Trump hirtelen kirúgott legalább egy tucat ellenőrt Amerika legerősebb szövetségi ügynökségeiből, köztük a Pentagonból, valamint a külügyminisztériumból és az energiaügyi minisztériumokból, amivel felforgatta Washington politikai helyzetét, és egyesek szerint alapjaiban megrendítette a „mélyállamot”. De mi is az a „mély állam” vagy „háttérhatalom” amit ma már oly gyakran hivatkoznak, elemeznek a tündöklő szakértőink, és nem bolondoznak le érte csak a legtájékozatlanabbak, és a csoport tagadásában érdekelt kollaboráns médiák fogalmazói.
Már a kérdés puszta megértéséhez is egy kis történelmi visszatekintéssel kell kezdenünk, a tárgyban szóban forgó szervezet, vagy csoport eredetének megjelöléséhez, és főképp annak megértéséhez, hogy a geopolitikai térben, valamint a nemzetközi kapcsolatok kötelékeiben és kényszerei alatt hol is vagyunk tulajdonképpen. Lássuk csak.
Viktória királynő 1859-ben betiltotta és államosította a Kelet Indiai Társaság – ot, ami 1640-ben már a saját törvényeit alkalmazta Délkelet – Ázsiában és Indiában az általa megszállt területeken, sőt saját pénzt is veretett, és az 1700-as évek elején a brit parlament – királyi! – törvényt hozott a társaság állami függetlenségére és vámmentességére. Ez az első liberális – polgári – állam igen sikeresen rabolt és pusztított a környezetében, s ha a társaság tulajdonosai nem öldösték volna egymást a haszon elosztása miatt, akkor Viktória királynő nem is államosítja őket. Viszont jóllehet, hogy akkor az USA sem létezne, és ma is iszonyatos rabszolgahajók szelnék az óceánokat.
A társaság urai az államosítás után Észak – Amerikába költöztek, ahol a szinte kizárólag kábítószer és rabszolga kereskedelemmel foglalkozó Kelet Indiai Társasággal szerzett vagyonból birtokokat vásároltak, illetve kárpótlásként kaptak Viktóriától. (A birtokok ugyanis értéktelenné váltak az amerikai függetlenségi háború után a korona számára) Mivel ők lettek a leggazdagabbak az amerikai kontinensen, a különböző – elsődlegesen volt brit gyarmati – államok „koronázó” uraivá is váltak egyben. Ez azt jelentette, hogy mivel a királyságot eltörölték, a támogatásuk nélkül senki nem pályázhatott az állam kormányzói székére, illetve a kormányzó a beleegyezésük nélkül nem dönthetett szinte semmiben.
Ez a gyarmatokon született ős-liberális rendszer volt az amerikai mély állam – a közismert „Deep State”- őse.
Az amerikai Deep State megalakulása nem ütközött akadályokba, hiszen az európai uralkodóházaktól a függetlenségét kivívott amerikai államokban a 100%-ban bevándorló népesség magával hozta – főleg Európából – a tehetős, drága és jó ruhákban járó urak feltétel nélküli tiszteletét. A tömeg könnyen elfogadta ezek uralmát – a Hegeli „úr szolga viszony” ékes példájaként.
A Kelet Indiai Társaság működtetésében szerzett tapasztalatokat az amerkai társadalom irányításába az új, kontinentális urak ezért könnyen átültethették, ami miatt a szolgaság elől menekülő tömegeknek fel sem tűnt hogy ismét szolgasorba estek.
Természetesen a Deep State nem jótékonysági vagy hazafias intézményként uralkodott, hanem a saját vagyoni gyarapodása érdekében.
Ezért az urai nem csak a kormányzókat tartották kézben, hanem a képviselőket (szenátorokat) és a gazdagabb ipari és pénzügyi vállalkozókat is. Pazar kastélyokban tartott mégpazarabb partykon és estélyeken hozott – és hoz – a Deep State mindenféle ügyekben döntéseket, amiket a gazdaságban vagy a közhatalomban delegált embereknek is be kellett tartania vagy tartatnia az arra illetékesekkel. A háttérben uralkodó csoport szolgálatába állt közjogi elit és a hivatalnoki kar így garantálta a társadalom feletti uralmat, a rabszolgavadász brigádokból alakult rendőrség és sheriff hivatalok a társadalmi békét, és az adóbeszedést a polgároktól és a kisebb vállalatoktól. Mint a mesében – minden olyan tökéletes volt.
Eközben a civil társadalom, – az állampolgárok milliói – a szabad kormányzóválasztás, és a politikai szabadság tudatában élte – és éli – az életét, és szolgálja tudtán kívül a Deep State önös érdekeit. A 4 évente tartott választások, a szólás, a sajtó, és a demonstrációk szabadsága, az időnként megjelenő nagy „gate” leleplezések a médiában – mind mind a szabadság és a normális, önrendelkező társadalom képzetét keltik az állampolgárokban. De valójában semmi nem történhet a Deep State akarata ellenére sem az USA-ban, sem a gyarmatain.
A XIX. – XX. század fordulójáig a Deep State irányításával – annak a Kelet Indiai Társaságban szerzett üzleti és katonai tapasztalataival operálva – az USA nem csak gazdag ipari és mezőgazdasági, hanem katonai nagyhatalommá is vált, amit kihasználva az USA – a Deep State utasítására – nem csak végig háborúzta a XX. századot (Ben Hodges tábornok, az Amerikai erők Európai ex-főparancsnoka szerint főleg a gyengébb, technológiailag fejletlen, ezért védekezésre képtelen nemzetek ellen) hanem döntő befolyást szerzett olyan nemzetközi szervezetekben is, mint pl. a Világbank, az IMF, az ENSZ vagy a Világkereskedelmi Szervezet a WTO, stb. A XX. század második felére az USA olyan agresszív katonai nagyhatalommá vált, ami elnyerte a „világ csendőre” címet a nemzetközi diplomáciában, ami csak a csatlósai körében – azok felfogásában – hangzik dicséretnek.
A II. v.h. befejezése után az USA nem kötött békét Németországgal, hanem mintegy európai hídfőként megszállva tartotta – és tartja – azt. A németországi bázist arra használta fel, hogy a Deep State európai uralmát is megteremtse.
Nem volt nehéz dolga, hiszen az európai uralkodóházakat és főnemesi családokat, és a gyarmati rendszeren meggazdagodott nagypolgári családokat rokoni szálak fűzték – és fűzik – az amerikai Deep State egyes prominenseihez. Ezek a kontaktusok segítették elő a Deep State know-howjának átadás-átvételét az öreg kontinensen.
Az európai elit pedig a felkínált hatalmi biztosítékok és a profit érdekében örömmel csatlakozott az amerikai rokonság által uralt – de már akkor világuralomra törő – mély államhoz, és hajtotta végre az európai kontinens nyugati felének USA alá rendelését, ami tulajdonképpen a sikeres euro-atlanti hatalmi struktúra kialakításának előfeltétele volt.
Majd a kibővített mályállam – ami ettől fogva „euro-atlanti” besorolást nyert,- 1951-re közösen létrehozta a Szén- és Acélközösséget – más néven a „Montánuniót” – amiben hat nyugati állam, Franciaország, az NSZK, Olaszország, Belgium, Luxemburg és Hollandia vesz részt.
Ma már azt is történelem tudományos kutatások igazolják, hogy az Montánuniót is az USA kormánya hozta létre, de mivel ehhez semi érdeke nem fűződött az országnak, nyilván a Deep State parancsára cselekedett.
A Montánunió hamarosan átalakult Közös Piaccá, (EGT) és az Európa Tanács is hamar létrejött (1952-ben) az amerikaiak – W. Donovan, a CIA atyja – vezetésével. (”Szeretném, ha úgy emlékeznének rám, mint aki hozzájárult Európa egységéhez“,- sóhajtott fel egy interjú során W. Donovan az Európa Tanács elnöke,1952 októberében.) Az európai nagytőke tulajdonosai és a főrangú nemesség pedig örömmel konstatálta, hogy már a Montánunió megalakulásától kezdve dőlt a pénz a nyugat-európai burzsoáziához, amit a gazdag amerikai rokonoktól kapott Marshall terv tett számukra kényeztetőbbé és boldogítóbbá.
A már ekkor tervezés alatt álló Európai Unió projekt még vonzóbbá tette az európai elitek számára az amerikai uralmi modell kialakítását, hiszen a projekt olyan kontinentális hatalmi struktúra kialakításáról szólt, ami egyrészt helyreállította a XIX. századi forradalmakban és a II. világháborúban megroppant hatalmukat Európa felett. Másrészről – a megfelelő gazdasági és katonai képességek kialakulása után – tárgyaló partneri pozíciót biztosított a munkásállam óriás – „kommunista” – Szovjetunióval szemben, amitől az elitek állandóan rettegtek.Ugyanakkor az európai Deep State rendszer ugyanolyan társadalmi és politikai békét biztosít az európaiaknak mint az USA-ban, amivel elkerülhetőek mind a kommunizmus térnyerése, mind a (baloldali) munkás forradalmak. Hiszen ki mondaná ma azt Európában, – vagy épp az USA-ban – hogy „nincs demokrácia, és politikai szabadság”, hiszen mindenki választó és bárki megválasztható mint amerikában. (Valóban? Vagy csak ha elég pénze van rá?)
Mindent összevetve kijelenthető, hogy a Deep State az Atlanti tömb valódi uralmi rendszere, ami a lokális társadalomtól védi az autentikus nagy tőkét, az eredeti burzsoáziát, illetve az embereket arra kényszeríti, hogy kitermeljék annak vagyoni igényeit, és megvívják az imperialista háborúit.
Egyszersmind úgy biztosít egyeseknek apáról fiúra szálló hatalmat a társadalom felett, mint egykor a királyoknak a feudalizmusban: anélkül hogy a társadalommal bármilyen interakcióba lépnének, illetve a döntéseikért – amik a társadalmakat és a gazdaságot irányítják – bárkinek is beszámolni volnának kénytelenek.
Ezért az államok közhatalmat birtokló vezetői nem többek, csak egy titkos császárság strómanjai. A senki által nem választott Ursula Leyen pl. a Deep State által – rokoni alapon – megbízott felügyelője az európai strómanoknak, akik az EU országokat a mély állam urainak megbízásából és engedélyével irányítják.
De ki is Ursula von der Leyen? Felejtsük el a politikai pártokat, a szabad választásokat és az összes többi demokratikus hülyeséget amit a globalista atlanti színház mutat be nekünk nap mint nap.
Ursula az ősi és igen gazdag német Albrecht családhoz tartozik – Európa pamut királyaihoz. Címerük egy vörös alapon arany oroszlán.
Ursula dédapja, Karl Albrecht egy amerikai nőt vett feleségül, akinek a családfája tele van kormányzókkal, ültetvénytulajdonosokkal és rabszolgatartókkal – még Thomas Jefferson, az Egyesült Államok harmadik elnöke is köztük volt!
Ez azt jelenti, hogy a transzatlanti kapcsolat szó szerint a család vérében van; Ursulának számos gazdag és befolyásos rokona van az Egyesült Államokban.
Hitler alatt Karl Albrecht a Birodalmi Külügyminisztériumban dolgozott, és szovjet területek kifosztásával, valamint mindenféle „alhumán” tömeges lemészárlásával halmozott fel vagyont.
A háború után a náci mentesítési politika ellenére (amelyet Nyugat-Németországban amúgy sem folytattak különösebben erőteljesen) sikerült megőriznie vagyonát és befolyását.
Ursula édesapjának vagyona Európa egyik legbefolyásosabb politikusává tette. Az Európai Szén- és Acélközösség, majd később az Európai Bizottság egyik alapítója volt. 1976 és 1990 között Ernst Albrecht Alsó-Szászország miniszterelnöke volt. Mint náci tömeggyilkos leszármazott. De végül mégis csak a korrupciós botrányok miatt távozott a posztjáról.
Most pedig nézzük meg, ki a férje Ursula császárnénak: Heiko von der Leyen egy még nemesebb, idősebb és gazdagabb német európai selyemkirályi családhoz tartozik. Címerükben két koronás sas látható, akik egy egy lábon álló gólyát vesznek körül.
Számtalan báró, polgármester és miniszter tartozik ehhez a családhoz, és számos birtokuk és palotájuk ma is elkápráztatja a turistákat a luxusukkal. Hitler idejében Ursula férjének ősei akkora pusztítást végeztek, hogy Heiko még mindig biztosít mindenkit, hogy ő csupán a család egyik oldalágához tartozik, és semmi köze hozzájuk…
Ja, igen, igen……
A „von der” családi előtagot azonban nem adta fel.
Lényegében Európa kétes hírű, koronázatlan királyai állnak előttünk, régi családok és a „régi pénz” képviselői (az angol „old money” kifejezés talán még találóbb lenne), akik az EU megalapításával megszilárdították hatalmukat az állítólag szuverén európai állam- és kormányfők felett.
Gondolom így már érthető a ruszofóbiától kezdve a feudális királykodásig minden, ami most történik Európában. Ahogy az Atlanti tömb – és benne az Európai – Deep State léte sem szorul további bizonyításra!
Vagyis a valódi baloldal valódi ellensége, a vadkapitalizmus ura elsáncolva él egy titkos birodalomban, és gyakorlatilag a Föld bolygó 10%-át háborítatlanul uralja.
Ahogy Tamás Gáspár Miklós filozófus mondta: „Az ellenfél – a kapitalizmus – hatalmas és félelmetes. De nem legyőzhetetlen! ”
Köszönöm! Nagyon hasznos írás.
Köszönöm hogy elolvasta!