemzetállam-átalakítás” csak drákói-diktatórikus intézkedésekkel, a nép kárára valósítható meg.

E tendenciák miatt Mies egy közelgő „globális fasiszta rezsimről” beszél. 
A mondatok igazak, de mind mögött olyan hosszú folyamatok állnak, amik pontos ismerete nélkül ezek a mondatok értelmüket vesztik és nem adnak mindenkinek támpontot annak helyes megítélésére, hogy társadalmi szempontból negatív vagy pozitív folyamatokról van szó. Pedig már korábban is kongatta az értelmiség a vészharangot. Pl Patrick J Deneen, a Notre Dame politológia professzora, aki a liberálisok által ordas módon kiépített „totális diktatúrát” már évekkel ezelőtt leleplezte, de a liberálisok rajongóinak száma ettől láthatóan nem csökkent.  

A jelenlegi kapitalizmus „klíma-semleges”, „zöld” gazdaság irányába történő átalakítási tervei, amelyeket „Environmental, Social & Governance” (ESG) címmel propagálnak, ezen a neofasiszta irányvonalon helyezkednek el.  Valójában ez (a zöld liberalizmus) egy „fúzió” a vállalati és kormányzati hatalom és a nemzetközi szervezetek között, amelyet egyfajta Caesar-rezsim vezet, amelyet az amerikai pénzügyi tőke, a Világgazdasági Fórum, az Egyesült Nemzetek Szervezete és a WHO támogat, hogy a demokrácia módszeres elpusztítása után, kedvükre megváltoztassák a világunk állapotát.  Fontos, hogy a demokratikus folyamatok nem jelennek meg az ESG stratégiákban, és a népek szuverenitása nem játszik szerepet ebben a koncepcióban az új – vagy a megmentésre szoruló régi –  profit rendszer kialakításában. 
A bolygó megmentésének ürügyén az USA vezette globális fasiszták uyanis mindig csak egy célt tartanak szem előtt: megmenteni magukat, és így a globális kapitalista rendszert.

Annyit mindenképpen szükséges itt leszögezni a háttérrell kapcsolatban, hogy a világ liberálisainak világuralmi törekvései (globalizmus, világgyarmat az USA vezetésével) egyszerűen dugába dőltek. Sőt, mára az USA által egyoldalúan alkotott szabályokon alapuló uralom – az USA világuralma maga –  is hanyatlik, a helyét a többpólusú világrend veszi át.  Vagy már át is vette.
Mivel azonban a világgazdaság nem egyszerű adásvételek sorozata, hanem un „uralmi gazdaság”, a  Nyugatnak a  politikai hatalma elvesztésével párhuzamosan a gazdasági potenciálja is rohamosan csökken.
A gazdasági erő csökkenése viszont automatikusan profit csökkenést okoz a tőkének, ami okszerűen tőke védő védelmi intézkedést von maga után.  Az intézkedés a jobboldali politikai pártokkal való szövetkezésben és a kormányban való erős befolyásszerzésben manifesztálódik, és máris a fasizmusban – a jobboldal és a tőke diktatúrájában –  találjuk magunkat. Voltaképpen ez a modell (vagy rendszer) semmiben sem különbözik a fent említett Simon Elmer által vázolt, elbukott globális állam rendszerétől.  
Vagyis a neoliberálisok új fronton támadtak rá az emberiségre. (Kirúgták őket az ajtón, hát bemennek az ablakon) 

Az új Nyugati modellben ez a frontális erőszak nem ismeretlen, mivel évszázadokig ez volt a kormányzása legalapvetőbb módszertana.  A feudális állam megszűnése után hatalomra került liberálisok egyszer már ugyanígy fasizálódtak mikor a vagyonuk veszélybe került – ezért nincs semmi új a mai folyamatban, sőt az úgynevezett „pártállam” jelensége sem új keletű. Mostanra a megszokott, ismert pártok ideológiailag egymáshoz igazodtak (egységes atlantista propagandát harsognak), így nagyrészt megkülönböztethetetlenné váltak. A „neoliberális/piaci radikális ellenforradalom” során a kormányokat és elvileg az egész államot privatizálták, ezért a kormányok a vállalati gazdaság funkcionális egységeivé  alakultak. Ezért joggal azt mondhatjuk, hogy az általunk ismert demokrácia” megszűnt! 
Miután a domináns pártok fővárosi frakciói megszerezték az irányítást a pártok és az államapparátusok felett, a régi demokrácia helyett létre lehetett hozni a biopolitikai biztonsági állam és társadalom alapjait kényszer injekciókkal, teljes digitalizációval, geomérnöki munkával, okos városokkal, véget nem érő háborúkkal, vagyis „feszültségstratégiával”. De ez még nem minden. A totális kontroll elérése érdekében „élelmiszerhiány, és logisztikai káosz, klímahisztéria” és még sok más stratégia, amelyek a transznacionális fasiszta hatalmi elitek disztópikus programjának  részét képezik.

A történelmi fasizmusnak szüksége volt a „(tartós) szükségállapotra, nem csak minden tényleges vagy vélt ellenzék elleni eszközként, hanem a munkásmozgalom és szervezetei, személyiségei mint osztály ellenfelek ellen.
 Azonban most „ új fasizmus” közérthetően megmutatta, milyen brutális eszközökhöz folyamodik – képes folyamodni – mindenki ellen, amikor nemcsak megmenteni akarja a kapitalizmust, nemcsak fenntartani akarja a tőke valorizációját, hanem teljesen új alapokra helyezi, holott semmilyen forradalmár mozgalom nem fenyegette, és nem is fenyegeti.. „
A globalistákból lett neofasiszták – akik ma liberálisnak vagy újabban keresztényeknek vagy bárminek hívják már magukat – ideológiaia célja (utópiája) a nemzetállamok felszámolása, és a világtársadalom teljes ellenőrzése alá vonása. Ha ez sikerülne, az egyes népeknek már semmi esélyük sem lenne arra, hogy nemzeti kormányaikon keresztül bármiféle befolyást gyakoroljanak sorsukra.

A társadalmak e totális szerkezetátalakításának fokozatosan, tudat alatt kell végbemennie, hogy a lakosság túlnyomó többsége ne is tudjon róla.  Ebben a tekintetben, a Corona járvány egy gigantikus próbaterepe volt az Atlanti tömb kormányainak és a nemzetközi szervezeteiknek, hogy brutális intézkedésekkel, bizonyíthatóan hamis indokokkal és korábban ismeretlen technológiákkal érvényesíthessék hatalmukat. Ennek a nagyszabású kísérletnek az egész világra kiterjedő sikere miatt, a globális fasiszták megveregethetik a saját vállukat.

Bár meg kell jegyezni, hogy a Föld társadalmainak 90%-a nem tartozik az atlanti tömbbe, ezért Kína és Oroszország nem csak ellenáll a globális neofasizmusnak, – mint a globalizmusnak – hanem teljesen másképp is működnek mint a nyugati társadalmak. Ez a másság ad reményt arra, hogy a neofasizmus nem lesz új, globális rendszer, és erő, s ahogy a liberalizmus is – ez is elbukik.. 
Ahogy az is ide kívánkozik, hogy nincs ma szánalmasabb és ostobább propaganda annál, hogy a nemzetállami szuverenitást védő személyek és pártok „szélsőjobboldaliak” volnának, hiszen a vázolt totalitás támogatóinál senki sem lehet szélsőségesebb. 

A totális „szuperállam”, amint azt a fasizmus, vagy korábban a liberálisok „Új Világrendje” elképzelte, olyan folyamatokból fog kialakulni, amelyek már régóta zajlanak a létező intézményekben – például az Egyesült Nemzetek Szervezetében (UNO) vagy az Egészségügyi Világszervezetben (WHO). A 2015-ben elfogadott  „Millennium Development Goals” megvalósítása, amely a „Fenntartható Fejlődési Célok” (SDG) úgynevezett „2030-as menetrendjének” részét képezi. De valójában nem a kellemesen hangzó projektekről van szó. António Guterres ENSZ-főtitkár és a Világgazdasági Fórum (WEF) vezetője, Klaus Schwab már 2019-ben aláírta a „köz-magán-stratégiai partnerséget”, amely ugyanazon nagytőke-szereplők és kormányok összeolvadását irányozza elő, amelyek kiállnak a mai világ perverz körülményei mellett. Ezek után nehéz volna a WEF-et nem a neofasiszta világrend koordinátorának tekinteni. 

Schwabot a globalista propaganda az emberiség jótevőjeként szokta beállítani, a konferenciáin  résztvevőket pedig olyanoknak, akik „számítanak” a világban. Csak hogy ha „lebukott”-nak tekintjük a globális neofasiszta szervezkedést, amit ő (is) dirigál a háttérből, akkor Schwab „jóbácsiból” cukrosbácsivá változik. (Ahogy Goldberg írja: ” A liberalizmus pedig csak a fasizmus – ideig óráig – mosolygós változata, a legszörnyűbb fasizmus, cukros-bácsi arca.)
Ahogy szörnyű pojácává változnak azok, akik Schwab deklarált fasiszta modellhez igazodó terveit „kommunizmus”-nak titulálják, így a globalizmus ellenzőiből annak spontán támogatóivá is válnak, mint ahogy általában az össze vissza hadováló csőcselék is az, ami mindig a győztessel van, függetlenül attól hogy az mit képvisel. 

A WHO is „fontos szerepet játszik az Új Világrend megvalósításában, és folyamatosan fejlődik”. 2021 júliusában „az emberek genetikai manipulálására vonatkozó ajánlásokat a „közegészségügy előmozdításaként” álcázta. A tervek szerint 2030-ig „500 új mRNS-oltóanyagot kell kifejleszteni”, amelyeket majd mindössze 100 napos tesztelés után” hagynak jóvá. A kormányoknak eközben együtt kell működniük a gyógyszergyártókkal, hogy meghatározzák azokat a határidőket, amelyeken belül ki kell fizetni a kártérítést az esetleges vakcina által okozott károkért..

A WHO tulajdonképpen javarészt a Big Pharma adományaiból létezik, az pedig a jelenlegi tudásunk szerint az USA kormánya felett is gyakorol némi befolyást. Semmi szokatlan és érthetetlen nincs abban tehát, hogy a Big Pharma üzleti céljait szolgálja ki a szervezet, bár nemzetközi szervezet lévén ez egyszerűen felháborító és elfogadhatatlan.
A kormányokkal való „együttműködés” tulajdonképpen egy parancsuralmi rendszer szoftos kiépítési része, amikor az alanyokat – kormányokat – szoktatják arra, hogy időnként a hatalmukat átadják a „felsőbb parancs által kijelölt rendszergazdáknak”. Ne legyenek illúzióink: a többnyire műveletlen és ostoba emberekből öszeverbuvált, háború párti politikai osztály ezt szó nélkül – akár ezért saját magát dícsérve is – meg fogja tenni.

Ám ez a parancsuralmi rendszer az, ami megteremti a globális új fasiszta birodalom biztonsági feltételeit, és a WHO-n meg a globális „Zöld iparon” keresztül a profitot is garantálja az USA legnagyobb (és leggátlástalanabb) érdekeltségeinek.
Az emberek így termő jószágokká  válnak, akik a bolygó megmentése ürügyén el sem utazhatnak a nyugat területéről, (ha csak gyalog neki nem vágnak a menekülésnek, de azt meg a járványveszély miatti lezárások fogják majd gátolni) és a Big Pharma bármikor mondvacsinált indokokkal is alávetheti őket egy globális oltási kampánynak, amiben a fent említett 500 féle, gyorsított eljárásban engedélyezett, bizonytalan hatású  mRNS vakcinákat beléjük szúrják a profit nevében.

Így tántorgunk át teljesen elbambulva a „jó liberalizmus”-ból az Atlanti birodalmi neo-fasizmusába, és észre sem fogjuk venni, hogy a vezetők ugyanazok, akik a liberalizmusban demokráciáról meg szabadságról papoltak nekünk..
Így múlik el a nyugat dicsősége. a következmények beláthatatlanok.