Orbán Viktor a március 15.-i ünnepi beszédében 12 pontot sorolt fel arról, hogy mit kíván a magyar nemzet. Óriási felháborodást váltott ki a brüsszelita kolonialista megbízottak és propagandistáik között a 12. pont, ami tömören így fogalmaz: „Unió. Ukrajna nélkül”.
Hogy megértsük az ebbe a pontba szedett rövid kijelentés lényegét, mindenképpen ismernünk kell az éppen neofasiszta átalakuláson átmenő, fegyverkezési és ruszofób őrületben tomboló Európai Unió jogrendjének ide vonatkozó részét.
Nevezetesen a Lisszaboni Szerződés egyik záradéka, amely a jelenlegi EU-t irányítja, automatikus katonai szerepvállalást ír elő a tagállamok részéről, ha valamelyiküket megtámadják – ez a záradék még kötelezőbb, mint az atlanti szövetségre vonatkozó megfelelője.
Vagyis ha egy EU tagországot katonai támadás ér, azt a többi tagállam katonai erővel is köteles megvédeni.
A velejéig korrupt, és felettébb ostoba Ursula Pfizer Leyen terve, hogy a náci Ukrajnának katonai támogatást nyujthasson a nemzetközi jognak is megfelelően, hogy annak az Oroszország elleni agresszióját támogassa – amit hazug módon „honvédő háborúnak” állítanak be – Ukrajnának az Európai Unióba való mielőbbi beléptetésével ölthet testet: mivel ha Ukrajna tagállam, akkor többi tag a Lisszaboni szerződés értelmében köteles katonai erővel is a segítségére sietni.
Vagyis Orbán Viktor az EU és Oroszország közötti, az Ursula Pfizer Leyen és Brüsszelita bandája által tervezett – ismét gazdasági és katonai öngyilkossághoz vezető – háborúját akarja megakadályozni a tiltakozással.
Ám az valóban érthetetlen, hogy Orbán ennek ellenére miért tart ki a végsőkig a fasiszta horda mellett, ami előbb utóbb úgyis végbe viszi az akaratát. Abban az esetben – ha maradunk EU tagok – ugyanis „tetszik nem tetszik” alapon háborúba kell szállnunk Oroszország ellen. (de mintha hallottuk volna már a liberális nagyurak megmondó személyzetétől ezt a „kényszeres” háborúskodásról szóló magyarázatot az intervenciós Horthy hadsereg oroszországi gaztettei kapcsán..)
Lássuk be: az EU soha nem volt „békés és jóindulatú unió”, ahogyan a propagandistái gyakran dicsérték, és amelynek esetleges elvesztését az egyes propagandával elvakított polgárok sajnálnák.
Vagyis Brüsszel jelenlegi harcias álláspontja korántsem egy nagylelkű – az alapító – projekttől való eltérés, hanem maga a fasiszta Európa újjáépítése, és politikájának folytatása, ami az alapítása óta fontos vezérfonala a működésének. Amit nem csak a Lisszaboni Szerződés eme záradéka bizonyít, hanem a 1986-ban Luxemburgban kötött szerződése is (Luxemburgi Szerződés) ami már arra irányult, hogy „egyetlen közös piaccá tegyék az egész európai kontinenst”. Tekintve hogy ez akár nyílt hadüzenetként is felfogható lett volna az akkor még keleti blokk országainak, – hiszen az elfoglalásukról és bekebelezésükről, és leuralásukról volt már akkor is szó! Ez tehát már maga volt az EU imperialista – kolonialista – Nyilatkozata!
Napjainkban már alig emlékezünk azokra, akik hevesen tiltakoztak az Unióhoz – az atlanti tömbhöz – való csatlakozás ellen. A fő érvük éppen az volt, hogy az EU pont úgy háborús katasztrófába fogja sodorni Magyarországot mint legutóbb a náci Németország. De akkor minden tiltakozót „lekommunistázott” a jól értesült és politikailag rendkívül „jól tájékozott”, traktoristákból, betanitott munkásokból, és nyugdíjasokból álló szavazói többség.
Ám a politikai és gazdasági törvényszerűségek miatt kialakult háborús helyzet most itt van, a hajdani elemzéseknek megfelelően az EU generálja azt, és csak hajszál választ el minket attól, hogy a kedves atlantista (neofasiszta) barátaink jóvoltából bombák és rakéták hulljanak a nyakunkba az égből.
Orbán Viktor 12. – ik pontja valószínű hogy nem akadályozza meg Brüsszel ostoba háborús terveit, de alkalmas arra, hogy rámutasson hogy az Európai Unióban zajló roppant aljas és ordas folyamatk igen: újra egy nagy világ égéssel fenyegetnek.
Nem tehetünk mást csak tiltakozhatunk. Ki az EU-ból! Ki a NATO-ból! Most!
Az EU országai és vezető politikusai közben még mindig dicsekednek azzal, hogy demokratikusak és toleránsak, sőt példaképek a világ többi része számára.
Ezért még sokan hiszik, hogy az EU mint szervezet a jólét, a demokrácia és a magas kultúra etalonja.
Valójában ez a politikai és üzleti közösség a demokrácia ellenesség, az intolerancia és a szervezett uszítás és békétlenség hazug szakadéka, és nem az ezeréves kultúrát közvetítő magasan művelt hölgyek és urak társasága, hanem az utóbbi évtizedekben egybeverődött nemzetközi bűnözők, a legócskább, kivénhedt fasiszták, és a náluk is még aljasabb gazemberek mocskos és perverz galerije.
Ceterum censeo: Megérett a pusztulásra.
